Már a hangverseny első pillanatai lenyűgözőek lesznek, amikor Mozart D-dúr „Koronázási” zongoraversenyét Somogyi-Tóth Dániel (képünkön), a Kodály Filharmonikusok Debrecen karmestere, Debrecen város főzeneigazgatója adja elő. Mozartot hallgatni élőben tulajdonképpen felér egy gyógykezeléssel. Amikor pedig a hangversenyt záró negyedik szimfónia-tétel első hangjai felcsendülnek, akkor mindenki libabőrös lesz az ismerős dallamtól. Ez az a mű, amelynek az 1893-as New York-i premierjén a Carnegie Hall közönsége minden tétel után tapsviharban tört ki, hatalmas szenzáció volt.

Amikor Antonín Dvořák 1892-ben Amerikába utazott, nemcsak az Atlanti-óceánt szelte át, hanem saját zenei határait is. A New York-i Nemzeti Zenei Konzervatórium igazgatójaként az volt a küldetése, hogy segítsen megtalálni az „amerikai zene” hangját. A szerző ugyan amerikai inspirációból merített ihletet, az afroamerikai spiritualékból és indián dallamokból, de a motívumok, ritmusok, fordulatok mind az ő saját hangján szólalnak meg. Ebből a találkozásból született meg az „Újvilágból” szimfónia, amelyet ma a világ egyik legnépszerűbb zenekari műveként ismerünk. A második tétel, a Largo különösen híres: lírai, bensőséges témája később Goin’ Home címmel vált ismertté, amikor Dvořák egyik tanítványa szöveget írt hozzá. A szimfónia hangjai közül fel-felvillan a vadon, a végtelen prérik képe, a természet méltósága. De ugyanúgy érezhető benne a 19. század nagyvárosainak lüktetése is: a modern Amerika születése. A fináléban Dvořák minden energiát felszabadít — a zenekar szó szerint kitör a megszokott keretekből. Élőben hallgatva a mű igazi ereje szinte a testünket is megmozgatja: nem csoda, hogy a koncerttermekben ma is pillanatokig tart a csend az utolsó akkord után — a közönség nemcsak egy szimfóniát hallott, hanem maga is részese lett az utazásnak.

További részletek a Flört-sorozatról, a koncertekről, a Pannon Filharmonikusokról a  www.pfz.hu oldalon találhatók.

(X)