Tettyei Romok: Ugrálni vízbe
Tettyei Romok: Ugrálni vízbe
kissfero / 2017-07-28 lokál
Sajnos még legalább három év, amíg megépítik nekünk 20 milliárd forint közpénzből a pécsi akvaparkot, amit aztán vagy lehet majd gazdaságosan működtetni vagy nem. Ha nem, még mindig átalakítható stadionná, csak a tizenhatos helyén egy bazi nagy jakuzzi lesz úszómesterrel, aki tao-pénzből kapja a fizetését és időnként köpködni fog, mint egy bunkó középcsatár.

Addig is van nekünk itt Baranyában egy csomó strand, amit felkereshetünk, ha izzadunk, mint Németh Szilárd egy túlfűtött kultúrházban megrendezett lakossági fórumon. Az alábbiakban sorra veszem kedvelt fürdőhelyeimet, brutálisan szubjektív szempontok szerint, itt van például rögtön az, hogy bár kiválóan úszom, igazából nem szeretek, legalábbis hosszan nem. Imádok vízben lenni, lemerülni, feljönni, lebegni, partról ugrálni, pancsolni, egyszóval fürdőzni, de úszni annyira nem, így számomra fontosabb, hogy mondjuk megfelelő körülményeket biztosítson egy strand a bombákhoz és fejesekhez, mint a zavartalan tempózáshoz.

Beremend a kedvencem. Egyrészt az már majdnem Horvátország, át is járnak fürdeni déli szomszédaink, szóval a büfénél simán belefuthatsz egy hangosabb picskumaterizésbe, és ha ilyenkor behúnyod a szemed és azt képzeled, hogy nem Sopronit, hanem Karlovackót iszol, akkor már hallod is a kabócákat és érzed a tenger illatát. Mondjuk, az álmodozásból hamar felver majd a mindig más összetételű, de garantáltan nyitástól zárásig a területen tartózkodó Seggeseket Ugráló Hangos Társaság (SUHAT), akik miatt a Pécsről Átruccanó Középkorú Értelmiségi Házaspár (PÁKÉH) nem tud nyugodtan végigúszni egyetlen hosszt sem. Ezért Tamás, a férj mutató ujját oktatóan felemelve, az „antiszociális” jelzőt is használva tart előadást a 17,5 év átlagéletkorú csapatnak a medence szélén kedvenc szürke, seggben kicsit már bő fecskéjében. Én ilyenkor természetesen a SUHAT-nak szurkolok, hiszen nem strand az, ahol nem lehet felszabadult seggeseket ugrálni.

Sellyén is jól tudom magam érezni, bár az odaút, a szerencsétlen sorsú ormánsági falvakon való átautózás felér egy intravénás depresszióinjekcióval. A belépő a beremendi strandhoz hasonlóan olcsó, a terület nagy és gondozott, bár egy estébe nyúló fürdőzés alkalmával itt láttam életemben a legtöbb szúnyogot randizni a vádlijaimon, igaz, a legkedvesebb úszómesterrel is itt találkoztam, aki szinte elnézést kért, amiért rossz helyen ugráltunk. SUHAT persze itt is van, tagjai annyira kötelező szereplői egy falusi strandnak, hogy akkor is ugrálnának, ha nem lenne víz a medencékben, bőven elég nekik, ha csajok napoznak a parton.

Az orfűi tó partján lévő akvaparkkal az a legnagyobb bajom, mint a tengerparti medencékkel. Megérett a pusztulásra az a civilizáció, amely a klóros vizet választja a természetes helyett. Ha már annyira csúszdázni akar a sok strandoló, hát csúszdázzon – bár az ugrálás összehasonlíthatatlanul menőbb –, de a tóba, és ne egy vegyszerizált medencébe. Ha ezen változtat ez a strand, esetleg bekerülhetnek nálam a TOP 3-ba.

De addig Siklósnak van ott bérelt helye, ahova nyáron a tömeg miatt kizárólag este vagyok hajlandó elmenni, de akkor soha nem csalódom, bőven elég fél héttől az a másfél-két óra zárásig. A kinti nagy, feszített víztükrű medencébe, kialakításának köszönhetően még egészen kis gyerekek is biztonságosan ugrálhatnak, akárcsak közepesen ittas felnőttek, és szerencsére innen is hiányoznak a szigorú úszógépek, akik a sajátjukon kívül megkeserítik az önfeledten szórakozni vágyó SUHAT-ok életét.

Idén megtanulok szaltót ugrani, ősszel elmesélem a részleteket.

 

zene
HétköznaPI CSAlódások
 
lokál
Együtt a Mecsekért
 
súgó
Menyhárt Marcell – Macro Pop