Portré: Keresztesi József
Portré: Keresztesi József
Happ Zsuzsa / 2019-08-26 lokál
Keresztesi József író, kritikus. Utóbbi tevékenységét egyre kevésbé műveli, az előbbit viszont kiegészíthetjük azzal, hogy változatos műfajokban utazik: ír verseket, gyerekverseket, verses meseregényt, bábszínházi és színházi darabokat, dalszövegeket. Tavasszal jelent meg verseskötete Inverz Ophelia címmel a Jelenkor Kiadó gondozásában. Csücsök, avagy a nagy pudinghajsza című könyve pedig Az év gyermekkönyve díjat nyerte el.

Keresztesi József a szegedi tanárképzésből érkezett Pécsre esztétika szakon tanulni, azután pedig itt ragadt. Inspiráló közegnek tartja a várost, ahol a különböző művészek hatnak egymásra. Ő maga a szerkesztői-kritikusi feladatoktól indult a szerzői munkák irányába. „2001-től a Jelenkor folyóiratnál dolgoztam szerkesztőként. Sokáig nem is publikáltam szépíróként, ilyen szempontból valószínűleg későn érő típus vagyok. Ma már nem nagyon dolgozom mint kritikus, egyre ritkábban írok értekező szöveget, a hétről hétre olvasás és írás már nem fér bele az életembe, helyette inkább a saját dolgaimat írom.” A saját dolgai pedig elég sokféle munkát jelentenek. „Szabadúszó vagyok, különböző megrendeléseken dolgozom. Amiket írok, azok nagy része felkérésre készül. A gyerekverseket sem a gyerekeimnek írtam, hanem Elekes Dóra műfordító, szerkesztő kérdezte meg a dalszövegeimet ismerve, hogy nincs-e kedvem hasonlóan vicces, rímes szövegeket írni gyerekeknek. Ebből született aztán egy verseskötet, és az a verses meseregény, ami idén megkapta az év gyerekkönyve díjat. Ez egy szakmai díj, amire a Hubby, a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa magyar szekciójának zsűrije választotta ki a jelölteket és a díjazottat is, ezért nagyon megtisztelő számomra.” A sikert kitartó munka előzte meg. „Négy év telt el a kezdéstől a könyv megjelenéséig. Egész napos munkát igényelt, vagyis olyan napokat, amikor azt írtam ahelyett, hogy pénzt kerestem volna a munkámmal. Ennél a könyvnél egy Anyegin-strófa nagyjából egy napi munkát jelentett, ha másfelet vagy kettőt meg tudtam írni, az nagyon ihletett állapotban, ritkán volt. Ráadásul egy ilyet folyamatosan „visszafele” és előre is kell írni, átírni dolgokat, és előre is gondolkodni. Színdarabot is úgy írok, hogy reggel odaülök, és aznap azzal foglalkozom. Úgy nem megy, hogy reggel vagy délelőtt dolgozom valami máson és utána írok, az teljesen reménytelen. A reggel nyolctól délig tartó időszak az „aranybánya”, ha éppen megy az írás.”

Az Örkény Színház drámapályázatán 2012-ben harmadik díjat nyert Borbély Szilárddal megosztva, azután kezdett dolgozni Pécsett a Bóbita Bábszínházzal és a Janus Egyetemi Színházzal. „Azért is jó pécsiekkel dolgozni, mert be tudok járni a próbákra. Lehet, hogy csak egy félmondatra van szükség egész nap, de akkor ott vagyok és meg tudom írni azt a félmondatot.” A színdarabokat időben megelőzték a dalszövegek, a legendás Szőranya és Új Párduc zenekarok dalai. „Nem volt előre megtervezve, hogy merre akarok menni vagy mit akarok csinálni, ahogy most se.  Gyöngyösön laktunk a kilencvenes évek elején és csütörtök este megbeszéltük a kocsmában, hogy másnap este találkozunk valakinél és írunk számokat. Így, teljesen spontán lett zenekarunk. Tíz év alatt volt huszonvalahány koncertünk, azok is szokatlan helyeken, mint például a sellyei irodalmi tábor, de játszottunk Pécsett a Gyárban és a Rákban is. Most Borosi Gábor barátommal elkezdtünk egy projektet, aminek a neve Új Anya, reflektálva a régi zenekarainkra. Kicsit revüszerű produkció szintetizátorral, mikrofonnal, énekesnővel. Ezt jó lenne felfejleszteni egész estés műsorrá dalszövegekkel, versekkel, vendégekkel. Sok olyan anyagunk van, amit fel lehet frissíteni, és ilyenkor szoktak újak is születni.” A dalszövegek pedig valamelyest a versek előfutárainak is tekinthetők Keresztesi József esetében. „Nem tudom megmondani, mikor kezdtem versekkel előállni, apránként, fokozatosan történt. Nem is voltam benne biztos, hogy lesz valaha verseskötetem. A legkorábbi vers, ami belekerült az Inverz Ophelia kötetbe, 2000-ben született. Vannak benne olyan szövegek is, amik felkérésre készültek, például az Ophelia-projekt, amit Varga Rita kiállításához írtam. 2016-ban született egy hosszabb ciklus, egy naplószerű anyag, és onnan már láttam, hogy ebből lehet egy verseskötet, aminek ez a központi magja. Én igazából mindig olyan könyveket akarok írni, amiket az elejétől a végéig érdemes elolvasni, nem pedig csak szövegek gyűjteménye egy adott időszakból.”

lokál
Made in Pécs-díj: Az év új vendéglátóhelye
 
ételital
Teszteltük: WunderBar
 
súgó
Kocsis Zoltán