Nándor kalandor, természetjáró életmódja gyerekkorában kezdődött, a már több helyen is elmesélt erdei kirándulásokkal: „Märcz Robi, akkori testnevelő- és orosz tanárom, későbbi barátom vitt be minket az erdőbe. Minden vasárnap 15-20 kilométereket túráztunk a Mecsekben, közben sütöttünk, főztünk és fociztunk, mert persze mindig volt nálunk bogrács, krumpli, szalonna és labda. A tanítási évek végén pedig volt egy úgynevezett nyári „nagytúránk”, amit szintén Robi bátyám vezetésével tettünk meg. Első alkalommal elmentünk gyalog Kaposvárig. Később voltunk Zalaegerszegen, Szombathelyen, de Kárpátalján és Szlovákiában is. Végigjártuk a fél országot és Közép-Kelet Európát az akkori lehetőségekhez képest.”
Később teljesítménytúrákon mérette meg magát, azzal párhuzamosan pedig nyomdásznak tanult. Első munkahelyén, a Szikra Nyomdában tördelőként dolgozott, újságokat és könyveket szerkesztett. A kötelező sorkatonaság után a Dunántúli Naplóhoz került, majd sokáig saját nyomdaipari vállalkozását vezette. Ahogy telt az idő, hobbija az élménytúrázás irányába alakult át. Nagy örömet okozott neki megfigyelni, leírni a tájat, feljegyezni a megtett túrákat és mindezt fotókkal dokumentálni. Autodidakta módon tanulta ki a természetfotózást és szerelte fel magát eszközökkel. Publikálni a Pécsi Híreknél kezdett. „Megegyeztünk az akkori főszerkesztővel, hogy heti szinten adok le anyagokat, mecseki túraajánlókat. Ez két-három hasábot jelentett egy-egy fotóval.” Innen datálhatjuk tulajdonképpen azt a módszeres munkát, melynek köszönhetően az elmúlt 15 évben 10 kötete jelent meg a magyarországi hegységekről (a Barangolások túrakönyv- és a Négy évszak fotóalbum sorozat). „A Mecsek volt ez első megjelent kötet, utána már kicsit rutinosabban csináltam. A többi tájegységhez mindig el kellett utazni, ott tölteni néhány napot. Összeségében két évig dolgoztam egy-egy hegységben, ez alatt több mint 1000 km-t gyalogoltam: végigjártam majd minden túraútvonalat, valamelyiket többször is. A fotók miatt kimentem a különböző napszakokban és évszakokban is.”
Ahogyan ő fogalmaz, mára visszatért a Mecsekbe, nem tervez újabb könyvet megjelentetni. De a „csavargás” és a kirándulás továbbra is szerves része az életének, útvonalakat fedez fel itthon és külföldön egyaránt. Bár útjaira rendszerint elkíséri felesége, Zsuzsi is, és persze sokat kirándul baráti és családi körben, magányos vándornak és igazi hegyi embernek tartja magát. „A hegyek, a patakok, az erdő az én világom, ott leszek önmagam. Mindenki mondja is, hogy bolond vagyok, mert szeretek mindent felfedezni, bemenni azokba a völgyekbe, ahol még nem járt senki, megtalálni a ritka, védett növényeket, bogarakat, állatokat. De mivel rengeteget változik az erdő, vannak olyan helyek is, ahová szívesen visszatérek. Amikor a Kelet-Mecsekben laktunk, ilyenek voltak az ottani szurdokvölgyek: a Sín-gödör, a Hidasi-völgy és a kedvencem, a turistajelzés nélküli Vágyom-völgy a Leány-kő gyönyörű sziklaképződményével. Ott van egy kis patakocska is, ami a csapadék mennyiségtől függően 3-4 kilométeren keresztül tekereg kígyószerűen. Most, október közepétől jön az igazi túraidő, amikor kiszínesedik a Mecsek, ilyenkor érdemes kirándulni, felfedezni a természet szépségeit.”
A kalandozások mellett újabb vándornemzedéket nevel, pont úgy, ahogyan annak idején vele történt. „A gyerekeim már felnőttek, öt unokám van, akik 2-3 éves koruktól folyamatosan jöttek velünk az erdőre. A mama főztjén kívül azért szeretnek hozzánk járni, hogy velem kirándulhassanak erdőn, mezőn. Sokat járunk ki az egész családdal Pusztabányára, visszük a szalonnát, megtanítom őket nyársat vágni és akkor megy a nyársalás, bográcsozás, no meg a foci.”
turakonyvek.hu
Ha nagyobb kirándulást szerveztek, mindenképpen keressétek Nándor megjelent köteteit a weboldalán (turakonyvek.hu), illetve a vele készült, praktikus tanácsokkal ellátott korábbi anyagainkat magazinunk weblapján.