Portré: Bende Kornélia
Portré: Bende Kornélia
/ 2015-10-26 lokál
A Dúdolda Zeneóvoda Bende Kornélia nappalijából nőtt ki. A háromgyermekes közgazdász anyuka mesés zenevilágot teremtve hetente közel száz csecsemőt, kisgyermeket és szülőt von be a közös zenélés örömébe a csendtől a zaj felé. Kornélia saját maga menedzsere és marketingese, úgy érzi, most váltja valóra álmait.

„Az otthonomban kezdődött az egész” – kezd bele a Dúdolda 2011-re visszanyúló történetébe Bende Kornélia. „Két kisgyermekemmel és a férjemmel kiköltöztünk Kozármislenybe, nyár volt, épp vártam a harmadik gyermekemet, és nem találtam semmi olyan programot, amire szívesen elvittem volna a fiaimat. Kitaláltam, hogy szólok azoknak az anyukáknak, akiket addig megismertem, hogy szerdánként jöjjenek át, majd én zenélgetek magunknak és a gyerekeknek.” A heti egy napból kettő lett, a nyár folyamán pedig egyre több kisgyerekes anyuka jött hozzájuk a foglalkozásokra, hetek alatt kinőtték a nappalit. „Nem volt egy tudatosan felépített és átgondolt vállalkozás. Megkerestek a helyi művelődési házból, hogy nincs-e kedvem ott tartani a foglalkozást, ha már ez ilyen népszerű. Az érdeklődés pedig csak nőtt, így egyre több helyszínt próbáltam betervezni.” A Dúdoldával már a kezdetekben az volt a célja Kornéliának, hogy a saját generációjához, a hozzá hasonló fiatal szülőkhöz szóljon, modernebb legyen a szokásos gyerekműsoroknál. „Olyan baba-mama műfajt szerettem volna, ahol nem csak a megszokott népdalok és gyermekdalok vannak jelen. Ennél sokkal nyitottabb a foglalkozások zenei palettája, benne vannak a német és angol gyermekdalok, a könnyűzene, de a kortárs költők, Lackfi János és Varró Dániel műveit is előszeretettel használom.” Kornélia a klasszikus gitártémákat is belecsempészi a repertoárba, hiszen közgazdász végzettsége mellett komoly zenei múlttal rendelkezik: a zenei általános után közel 15 éven keresztül volt a Pécsi Zeneiskola növendéke, furulya, majd gitár szakon. Zongorázni már felnőtt korában kezdett el. Zenészként nemrég komoly elismerés érte, az Europa Cantat egyik műhelyvezetője lehetett. „Egyetemista korunkban volt egy könnyűzenei formációnk Bogárdi Alizzal, Pozsgai Tamással, Babarci Bulcsúval, Varga Norberttel és Baranyai Zoltánnal. Viszont ahogy Alizzal családanyává váltunk, ez megszűnt. Ahogy gyermekeim lettek, én is megváltoztam, az szőtte át a mindennapokat, nekik sem Metallicát játszottam otthon, hanem az ő aktuális kedvenceiket.” A Dúdolda a Kornéliából áradó kedvesség mellett a professzionalizmusára és a maximalizmusára épül. „Vannak saját dalaim is, a saját ízlésemre formálom a foglalkozásokat, és ragaszkodok a minőséghez: az eszközök, a hangszerek, a dalok is legyenek minőségiek. Emellett ez egy közös dolog, mindenki be tud kapcsolódni, nem az a felállás, hogy előadóművészként állok kint, távol a szülőktől-gyermekektől, hanem bevonok mindenkit.” Ahhoz pedig, hogy minden résztvevő beszállhasson a közös zenélésbe, rengeteg hangszer kell. „Fokozatosan nőtt az eszközkészletem is, belemerültem a tökélesítésbe, szenvedéllyel próbáltam ezt is alakítani, nagy gyűjtő lettem. Van legalább 15 nagy zsákom, mind tele különböző típusú hangszerekkel. A fő hangszerem a gitár, emellett van egy tenor ukulelém, furulyáim, olyan hangkeltő eszközök, amik madárfüttyöt utánoznak, van kalimbám, ritmusbotok, xilofon és triangulumok. A foglalkozás során az egyre zajosabb dolgok kerülnek elő, ez jobban megfogja a gyerekeket. Van egy látványelem, egy hanghatás, hiszen a csendből indulunk a zaj felé.”

Kornélia pár hónappal ezelőtt érkezett el egy nehéz döntési ponthoz: visszatér-e korábbi munkahelyére, vagy a Dúdoldát választja. „Nagyon szerencsés vagyok, mert olyan munkahelyem volt, ahol vártak vissza. Nagyon komolyan át kellett gondolnom, de úgy döntöttem, a Dúdolda lesz most jó pár évig a főfoglalkozásom. Annyira ekörül forognak a gondolataim, és annyi örömömet lelem benne, hogy egy merészet döntöttem. Egy nagyon jó állást hagytam ott, de számomra most ez a jobb állás, ebben benne van minden kreativitásom. A tanulmányaimnak most is hasznát veszem, hiszen saját magam menedzsere, marketingese vagyok.” A Dúdoldában 2-3 hónaposak a legkisebbek, de volt, aki 6 hetesen ment először. „Rengeteg dalt megtanulnak a gyerekek, a szülőktől pedig rengeteg pozitív visszajelzést kapok. Nyáron meg szoktam jelenni egy-két olyan lazább helyen is, mint a Lompos Uszkár, a Nappali vagy a Szabadkikötő, olyan helyeken, ami lehet, hogy a gyermekvállalás előtt törzshelye volt a családnak, a Dúdolda révén pedig ezután is az lehet.”

 

lokál
ÁTJÁRÓ 3. rész
 
lokál
Zöld Blokk Kertvárosban
 
ételital
Teszteltük: Piccola Toscana