Tavaly év végén jelent meg legújabb albumotok Wasted Years címmel, ami brutálisan erős anyag lett! Elégedettek vagytok a végeredménnyel? 

Ahogy egy korábbi interjúban fogalmaztam: „Idén sem fogok részegen a pulpitus alá brunyálni a Fonogram Díjátadón”. De ha komolyan kell válaszolnom, nagyon jó a fogadtatása, úgy vesszük észre, hogy a közönség abszolút pozitívan áll a számokhoz. Ezer helyről megkaptuk már, hogy hatalmas a fejlődés és nagyon jók a számok. Épp a napokban írtunk alá egy szerződést egy német kiadóval, de azért bőven kell ezt az anyagot még koncerteztetni ahhoz, hogy érdemben nyilatkozhassunk. Mindenesetre pozitívak az előjelek.

Kicsit frissebb ügy az új klipetek, amit a We Are The Wolves című számotokhoz forgattatok. Mesélj egy kicsit a klip születéséről.
Szerettünk volna valami egyszerű cuccot, Acélos Balázs a Don Gatto-ból pedig zseni ezekben a zenekari videókban. Aztán kellett egy hely, én végtelenül imádom az Artériát, úgyhogy beszéltünk Ákossal, a tulajjal, hogy nyomhatnánk-e ott a forgatást, amire persze igen lett a válasz. Aztán odapakoltunk mindenféle ipari lámpát. Érted, a hülyegyerekek Dunába vizet, lámpagyárba világítást visznek. Lett is olyan fényár, hogy azonnal leb@sztuk az egész Létra főbiztosítékát. A Vince utca lakói pedig pár órán keresztül teljes hangerőn hallgatták a számot.

Egervári Zoli beszállása szerintem nagyot lendített a zenekaron. Mi volt az oka az énekes cserének, és miért pont a Zolit választottátok?

Hát ez egy nagyon-nagyon komoly sztori, és nem is túl vidám. De ha szépíteni akarjuk a dolgokat, akkor annyit mondanék, hogy „személyes okok” vezettek ahhoz, hogy így alakult. A történethez hozzátartozik, hogy a lemez elkészítésének elején már voltak gondok. Zoli akkortájt költözött haza Pestről. Nyáron, amikor pillanatok alatt kellett egy énekes, mert nyakunkon volt a Rockmaraton, felhívtam, hogy most már ne szarakodjon, jöjjön énekelni, nyomjuk le a Maratont, aztán meglátjuk mi lesz. Ekkor már full kész volt a lemez. Nagyjából ez lehetett a szerencsénk, mert megtetszettek neki a számok. A Rockmaraton után rávettük, hogy igent mondjon a továbbiakra. Aztán kellett még egy gyors döntés, hogy mi legyen a kész lemezzel. Úgy döntöttünk, felénekli újra, de ez persze hozott magával ezer változást is.

Milyennek látod a pécsi hardcore szcénát?   

Köszönjük, jól vagyunk! Na de sajnos semmi ilyen nincs. Szomorú, de tényleg ez van. Van rajtunk kívül pár banda, aki próbálkozik, de szcénáról nem beszélhetünk.

Te szervezed a Stay Bármi Hardcore Festet is. Miért fontos ez számodra?

Hát pont a fenti okok miatt! De ezen kívül nekünk ez egy ünnep. Ilyenkor mindig baráti zenekarokat hívunk, akikkel jót mulatunk. Egyébként ez a közönség felé is át szokott jönni, pont ezért annyira jó ez a buli.

Nagy állatvédő hírében állsz. Kérlek, olvasóbarátan fogalmazd meg a véleményedet az állatkínzásokkal kapcsolatban.

Erről nem tudok nyomdafestéket tűrően beszélni, és nem is lehet. Ez nem azt jelenti, hogy fröcsögni kell, ha valaki ilyet lát, vagy hall. Inkább az a lényeg, hogy tegyünk a dolgok ellen. Épp mostanában kapott egy kis reflektorfényt a szaporítótelepeken uralkodó állapotok. Sokan, akik a jófogásról, vagy csomagtartóból vásárolnak kisállatot, nem is tudják, hogy azokat és a szüleiket milyen helyen és milyen módon tartják. Aki kisállatot akar, inkább fogadjon örökbe! Amire igazán büszke vagyok, hogy Pécsett született az első olyan ítélet, ami állatkínzásért letöltendő börtönbüntetést adott. 

 (Fotók: Fiszter Ferenc)