A Gergulás cukrászházaspár maga a Jégkuckó. Közös történetük 1992-ig nyúlik vissza, akkortájt ismerkedtek meg és fogtak bele a vállalkozásba. A pár azóta is elválaszthatatlan, így Évi a vele készült beszélgetéskor is igényli Attila jelenlétét: „Szeretek a háttérben lenni. Ha rendezvényeken, versenyeken vagyunk, akkor is inkább hátralépek kettőt.” Míg Évi oldódik, Attila kezd el mesélni: „Egy kis pavilonban kezdtünk az uránvárosi piacon. Akkor még kész fagylaltport használtunk. Aztán elkezdtünk kijárni Ausztriába aromaanyagokért. Később már mi magunk készítettük az alapot. Nagyjából 4-5 éve pedig a természetes vonalra váltottunk és most már csak tartósítószer-, aroma-, és színezékmentes fagyikat készítünk. Ehhez pedig elsőosztályú gyümölcspüréket és igazi gyümölcsöket használunk, amiket Franciaországból, Olaszországból és Egyiptomból importálnak kiváló beszállítóink.”
A kezdetek óta tökéletesen kiegészítik egymást a vállalkozásban. „Én viszem a kézműves részét, a fizikai munkát. A férjem pedig a papírmunkákat és saját vállalkozását igazgatja. Valamint ő a Magyar Cukrász Ipartestület Baranya megyei elnöke, így nagyon közel vagyunk minden szakmai információhoz” – veszi át a szót Éva.
Uránvárosi cukrászdájukban a 16 féle fagyin kívül ma már süteményeket, tortákat is találunk és persze rendelésre is dolgoznak. A hangsúly mégis a fagylalton maradt: „Mindig is a fagyi volt a fókuszban” – magyarázza Évi. „Sokrétű vagyok és bármikor beállok a cukrászműhelybe és persze ősztől ott vagyok, de a kedvencem a fagyi. Nem is tanítottam meg „fagyizni” mást. Igazából csak rajtam múlik, hogy aznap van-e vagy nincs fagylalt.” Ez óriási felelősséget és lemondást is jelent. „Ha el is megyünk valahova, azt nagyon meg kell szervezni. Mindent a szezonon kívülre időzítünk, annak rendeljük alá a nyaralást, az egyéb programokat.”
Évi eltökéltsége maximalizmussal párosul. „Az a legfontosabb, hogy mindig ugyanolyan legyen az íz és minőség. Ebből nem engedek. Ha nem olyan, akkor inkább kiöntöm. Inkább maradjunk meg kicsinek, de lássak át mindent.” Férje bőszen bólogat és hozzáteszi: „Neki a 90 százalék nem elég, a 99 esetleg, de inkább a 100. Ha egy fagyi nem úgy sikerül, ahogyan szerinte kellett volna, akkor inkább elosztogatjuk és megesszük családon belül. Mindent megkóstol, minden egyes fagylalton van egy kontroll és így van ez már 32 éve.”
A koronavírus az ő vállalkozásukban is több változást hozott: megszüntették a komlói cukrászdájukat és azóta esküvőket sem vállalnak. A kisebb lépték jót tett a családnak. „Túlterhelt voltam. Még az utolsó díszt is én raktam fel az esküvői tortára. De a járvány ezt szerencsésen elvágta és rájöttem, hogy a víz fölött is lehet létezni. Átgondoltuk a jövőt, a férjem belefogott egy másik vállalkozásba, és igazából az hozta az amúgy kieső bevételünket.”
Több mint 30 évet egy területen tölteni, még ha az a szenvedélyünk is, előbb-utóbb kiégéshez, belefáradáshoz vezethet. A pár igyekszik tenni ez ellen. „Most már elmegyünk szezonban is néhány napra pihenni, voltunk is nemrég Olaszországban. De ezeken az utakon is szakmázunk kicsit, inspirálódunk. Kikeressük a cukrászdákat, a kézműves fagylaltozókat, amiket meg akarunk nézni és aztán persze a megszerzett tudást visszaforgatjuk az üzletbe” – kezdi Attila, majd átveszi a szót a felesége: „Vannak pillanatok, amikor úgy érzem, hogy nem bírom és keressünk inkább valakit. De olyankor mindig eszembe jutnak a vendégeim. Van, aki a kezdetek óta hozzám jár és csak az én fagyimat hajlandó megenni. Azt mondom, hogy amíg reggel fel tudok kelni, addig kinyitunk és lesz fagyi.”
Ha valaki a Jégkuckót hívja, biztos lehet benne, hogy a legmagasabb szintű kiszolgálásban lesz része. Ugyanis a fagyikészítés mellett Évi kezeli a telefont, rendeléseket intéz és beszélget vásárlóival. Ajánljuk nemcsak süteményeiket, de a forró napok beköszöntével egyre savanykásabb ízvilágú fagyijaikat is a Kőrösi Csoma Sándor utcában. Mert mint megtudtuk, nemcsak a kínálat, de az ízek is változnak az időjárásnak megfelelően.