Mit takar a karmikus falukrimi műfaji megjelölés?

Nem szeretem a skatulyákat, ha mégis használni kell, akkor a régi skatulyák helyett inkább újat gyártok. A darab nem dráma, nem vígjáték, nem komédia, nem tragédia, hanem egy, a mai Magyarországon megtörtént bűnesetet feldolgozó történet sok humorral. Azért karmikus, mert négy ember fatális találkozásáról szól, ami, ha csak egy kicsit is hiszünk bármilyen felsőbb hatalomban, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem véletlen.

Mikor találkozott először Szálinger Balázs drámájával, a Becsvölgyével? Mi fogta meg benne?

A darab a színház választása, engem konkrétan ennek megrendezésére kértek fel. Amikor először elolvastam a drámát, azt gondoltam, hogy magamtól biztos nem mennék neki, aztán ebben a falukrimiben találtam egy olyan mélyebb tartalmat, ami engem nagyon izgat, hiszen tulajdonképpen elveszett emberek kalandja ez, akik próbálják megtalálni a boldogságot. Nem feltétlenül a történet az, ami érdekel, hanem hogy mi a karakterek sorsa és mi áll a jellemük hátterében.

Ősbemutatót rendez, hiszen a darabot eddig csak felolvasó színházi keretek között mutatták be. Jelent-e ez valamilyen plusz kihívást, vagy könnyebbség, hogy nincs a néző fejében egy viszonyítási alap, előkép?

Egy ősbemutatóban az a jó, hogy sokkal izgalmasabb lehet a folyamat. Esetünkben az előadás organikusan jön létre, a papírra vetett karakterek a próbák közben alakulnak mindenkinek a személyes indulataitól, jellemétől függően. Dramaturgként is belenyúltunk az írott anyagba, egy képlékeny és formálható dolognak tekintettük, Szálinger Balázs, a szerző pedig a próbák során megerősített minket abban, hogy nem kell a szövegét szentírásként kezelnünk. Ez megkönnyíti a munkánkat, és jó hatással van az előadásra.

Először dolgozik a pécsi társulattal. Hogyan látja az itt folyó munkát?

Először dolgozom itt, mint rendező, de néhány éve a POSzT-on felolvasó színházi estet rendeztem, amiben Darabont Mikold, Köles Ferenc, Urbán Tibor is játszottak. Vlasits Barbarát Kaposvárról ismerem, abból az időből, amikor az egyetemen tanítottam. Az akkori sejtésem, hogy tehetséges, most be is igazolódik. Szula Lászlóval szintén Kaposvár a közös pont, évekig játszottunk ott együtt. Egyedül Füsti Molnár Éva az, akivel most dolgozom először, örülök a lehetőségnek, nagyszerű, vibráló színésznek tartom. Szerencsésnek mondhatom magam, mert úgy érzem, a társulat krémjét kaptam a munkához.