Portré: Bodonyi Benjámin „Refie”
Portré: Bodonyi Benjámin „Refie”
Kónya Mónika / 2024-05-27 lokál
Egy igazi punk, aki a hiphop világában és azon belül is a graffitiben találta meg a helyét. Ismerjétek meg a pécsi/londoni Refie-t, aki ezúttal elsősorban erről az oldaláról mesélt nekünk. Hogy senki se érezze magát kívülállónak, készíttettünk vele egy kisokost a graffitis „szakzsargonról”, amit a cikk végén találtok.

Benivel, akit a továbbiakban a művésznevén fogunk nevezni, sűrűn találkozhatunk Pécsen, ezúttal viszont Londonból jelentkezett be. Először – a beszélgetésünk idején még le nem zajlott – thaiföldi Meeting of Styles fesztiválról kérdezzük, ahol egyedüli magyarként képviselte a firkászokat: „Ez egy hiphop kultúrájú esemény, ami elsősorban graffiti-művészeknek szól. A művészek egész nap fújnak, alkotnak, ezzel párhuzamosan este koncertek, dj-k vannak. Lehetőség van ismerkedni, az egész egy nagy buli a tapasztalatom szerint.” Bár mára olyan kapcsolati hálóval bír, hogy neve ismert a szervezők körében és hamar bekerült a lineupba, izgult az esemény előtt: A “azért mégse Komlóra megyek, ahonnan bármikor hazajutok” felütés meg is adja beszélgetésünk alaphangulatát.

Refienek nem ez az első ilyen eseménye: „Festettem már olyan fesztiválon is Angliában, a Southend City Jam-en, ahol városszerte mobilfalakat helyeztek ki, valamint az önkormányzatok adtak tűzfalakat. Oda több mint 200 művészt hívtak el és az lett a legnagyobb street art fesztivál Európában.”

Refie egész élete a szabadságról szól, polgári foglalkozásában London utcáin teker, másik nagy szenvedélye pedig a rockzene. Pécsiként a Generation Impasse zenekarból ismerhetjük. A zenéről ezúttal keveset beszél, szeretné, ha beszélgetésünk középpontjában a graffiti maradna. Mások esetén magától értetődően hivatkozik művészetre, mégis nehezen győzzük meg, hogy őt is graffitiművésznek nevezzük: „Az a helyzet, hogy nem nagyon szeretem magam fényezni, csak nők előtt” – neveti el magát. „De a viccet félretéve, csinálom már pár éve, szóval igen, mondhatjuk, hogy graffitiművész vagyok.”

A kezdetekre némi öniróniával emlékszik: „Általános iskola nyolcadik osztályában kezdtem el rajzolni. A papírgyűjtések alatt talált magazinok rajzait másoltam indigópapírral. Olyan magyar firkászok rajzait, akikkel azóta már jó viszonyt ápolok. Aztán mindenféle, talált festékszóróval kezdtünk fújni. Nagyon bénácska voltam, de akkor elhittem magamról, hogy én vagyok a legnagyobb isten.”

2019-ben költözött Angliába, ahol azóta is él. Komolyabb hobbivá ott vált a graffiti: „Egy könnyűzenei egyetem miatt jöttem ki, mellette pedig elkezdtem festeni a Banksy-alagútban. Így gyűlt össze egy nagyobb baráti társaság, akikkel eljárunk fújni.” De Londonon kívül is számos helyen alkotott már, többek között Koszovóban, Lisszabonban, Barcelonában.

Ma már kevesebbet rajzol: Szoktam itthon skiccelni, viszont az elmúlt pár évben már inkább skicc nélkül megyek és ami fejből jön, az lesz – a helyszínen születik meg a graffiti.” Szabadságszeretete már a kezdetektől a legál graffiti irányába vitte: „Szeretek ott állni a fal mellett 6-7 órát a haverjaimmal, közben beszélgetni, sörözni. Illetve szeretek bonyolultabb rajzokat csinálni, ahhoz pedig koncentráció kell. Nyilván mindenki másként áll hozzá. Az illegáloknak pont az illegalitást jelenti a graffiti, ezért nem vállalják sem az arcukat, sem a nevüket. De azt is meg lehet érteni, mert valahol erről szól az egész. Nekem mindkét rétegből nagyon sok ismerősöm van. Sokan a tagelést is graffitinek mondják, amikor valaki csak felírja a nevét a falra. A firkászmányokat viszont, amikor valaki felfújja, hogy Metallica vagy akármi, nem mondanám graffitinek, az csak egy lázadó punk valami.

A jövőre keveset gondol, nem igazán tervez: „Az a fajta csávó vagyok, aki a mának él. A tervem az, hogy minél több helyre utazzak és azt csinálhassam, amit szeretek.” Egy nagy vágya viszont van, mégpedig itthon: „Bármerre járok Európa-szerte, mindenhol nagyon sok mural van. Szeretnék Pécsett csinálni egy ilyet azokkal az emberekkel, akik tudnának ebben segíteni. Csak kellene hozzá egy felület és festéktámogatás a várostól. Ez a nagy tervem: egy jó nagy mural, amire én és a város is büszkék lehetünk.”

Refie graffiti kisokosa

Writer: maga a firkász, az az ember, aki graffitivel foglalkozik.

Toy: kezdő és tehetségtelen firkász.

Beginner: kezdő, de nem tehetségtelen firkász.

King: azok a firkászok, akik már komoly elismerést vívtak ki maguknak.

Kanna: A „festékszóró spray”.

Cap: Ez határozza meg, hogy milyen vastag vonalakat tudsz húzni a kannával. Tag (ejtsd: Teg): A tagek gyorsan készített jelölések, feliratok, általában a művész nevét vagy egy csoportot takarnak.

Throw up: 2-3 perc alatt elkészíthető gyors rajzok.

Wildstyle: Ezek a legdurvább rajzok, sok színből is készülhetnek, bonyolult betűstílust alkalmaznak. Ezeket általában legális falakon láthatod.

Mural: Egy vagy több művész által készített nagy falfestmény. Általában tűzfalakon jelenik meg.

zene
Friss pécsi megjelenések
 
zene
ZAJZAJZAJ podcast #15 // Szűcs Levente (Bohemian Betyars)
 
lokál
Portré: Németh Ibolya Bia