Egy komoly hobbi – Lemezgyűjtők
Egy komoly hobbi – Lemezgyűjtők
Papp András / 2021-06-08 lokál
A lemezgyűjtés egy nagyon komoly, nagyon szép hobbi. Nem is gondoltuk, hogy ilyen sokan hódolnak ennek a szenvedélynek Pécsett is. Bemutatunk közülük most néhányat azzal a megjegyzéssel, hogy a topikot mindenképpen folytatjuk, hiszen anyagunk készítése során sokan jelezték, hogy ők is mesélnének gyűjteményükről.

Körkérdésünkben az alábbiakra vártuk a választ pécsi lemezgyűjtőktől.

- Mióta gyűjtöd a lemezeket? Kb. hány lemezből áll a kollekciód?

- Melyik volt az első saját bakelited?

- Mi alapján bővíted a gyűjteményed?

- Melyik lemez megszerzésére vagy a legbüszkébb és miért?

- Mitől több számodra a vinyl, mint a digitális formátum?

Lengvári István

- Én még abban a korban eszméltem, amikor lemezek és kazetták voltak a megvásárolható hanghordozók, e mellé zárkózott fel a CD. Tehát kezdetben nem gyűjtés volt, és nálam most sem az, mert csak olyat lemezt veszek, amit szeretek hallgatni is.

- Karthago: Ezredforduló. Általános iskola, klasszikus zsebpénzgyűjtés és vásárlás a Szliven Áruházban.

- Nincs semmiféle gyarapítási stratégia, talán csak annyi, hogy a kedvencek esetén – amennyire lehetőségem van – törekszem a teljességre.

- The Del Fuegos ‎– Spin Radio Concert. A Magyar Rádióhoz is eljutott 1986-87 körül ez a rádióknak kiadott felvétel, ahol le is adták. Nem is álmodtam, hogy egyszer a kezembe foghatom az eredetit, de az internetes beszerzési lehetőségek megnyílásával erre is módom lett. Ritka, ugyanakkor nem drága darab, de nekem fontos.

- A kézbe vehető formátum, a borító szépsége, de az is, hogy egy lemezt általában végighallgat az ember, nem ugrál a számok között. Másfajta élmény. És a legfontosabb: a hanglemezek kedvelői közösséget alkotnak, köztük barátságok jönnek létre.

Dr. Ásvány Zsolt

- A hetvenes évek közepe óta. Kb 1100-1200 darab vinyl lemezem van, de akad 50-60 darab 78-as fordulatú bakelitem is.

- Nem emlékszem pontosan, talán az egyik korai LGT lemez volt az.

- Szerencsére nincs igazán koncepcióm, ami az utamba kerül... Nyilván csak azt a zenét tartom meg, amelyet szeretek is.

- Egy Mobile Fidelity kiadású, 200 grammos Muddy Waters lemez, a Folk Singer, ráadásul alacsony szériaszámú.

- Talán a borítók szaga, ugyanúgy, mint a könyveknél. Egy digitális waw fájl esetében ezt az előnyt kizárhatjuk. Meg hát kell hozzájuk lemezjátszó is, ami egy műtárgy.

Havasréti József 

- 14-15 éves koromban kezdtem, de abból az anyagból sajnos nincs már meg semmi, a nyolcvanas évek végén mindet eladtam. Mintegy tíz éve kezdtem újra. Nincs nagy gyűjteményem (6-700 darab), viszonylag keveset vásárolok, érdekességeket vagy amit igazán szeretek hallgatni.

- A Rolling Stones Some Girls című albuma, ezt 1978 körül lehetett kapni a magyar üzletekben is, valamint a Genesistől az And Then There Were Three. 

Alapvetően érdekel az afroamerikai popzene: funk, soul, jazz funk. A legtöbb lemezem Quincy Jones-tól van, aki mindhárom műfajban maradandót alkotott. Gyűjtöm a filmzenéket: Stanley Kubrick-filmek, John Carpenter-filmek, Ken Russell-filmek, régi bűnügyi filmek zenéit. „Lemeztúró” típus vagyok, nem rendelek az internetről és nem veszek mai újranyomásokat. Érdekel a borítódizájn is, például a prog rock borítókra jellemző pszichedelikus és konceptuális motívumok, vagy a Blue Note jazz-kiadó borítóinak absztraktabb képi világa.                  

- Néhány példa: megvan George Harrison tripla albuma, ami egyben az első szólólemeze is (All Things Must Pass,1970), David Bowie Aladdin Sane című albuma, és az MC5-tól a Kick Out the Jams, mely az első lemezük volt. Ezek „eredetiek”, mind a kiadók, mind a kiadás éve szerint. Nem beszerezhetetlen ritkaság, de nagyon szeretem Csík Gusztáv 1977-es jazz rock albumát, és van egy dedikált Zoller Attila lemezem is.

- Ennek több oka van. Többnyire a hangminőségre szoktak hivatkozni, de ez a hangrendszertől is függ. Nekem sokat számít, hogy a vinyl nagylemez olyan komplex tárgy és médium, amit esztétikai szempontból is értékelhetőnek lehet tartani. Az is fontos, hogy a közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nincs minden „fenn az interneten”, lemeztúrás, böngészés, börzézés útján sok különlegességre, érdekességre lehet ráakadni.

Piszkár Bálint (Dj R-Nold)

- Általános iskola utolsó éveiben fertőzött meg ez a „black crack”-nek is nevezett szenvedély. Kezdetben igyekeztem mindent megvenni, ami egy jobb bulihoz kellhet, de szépen lassan elérhetővé váltak a digitális DJ eszközök és ma már csak a számomra kedves, fontosnak gondolt lemezeket veszem meg. Pontos számot nem tudok, nagyjából ezer-ezerkétszáz darab között lehet a gyűjteményem.  

Anno a Detonator DJ Shopban volt egy zöldséges rekesznyi leárazott, használt lemez, ahonnan egy Reel 2 Reel és egy Ann-Marie Smith maxit sikerült kiválasztani, mondhatni teljesen vakon. Zeneileg sajnos nálam nem nyert, de egyetlen előnyük volt, hogy mindkettőn volt a capella, amivel nagyon jól lehetett alap scratch-trükköket gyakorolni.

Szerencsére reneszánszát éli a bakelit, így sok általam kedvelt underground szerző is ezt a formátumot választja, amiket többnyire közösségi finanszírozásban adnak ki, ezeket szeretem támogatni. De a korábban egyáltalán nem, vagy nehezen beszerezhető lemezek újranyomott kiadásai között is szeretek válogatni.

A főiskolai évek hangulatát nálam erősen meghatározta az akkoriban igen aktív amerikai producer, Pretty Lights munkássága, akivel volt szerencsém a Balaton Sound-on összefutni. Teljesen véletlenül nálam volt az éppen megjelent, limitált példányszámban kiadott A Color Map Of The Sun című lemeze, amit természetesen dedikáltattam vele, cserébe poénból kérte, hogy írjam alá a laptopját. A lemezt azóta is nagy becsben tartom. 

Szeretem megfogni, birtokolni, a barázdák közt „látni” a zenét. Van egy romantikája annak, ha feltesz az ember egy lemezt és közben végigbogarássza a borítót. És persze nem utolsó sorban a hangja miatt is jobban szeretem, főleg munka előtt, esős hajnali órákban egy tea mellett.

Albrecht Zsolt (DJ Albrecht)

 

- A kilencvenes évek elejétől gyűjtöm a lemezeket. A gyűjteményem darabszámához egy érdekes sztori kapcsolódik: egyik költözködésemkor egy haverom elkezdte megszámolni a lemezeket, 4000 darabnál feladta, pedig nem sok volt vissza, így kb. négyezer párszáz lehet. Megígértem neki, hogy én nem számolom meg soha.

- Earth Wind and Fire: Star. Maxi lemez, egy piacon vettem.

- Két út van / volt: a kilencvenes évek elejétől heti rendszerességgel vettem az aktuális slágerek lemezeit, mert arról dolgoztunk, ezért, ha tetszett, ha nem, megvettem. És vettem / veszek olyanokat is, ami tetszik.

- Dimitri From Paris: Playboy Mansion sorozat. Egy amerikai weboldalon találtam, faxolnom is kellett nekik, mire megértették, hogy postán kérem, Magyarországra, Pécsre.  

- A digitális platformok egész jól szólnak, de a bakelit, ha vigyáznak rá, és nem dj veszi a kezébe, akkor sokáig jól tud szólni, ám ehhez egy jó hangrendszer is kell. Számomra a vinyl, mint érzés és látvány, a dj pultban az igazi!

zene
Egy pécsi szobából a Puskás Arénába
 
lokál
A sokoldalú igazgató
 
lokál
Mecseki felfedező: Bikfa-forrás