Portré: Fellegvári András
Portré: Fellegvári András
Happ Zsuzsa / 2020-07-29 lokál
A szemfülesek már kifigyelhették, hogy a Király utca végén egy cipőkészítő műhely nyílt tavaly októberben. És úgy tűnik, elég sokan szemfülesek a környéken, ugyanis Fellegvári András alig győzi teljesíteni a megrendeléseket.

András földrajz-környezettan tanár szakos tanulmányai végeztével vette az irányt a cipőkészítés felé. „Budapesten van több műhely, ott nézegettem a kirakatokat egy ideje, aztán elkezdtem utánajárni a dolognak. Véletlenszerűen úgy jött össze minden, hogy bár nagyon ritkán indul cipészképzés, de a tanulmányaim befejezésének idején éppen indult egy, ráadásul Pécsett. Kicsit úgy is éreztem, hogy sorsszerűen alakult így. A képzés közben a gyakorlati időben egy budapesti műhelyben dolgoztam, klasszikus inas időszak volt, először a kaptafaraktár rendezésével-takarításával. A szerszámaink egy részét is mi készítettük, azaz az alapokat jól meg lehetett tanulni.”

Később András sok-sok saját munkaórával továbbképezte magát és tavaly egy pályázat segítségével belevágott a műhely megnyitásába. A nagy érdeklődésen maga is meglepődött. „Megnyitottam októberben, és azóta álomszerűen nagy az érdeklődés. Az első hónapban rögtön annyi rendelésem érkezett, ami több havi teljes kapacitásomat is meghaladja, így a legnagyobb kihívást egyelőre a határidők jelentik.”

A cipőkészítés folyamata több fázisból áll, hogy a végeredménnyel biztosan elégedett legyen a vevő. „A megrendelő először néhány mondatban elmondja, hogy mire lenne szüksége. Szeretem kicsit megalapozni a dolgokat, ezért beszélgetünk róla és mutatok vagy küldök neki képeket a hasonló stílusú cipőkről, anyagokról. Fontos tudnom, hogy van-e valamilyen elképzelése a színvilágról vagy a formáról és hogy mire fogja használni: hétköznapi cipőnek vagy inkább ünnepélyes alkalomra. Amikor ezeket rögzítettük, akkor méretet veszek és az alapján rendelek egy kaptafát, hacsak nincs a műhelyben olyan, amihez hozzá tudok nyúlni. Arra készítek egy próbacipőt, ami a végleges verziónak egy leegyszerűsített változata. Meg szoktam kérni, hogy vigyék haza és hordják otthon vagy az utcán. Merthogy az nem elég, ha csak belebújik és megy benne két métert az ember. Egy következő találkozáskor részletesen átbeszéljük a tapasztalatait. Azok alapján a kaptafán minimálisan módosítok, mert minimálisan mindig kell, az első biztos, hogy nem tökéletes. Ezek után készül el az a cipő, amit átadok majd. A kaptafákat pedig elrakom minden esetben, egy következő megrendelésnél már az alapján tudunk dolgozni.”

A szempontok, amiket András a cipőkészítésnél figyelembe vesz, sokfélék. „Hasznos tudni, hogy a megrendelőnek mi a munkája, kocsival jár-e, gyalog, vagy biciklivel, milyen jellegűek és színűek a ruhái. Ez egy közös munkafolyamat, amiben a megrendelőnek nagy szabadsága van, ugyanakkor, ha úgy érzem, hogy szakmailag valami nem működik, akkor szólok.”

A cipők készítője azt mondja, hogy egy cipőnek legalább tíz évet kell jól szolgálnia, ha megfelelően bánunk vele. „A cipőkkel foglalkozni kell. Alapvetően egy cipőt, egy nap hordás után egy napig illene pihentetni. A cipőápolás sajnos nagyon nincs benne a köztudatban, de a megrendelőim többségének van igénye rá. Természetesen minden cipő élettartama függ a hordási gyakoriságtól és a körülményektől is.”

A műhelyben sokféle anyagból sokféle cipő készülhet, elegáns és hétköznapi is, mindegyik magas minőségben. Andrásnak mostanában a karakteresebb bőrök a kedvencei, a kicsit rusztikus, hétköznapi viseletre alkalmas anyagok. Bár tudjuk, hogy a mondás szerint a suszter cipője szokott lyukas lenni, szerencsére neki is van néhány pár saját készítésű darabja. A sok megrendelés miatt a műhelyben egyelőre háttérbe szorulnak az egyéb termékek, de a cipőkészítő szeretné bővíteni a termékkínálatát – a jelenleg is kínált övek, óraszíjak és más kisebb méretű tárgyak mellett – táskákkal és női cipőkkel is, igény ugyanis ezekre is volna.

András hírét ismerősök adják tovább egymásnak és az üzlet kirakatában is sokan észreveszik, amikor dolgozik, akár az esti órákban, világítás mellett. „Keddtől szombatig vagyok nyitva. Szombaton van a termelői piac a Búza téren és úgy veszem észre, hasonló a vásárlóközönségünk: a tudatos vásárlók. Én is törekszem az etikus forrásból származó anyagbeszerzésre. Szerintem hozzám alapvetően az jön, akinek fontos, hogy helyi terméket és jó minőségűt vegyen.”

ételital
Teszteltük: Kisbalkán Pékség & Tejivó
 
zene
Broken Balls
 
súgó
Keresztes Zoltán: Utak