Portré: Bodó Marci
Portré: Bodó Marci
/ 2014-11-17 lokál
Bodó Márton önmeghatározása szerint szabadúszó dizájner, fotós, dobos, dj, kulturális szervező és civil aktivista, bringás, szerető, utazó, aki megpörgeti Pécset, mikor épp itthon jár. Találkozhatunk vele a Fiatal Pornósztárok Találkozóján, de Adyként a város falain is.

Bodó Marciról már sokszor írták, hogy „a pécsi underground ikonikus figurája”. A ködös definíció leginkább azt jelzi, olyan emberről van szó, aki folyamatosan nyomot hagy, akkor is, ha street art munkáihoz, zenéjéhez vagy plakátjaihoz nem mindenki tud arcot párosítani. Legtöbben talán dj-ként ismerik,  rendszeresen zenél a Tilos Rádióban,  Dj Bodoo-ként pedig 2001-ben alapítótagja volt az FPT-partiknak,  rengeteg legendás bulit tartottak, zenéltek a TV-toronyban vagy a Kinóban. A zene azonban csak az egyik sarokkő. „A zene és a képzőművészeti munka együttműködik,  elválaszthatatlanok. Amíg mind a kettőben van fejlődési lehetőség,  addig csinálni fogom,  ez a lehetőség pedig végtelen. Én nem leszek munkanélküli soha” – mondja Marci a Nappaliban, ahol nem csak a lemezjátszók mögött állt már számtalanszor,  de a hely nyitókiállítását is az ő fotóiból, stenciljeiből és grafikáiból rendezték. Jelenleg két nagyobb munkán dolgozik, egy fotós könyvön,  amely az elmúlt 2-3 év anyagát zárná le,  valamint saját lemezének kiadásán. „A lemez nagyon lassan érik,  mint egy fa, amit az elültetés után 5 évvel lehet leszüretelni. Én ilyen „lassú víz partot mos” csávó vagyok,  itt pörgünk több tízezer éve ezen a bolygón, most minek sietnék?” Marci szerint egyébként a zenével foglalkozó embereknek óriási felelőssége van,  hiszen a zene információt közvetít, rengéseket bocsát ki, ami befolyásolja a hallgatóját a gondolkodásban, a létezésben. Szerinte munkái kicsit olyanok,  mintha a hetvenes években ragadtak volna. „A filmes fotózás, a lemezről zenélés vagy a dobolás nem igényel modern elektronikus eszközöket, ha visszamennék 1978-ba,  amikor születtem, ezeket akkor is meg tudnám csinálni.” A Beck Zoliékkal közös Szellemírók-projekt is ilyen,  ahol szitanyomatokat, stencileket készít régmúlt idők vagy napjaink költőiről, mint Ady,  József Attila vagy Erdős Virág. Marci szerint vannak emberek,  akik egyszer csak eltűnnek,  majd a semmiből újra megjelennek,  hogy felkavarják a várost. Ő is ilyen. „Most tervezem egy kicsit Pécsen tartani magamat,  amennyire bírom, de persze el-el kell menjek,  hogy frissüljek, mint egy szoftver. Szükségem van a szellemi tárhelyem folyamatos töltésére olyan helyeken,  mint Bécs, Berlin vagy épp Törökország. Elmész valahová, és megváltozik minden” – mondja igazi világpolgárként, akire a közelmúltban nagy hatást gyakorolt az Ozora kapcsán megismert goa-trance közösség. „Ez egy modern technológiát használó neo-hippi vándor törzs vagy brigád, akik utaznak a világban,  nincs meg bennük az a felosztása a világnak, ami rengeteg problémát okoz, nincsenek országzászlók.” Bodó Marci Ozorán, Portugáliában és Srí Lankán két hétig dolgozott a közösséggel, de szerinte igazán akkor lehetne elmélyedni ebben az életformában, ha egy évig járná velük a világot. „Az ilyen hosszú utazás viszont fárasztó, és valami közben ideköt. Olyan vagyok, mint a fel-feldobott kő,  teljesen mégsem szabad.” Marci gyökerei a Dunántúlra és Pécsre nyúlnak. A város mintázata a szemében a következő: az egyetem miatt nyitott, gazdaságilag zárt,  szociálisan nyitott, mert ötvöz horvátot,  svábot, hagyományokat visz magával. Marci hiába foglalkozik rengeteg dologgal, terveket nehéz belőle kihúzni. „Ha tervezgetsz, csak ideges leszel” – idéz, majd elárulja,  biztosan Ozorával tud számolni. „Betűket írok fákra, zenekarral zenélek, vagy dj-zek a színpadon, ezek pixelek. Ozorán,  ebben a közösségben sokkal kevesebb pixel van,  de az sokkal nagyobb nyomot hagy. Egy kisebb közösségben hasznosabbnak érzed magad. Ekkor nem azt lesed,  hogyan húzd ki magad a munkából, hanem hogy hogyan rakd még jobban oda magad. Magyarországon nagy szükség lenne arra, hogy rájöjjünk,  sokkal többre vagyunk képesek annál, mint hogy elmegyünk vagy nem megyünk el szavazni.” 

súgó
1. Pécsi Gasztronauta Fesztivál
 
lokál
100 pécsi pillanat
 
lokál
Portré: Gilbert Varga