Városból vidékre 2.: „Jobban szeretek nádi poszátára ébredni, mint mentőautóra”
Városból vidékre 2.: „Jobban szeretek nádi poszátára ébredni, mint mentőautóra”
Papp András / 2021-09-28 lokál
Lévai Tamás még nem adta fel irodai munkáját, de főállása mellett méhészkedik és Pécsbagotán nagyszerű zöldségeket termel.  

Tamás jelenleg a MOL Nyrt. tárolótelepén műszakvezető. Főállása mellett van egy hobbi méhészete 40-50 családdal és nemrég a zöldségtermesztésbe is belevágott. „Nagyjából nyolc-tíz évig boldogítottam a Szent István Egyetem gödöllői campusát, ami alatt sikerült szert tennem több felsőfokú végzettségre is, úgymint állattenyésztő mérnök, agrármérnök és hasonlók” – mondja a kezdetekről. „Dolgoztam tógazdasági haltenyésztés szakmában 5-6 évet szerte az országban, azonban ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezt követően költöztem vissza Pécsre. De a lényeg: foglalkozhatok én olajiparral, lehetek könyvelő vagy bármi, én akkor is egy agrármérnök leszek. Nekem ez kikapcsolódás, hobbi, pihenés. Ha nem csinálnám, nem tudnám az irodai munkámat sem csinálni. Van, aki kocsmába jár, van, aki tévét néz, én kertészkedni szeretek”.

Főleg levélzöldségeket termeszt (tépősaláta, mángold, spenót, rukkola, mizuna, pak choi, szárzeller), emellett retek, paradicsom, cukkini, patisszon, édesburgonya termelésével is foglalkozik. „Nem szeretnék vegyszereket, műtrágyákat használni a kertemben” – vallja. „A tápanyagutánpótlás származzon a szomszédomban lévő Álmosvölgy lovai után hátrahagyott istállótrágyából, a növényvédelem pedig legyen mechanikai, ne kémiai. De nem minden áron! Nem hagynék például tönkremenni 500-1000 paradicsomtövet azért, hogy vegyszermentes maradjak, mert abban nekem rengeteg munkám, időm, pénzem van. De ok nélkül vegyszert sem használnék szívesen, hiszen én is azt eszem. Ha minden ökológiai termesztésben használt szer bemondja az unalmast, én is kénytelen leszek a konvencionális termesztésben használt szerekhez nyúlni. A kétszer permetezett paradicsom még mindig egészségesebb, mint a harmincszor permetezett”. A vidéki létben elsősorban a közösséget, a nyugalmat és a békét szereti. Ahogy fogalmaz: „Jobban szeretek nádi poszátára vagy kakasra ébredni, mint mentőautóra vagy dudára”.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy Tamás milyen tanácsokkal látná el azokat, akik vidéki életen, gazdálkodáson gondolkodnak. „Ez megérne egy külön cikket vagy akár egy különszámot is. Én csak egy lelkes amatőr vagyok, aki szeret kísérletezni és kezd kicsit túlnőni rajta a hobbija. Sehol nincs kolbászból a kerítés, de ha valaki lelkes, kitartó és van benne affinitás, akkor meg lesz az eredménye a sok kínlódásnak”.  

 

ételital
Külvárosi gasztró: Gulyás Étterem 2.
 
súgó
Fedák Sári
 
lokál
Neked munka, nekem álom!