Petrával a Jókai téri antikvárium mellett, egy elsötétített ablakú, gyönyörű műemléképület aljában találkoztunk. A félhomályból két hangsúlyos elem rajzolódik ki először: ránézésre 6-8 kilós sonkák lógnak kampókról a frissen elkészült pult fölé a maguk lenyűgöző egyszerűségében. A majdnem kész, hamarosan megnyíló hely neve Eleven, és a spanyol tapasbárok mintájára a bor és a kísérőfalatkák képezik a fő irányvonalat. Az Eleven megálmodója S. Pápa Petra, a NoSalty.hu közösségi receptoldal alapítója.
Ahogy a gasztronómiai mozgalom legtöbb meghatározó alakja, úgy Petra sem a hagyományos magyar szakácsképzéstől indult el, 2005-ben végzett a közgázon. „Abszolút autodidakta módon tanultam a főzést. Akkortájt indult a gasztroforradalom, egyre több gasztroblog indult, és rengetegen kezdték el dokumentálni a konyhájuk termékét. Ez engem is magával ragadott, mindenki ebben élt, egymástól is jó ötleteket lehetett kapni.” Petra ekkor pénzügyi munkakörben dolgozott, de közben elhatalmasodott rajta az érzés, hogy váltani szeretne. „Az éjjeli szekrényen a regények helyett szakácskönyvek sorakoztak, és nonstop azokat olvastam. Ez egy fordulópont volt: úgy éreztem, a gasztronómiával valamit kezdenem kell. Ekkor jött a NoSalty ötlete” – mesél a 2008-ban indult, azóta piacvezető pozícióba kerülő weblapról, amely 2013 karácsonyán 1,7 millió oldalletöltéssel rekordot döntött, több mint 300 ezren kerestek náluk ünnepi menüt.
Az első pár év nagyon kemény volt, hiszen Petra egyedül felelt a tartalomért, így főzött, fotózott, főzött, fotózott, két évig nem került kétszer ugyanaz az étel az asztalra. Az oldal viszont fokozatosan beindult, egyre több háziasszony küldött be receptet és fotót, a NoSalty elkezdett egyfajta társadalmi gasztroemlékezetként működni, ahol megtalálható a magyar nagymamák almáspitéje és a kommentek, ahol mindenki hozzáfűzi a saját titkos összetevőjét és trükkjét, létrehozva a tökéletes receptet.
Petráék titkon remélték a sikert, de az áttöréshez kellett pár év. „Közben egyre nagyobb lett a csapat, mert én már egyedül kevés voltam mindent menedzselni. Megnyitottuk Pesten az irodánkat.” Az viszont biztos volt, hogy Petra Pécsett marad. „A pesti lét olyan szinten taszít, hogy az oldal miatt sem költöztem volna Budapestre, egyértelmű volt, hogy Pécsről fogom csinálni. Az internet korában ez nem lehet akadály.”
Petra úgy érzi, Pécs jó úton halad a gasztronómiában, jó pár éve érezhető, hogy pozitív változások történnek. „Változik az emberek kultúrája is: egyre nyitottabbak vagyunk az új ízekre, többet kóstolunk, eljárunk helyekre, otthon is egyre többen vállalkoznak a főzésre, baráti társaságok közös programjává is vált a főzés. Országos szinten ez hatványozottan igaz, de nem misztifikálnám túl: az áttörés óta szépen halad minden a maga útján. Alakulnak a klasszabbnál klasszabb helyek, amelyeknek egyre nagyobb a rajongótábora” – teszi hozzá.
A most megvalósuló saját vendéglátóhely álma a NoSalty-s évek folyamán született. „Egyre erősebben jelen volt valahol hátul, tudat alatt a saját hely vágya. Azt tudtam, hogy egy klasszikus melegkonyhára nem vállalkoznék, az túlságosan nagy falat lenne. A borok pedig egyre nagyobb teret kaptak az életünkben, így adta magát, hogy a kis falatokat párosítsuk a borral, ilyen hely pedig még nem is volt eddig Pécsett ” – mondja Petra, immár a majdnem kész tapasbár közepén ülve.
A tapas Magyarországon még nem elterjedt, Spanyolország, azon belül pedig Barcelona az egyik fellegvára a tapasokbároknak. „A hely létrehozásakor döbbentem rá igazán, hogy sok embernek itthon ez mennyire sötét folt. Magyarázatra szorul, de mégsem szeretném túlmagyarázni: aki betér hozzánk, látja majd, mit értünk tapas alatt. Nyilván nem tudjuk és nem is szeretnénk lemásolni autentikusan azt, ami egy spanyol tapasbárban történik, ezért egy kicsit a magyar ízlésvilághoz próbáljuk igazítani a falatokat, és nem csak a spanyol, hanem az egész mediterrán konyha hagyományaira építkezünk. A hit és a lelkesedés ugyanannyira erős, mint mikor a NoSalty-t elindítottuk, számomra pedig ez jelenti a siker alapját.”