Portré: Tubák Csaba
Portré: Tubák Csaba
Happ Zsuzsa / 2021-06-24 lokál
A nem túl forgalmas Lyceum utca egyik üzlethelyisége olyan kincseket tartogat, amikért pécsiek és külföldiek is gyakran járnak arra: az országban működő néhány hanglemezbolt egyike ugyanis itt rejtőzik! Az üzletet Tubák Csaba nyitotta és ő is működteti.

Sokunknak különleges dolognak tűnhet egy lemezbolt nyitása – én valahogy úgy képzelem, mint a Pop, csajok, satöbbi című filmben –, de Csabának ennél mi sem volt természetesebb. „Ez egy hobbiból indult. Lemezekkel foglalkoztam már több mint harminc éve, de inkább csak szabadidős szinten. Aztán elértem egy olyan pontra, hogy annyi lemezem volt, hogy nem tudtam vele mit kezdeni. Tizenkét éve nyitottam meg a boltot, és nem bántam meg, azóta azt csinálom, amit szeretek”.

A tizenkét év ráadásul a hanglemezrajongókat is igazolta. „Eleinte csak a fanatikusok jöttek lemezt venni, a fiatalok abszolút nem érdeklődtek, csak az idősebbek. Akkoriban nem is lehetett beszerezni nálam új albumokat, csak régi lemezek voltak. Aztán fokozatosan lecserélődött a közönség, ehhez persze az is kellett, hogy újra divat legyen lemezt hallgatni. Most a tizennégytől huszonpár éves korúak a törzsvevők, és főleg a lányok”. Nemcsak a vásárlóközönség, de az igények is változóban vannak Csaba elmondása szerint. „Mostanában Beatlest keresnek a fiatalok meg Led Zeppelint és más alapzenekarokat. Gondolom, ezeket ismerték meg otthon, amikor előkerült a fater lemezjátszója meg a lemezei. Persze, keresnek mostani népszerű együtteseket is, amiket rendelésre szoktam beszerezni”.

Csaba saját ízlése megjelenik a lemezbolt kínálatában is, de persze nem aszerint állítja össze a készletet. „Jobbára progresszív zenéket hallgatok. Az Edda első kislemeze volt anno a legelső lemezem. Az egy-két lemezes együttesek, a 60-as évek végétől úgy 78-ig a kedvenceim. A mai napig az egyik abszolút favoritom a Black Sabbath első lemeze, de nem tudnám tíz-húsz darabra leszűkíteni a legfontosabbakat. Mindenfélét meghallgatok, egyedül a komolyzene nem áll közel hozzám, viszont a boltban van abból is, mert sokan keresik”. A régebben kiadott lemezek nemcsak azért különlegesek, mert történetük van, hanem minőség szempontjából is többet nyújtanak. „Sokszor nem értik meg azt az emberek, hogy ha van egy új lemez hatezer forintért, akkor ugyanaz a lemez használtan miért tizenkétezer. Olyankor el szoktam magyarázni, hogy a kiadás, az évszám, a minőség és még sok minden más oka lehet, meg persze a kereslet is befolyásolja. A régi lemezek analóg eljárással készültek, ezért is szólnak másképp. Nem véletlen, hogy manapság pont a régieket nehéz beszerezni, sokan keresik nálam is. Egy-egy fontosabb lemez ma már 50 éves, tehát régiségnek számít, akár egy festmény, és sokszor annyiba is kerül”.

A lemezipar folyamatosan változóban van, most éppen kedvez a hozzáértőknek, és Csaba reméli, hogy ez így is marad. „Manapság kisebb a gyártók kapacitása, mint amennyi megrendelés lenne. Ha nem higítják fel a kínálatot, akkor meg is lehet őrizni a műfaj értékét”. Ami viszont talán soha nem változik, az a lemezekhez és a lemezvásárláshoz tartozó életérzés. „A lemezboltozáshoz hozzátartozik az, hogy nem csak az új lemezeket nézi meg az ember, hanem a használtakat vagy a régebbieket is. A lemezgyűjtésnek pont az a lényege, hogy turkálok, és akár olyat veszek, amit nem is kerestem, csak épp szembejött velem”. A pécsi Hanglemez Boltban pedig ez könnyen megtörténhet, ugyanis körülbelül 10.000 lemez várja a vásárlókat, akár különlegességek, ritkaságok is.

Nem tévedünk nagyot, amikor azt gondoljuk, hogy több tízévnyi „lemezezés” után Csabánál otthon is egy kisebb üzletnyi vinyl sorakozik. „Otthon kb. kétezer-párszáz lemezem van, amire azt mondom, hogy a sajátom. Vannak olyanok is köztük, amik hat, nyolc, tíz különböző kiadásban is megvannak, mert egy idő után már ilyen szempontok szerint is gyűjtöttem. Lemezbörzékre már nem járok árusítani, mert általában úgy volt, hogy kivittem 300 kiló lemezt eladni és visszahoztam 400-at, mindig csak vásároltam.” Hát, erre csak azt tudjuk mondani, hogy ilyen ez a popszakma.
 

súgó
Társulatra szabva
 
ételital
Törzshely: Horváth Gergő - Szabadkikötő
 
súgó
Szinkron – Palatinus Dóra képzőművész kiállítása