Portré: Boros Misi
Portré: Boros Misi
/ 2015-03-06 lokál
A Virtuózok komolyzenei tévés tehetségkutatóban az egész országot elvarázsolta játékával, sugárzó tehetségével és személyiségével a 11 éves pécsi kisfiú, Boros Misi. A pécsi Jókai Mór Általános Iskola és a Liszt Ferenc Zeneiskola diákja a legfiatalabbak kategóriájában győzött, januárban pedig a New York-i Avery Fisher Hallban adhatott koncertet.

Misi kezet fog, mosolyog, betessékel minket a nappaliba, ahol az asztalon súlyos díjak sorakoznak. Profin fogadja a médiamunkásokat. Szavai, mozdulatai, komolysága egy felnőtté, de mikor a zongorára terelődik a szó, rájövünk: a csillogó szemű, lelkesen mesélő Misi a világ legboldogabb gyereke, aki megkapta a legjobban vágyott játékát, és egész életét ennek a játéknak szentelheti.

Talán azt a szót hallottad mostanában a legtöbbször, hogy tehetséges. Mit jelent ez számodra? „Úgy gondolom, hogy a tehetség Isten ajándéka, de a rendszeres gyakorlás már a közös munka része. A szüleim is rengeteget segítenek, és a zongoratanárnőm – Megyimóreczné Schmidt Ildikó – is nagyon sokat foglalkozik velem. Egy nagyon komoly csapat áll mögöttem.”

Misi 4 éves korában kapta a zongorát, 5 éves korától járt előkészítőre, és 6 éves korától tanul zongorázni. „Akkor, 6 évesen kezdtem el rendszeresen gyakorolni, de már addig is találtam ki darabokat. A bátyám 3 évvel idősebb nálam, a szüleim azért vették a pianínót, hogy tudjon itthon gyakorolni. De attól a pillanattól kezdve, hogy megérkezett a hangszer, rögtön osztoztunk rajta, mert engem is nagyon érdekelt.” Misi saját darabjainak sorsa egyelőre nem a papírra vetés, csak a játék. Mikor a fotózásra kerül sor, Misi leül a zongorához, nem imitálja a mozdulatokat, meseszépen játszik, majd mikor végeztünk, elmosolyodik, megrántja a vállát, és közli, amit hallottunk, szintén saját darab volt. Mindeközben édesanyja a lépcsőfordulóban ül, a fal mögül hallgatja kisfiát, ahogy gyakorlás közben szokta, észrevétlenül. Misi naponta 2-3 órát gyakorol, hétvégén pedig 5-6 órát egy nap. „24 órám van egy napban, a szüleim nagyon odafigyelnek, hoznak-visznek, ezt csak így lehet csinálni. Nem mondom, hogy rengeteg időm van a különórák között. 5-6 órám van az iskolában, utána hazajövök, zongoraóra, gyakorlás, tanulás, este sport, úszás vagy jégkorong, tavasszal és ősszel tenisz.”

A feszített életritmusba viszont az MTV tehetségkutatója, a Virtuózok is belefért, amely által egy ország ismerhette meg Misit, aki zongorajátékával, mosolyával, sokat tett a komolyzene népszerűsítéséért. „Nagyon szerettem a műsorban részt venni.  Megtiszteltetés és öröm volt ilyen zsűri előtt játszani. Jó volt a többiekkel együtt lenni a színpadon, és a színfalak mögött is. Megismerhettem a televízió világát, a műsorkészítés titkait. Zongoraművész szeretnék lenni, és köszönöm a Virtuózoknak, hogy ebben segítettek. Nem is kicsit.”

Misi a saját kategóriáját megnyerte a műsorban, ezzel pedig New York-i koncertlehetőséghez is jutott. „December 27-én indultunk, de Frankfurtban a nagy havazás miatt nem mentek a gépek, ezért a zenekarral sajnos nem tudtam próbálni a koncert előtt Philadelphiában. A városnézés sem maradt ki, de minden nap gyakoroltunk is, január 1-jén pedig játszottam a New York-i Avery Fisher Hallban.” Misi Haydn d-dúr zongoraversenyének III. tételét játszotta a 2700 fős közönség előtt. „Köszönöm, hogy állva tapsoltak, ez nagyon nagy öröm volt számomra” – teszi hozzá élete eddigi legnagyobb koncerttermi fellépéséről Misi, aki a műsor után nagyon sok felkérést kapott. „Rengeteg koncerten játszhatok, mindenkinek köszönöm a felkérést. Januárban 6 koncerten vettem részt, februárban 3-4, márciusban 8 vagy 9 fellépésem lesz. Imádom csinálni!” Sűrű program, de a felvetésre, hogy ez már szinte rocksztárélet, csak nevet. „Ezt még nem tudom mondani, csak annyit, hogy nagyon szeretem.” Mikor a könnyűzenéről kérdezzük, már sokkal bizonytalanabb. „A Virtuózok kapcsán játszottam párszor, megismerkedtem vele, de azért nálam a klasszikus zene van a középpontban. Hallgatni is szinte csak klasszikus zenét hallgatok, de ha nagyon fáradt vagyok, akkor néha jöhet a modern zene. Klasszikusból Chopin és Mozart a kedvencem, de szeretek különböző korokból megismerni más zeneszerzőket is. A modern zenéről viszont nem is tudok nyilatkozni.”

Az időnk lejárt, Misinek különórára kell indulnia. Miközben készülődik, két kézzel zongorázik a bőrkanapé karfáján. Mi csak a ritmusos dobolást halljuk, de ő belül egészen biztosan egy kész szimfóniát.

lokál
Kórus az egész város
 
lokál
Újra Orfűi Másnap a Fishingen!
 
ételital
A nagy kakaóscsiga-párbaj