Osztod?
Osztod?
szerk / 2015-03-30 lokál
A világhálón - akár percről-percre - a legkülönbözőbb közösségi szolgáltatások szerveződnek. Az ötletek és a kínált lehetőségek tárháza kimeríthetetlen, innovatív ötletgazdákból szerencsére nincs hiány. A legfelkapottabbak ezek közül a couchsurfing, az airbnb, az oszkár, az autohop, a restaurant day – hogy csak néhány igazán sikeres közösségi szolgáltatást említsünk. Mindegyik kezdeményezésnek a lényege az, hogy vadidegen emberek kerülnek ezen szolgáltatásokon keresztül kapcsolatban egymással, ami új ismeretségeket, kapcsolatokat, de akár barátságokat is eredményezhet. Összeállításunkban bemutatjuk a legsikeresebb, Pécsett is működő közösségi szolgáltatásokat, megszólaltatva olyanokat, akik rendszeresen használják ezeket, érintve a sokakat érdeklő témát is, miszerint hogyan lehet elkerülni ezek veszélyeit. Egy szociálpszichológus segítségével megpróbáljuk megfejteni a szolgáltatások hallatlan népszerűségének okait, de természetesen a vele való beszélgetésben a veszélyekről is szó esik.

Más felajánlani egy idegennek a kanapédat, mint egy ismerősnek

Ki aludt az ágyacskámban? Ki visz fel pénteken Pestre? – ismeretlenekkel osztjuk meg az életünket pár órára vagy pár napra az internet segítségével, ezzel pedig általában mindenki jól jár. Serdült Sára szociálpszichológussal beszélgettünk a közösségi alapon szerveződő szolgáltatások hátteréről.

„A közösségi alapon szerveződő szolgáltatások népszerűvé válásának nem csak szociálpszichológiai háttere van. A szociálpszichológia mindig összefügg az adott társadalmi és gazdasági jelenségekkel” – kezdi az elemzést Serdült Sára, a PTE Pszichológia Doktori Iskolájának hallgatója. „A gazdasági válságban előtérbe kerül az alternatívák keresése, ezek a közösségi szolgáltatások pedig alternatívákat nyújtanak hétköznapi helyzetekre. Aki oszkározik, az tudja, hogy diákigazolvány vagy kedvezmények nélkül sokkal olcsóbban lehet így utazni.” Serdült Sára szerint viszont amellett, hogy jobban meggondoljuk, mire adunk ki pénzt, megjelenik az az igény, hogy visszatérjünk a közösségbe. „Szerintem a nagy fesztiválhullám is erre reakció: a fiatalok körében megnőtt a lokális és közösségi lét iránti igény.”

Megfigyelhető, hogy a közösségi alapon szerveződő szolgáltatásokban az emberek szívesebben vesznek részt résztvevői, mint szolgáltatói oldalról. Serdült Sára úgy véli, ez a másikba és önmagunkba vetett bizalom kérdése. „Mikor szolgáltatói oldalon állsz, például egy couchsurfingnél, akkor kitárulkozol, megmutatod az életedet, és ezáltal sebezhetővé is válsz. Mi alapvetően elég zárt társadalmat alkotunk, bezárjuk a határainkat. De egyre többekben van befogadói igény arra, hogy megismerjenek másokat, és megmutassák magukat. Mivel ezeknek a szolgáltatásoknak nem feltétlenül, vagy nem elsősorban anyagi vonzata van, összetett motivációk állnak a háttérben, például egy adott társadalmi probléma megfogalmazása egy új közösségi létforma megjelenésén keresztül.  Más felajánlani egy idegennek a kanapédat, mint egy ismerősnek. Egy ismerőssel beszélgetni kell, vendégként kell kezelni. A couchsurfingnél viszont megszabhatod, mit ajánlasz fel, és mit vársz cserébe. Szeretnéd-e bemutatni a városod, a kultúrádat, közösségi életet élni, vagy csak szállást adsz. Tehát szolgáltatásról van szó, melynek letisztázott keretei vannak. Ezek egyfajta biztonság- és kontrollérzetet adnak, ugyanakkor ezeken a kereteken belül szabadon lehet gyakorolni a már el-elfeledett társas érintkezést, lehet nyitni egymás felé, és ez egy nagyon jó dolog.”

A szociálpszichológusnak saját tapasztalatai is vannak ezekről a szolgáltatásokról. Saját kanapéját is kiadta Portugáliában, majd Belgiumban couchsurfölt egy barátnőjével. „Az alaphelyzet: van valaki, akinek van egy kanapéja, amire számíthatok egy számomra ismeretlen városban. A hangsúly azonban nem a kanapén van, ez egy sokkal összetettebb dolog. Olyan élményeket szerezhetsz, amiben sima turistaként egyébként nem lenne részed: milyen egy idegen országban egy otthon illata, vagy a szomszédok közti viszony, egy átlagos hétköznap reggel vagy egy szombat este például. Engem személy szerint ez mozgat a couch-élményben, az emberi oldal, amit megtapasztalhatsz.” Arra a kérdésre, hogy egyedül is nekivágott volna, egyértelmű igennel felel Sára. „Ezek a felületek, ahol ezen szolgáltatások megtalálhatók, biztonságosak annyira, hogy mikor eljutsz odáig, hogy mész-e, biztonságos döntést tudsz hozni. Virtuális forradalmat élünk, mindennek megvannak az online keretei, aki kicsit is jártas ebben a világban, az felhasználóként tudja, hogy mire érdemes odafigyelni. A legtöbb portálon értékelések révén alapból kapunk egy képet a másikról, amit aztán a személyes kapcsolatfelvétel során finomíthatunk. A kérdés az, hogy tudjuk-e a detektorainkat használni az online kommunikációban ugyanúgy, mint egy szemtől szembeni interakcióban. Az online térben új stratégiákat alakítunk ki arra vonatkozóan, hogy ugyanúgy meg tudjuk jósolni a másik személyiségét, viselkedését, mint egy személyes találkozásnál, de olyan metakommunikációs jelek nélkül, melyeket nem kapunk meg a virtuális világban, mint például az arc-mimika, vagy gesztusok. Az ezzel kapcsolatos kutatások még gyerekcipőben járnak, azonban annyi bizonyos, hogy ezen a téren is nagy változások korát éljük.”

Pécsi megosztók

Megkerestünk néhány olyan személyt, akik rendszeresen használják ezeket a népszerű közösségi szolgáltatásokat felhasználói és szolgáltatói oldalról egyaránt.

Autó

A telekocsi szolgáltatás reneszánszát éli. Az Oszkár és az AutoHop nevű oldalakon rengetegen hirdetnek, már-már külön iparág épült erre az olcsó közlekedési módra. A működése roppant egyszerű: az autós az úticélja megjelölésével meghirdeti, hogy hány szabad hely van az autójában, az utas pedig, amennyiben úticélja egyezik a sofőrével, lefoglal magának annyi szabad helyet, amennyire szüksége van. A szolgáltatásnak ára van. Jellemzően egy Pécs-Budapest út 2000-3500 Ft között mozog, azaz kb. feleannyiba kerül, mint például egy teljes árú vonatjegy.

Zsuzsa kb. 4 éve kezdett oszkározni, elsősorban a Pécs-Veszprém közötti nehézkes közlekedés miatt. Az első útja nagyon megmaradt benne. „Az első utamnál borzasztóan bizalmatlan voltam – ez köszönhető annak is, hogy a környezetem beleültette a bogarat a fülembe, hogy márpedig ez nem „tisztességes” módja az utazásnak, és hogy nagyon-nagyon vigyázzak magamra, mert az ördög nem alszik. Emlékszem, még a szüleim is elkísértek a parkolóba, gondosan felírták az autó rendszámát és a sofőr elérhetőségeit, majd biztosítottak róla, hogy 40 percenként fel fognak hívni. Aztán hazamentek, én pedig magamra maradtam a sofőrrel. Bemutatkoztunk egymásnak, nagyon kedves és segítőkész volt. Persze közben horrorisztikus gondolatok futottak át az agyamon, olyanok, hogy mi lesz, ha ez a figura kilök engem a kocsiból Iregszemcse után a kukoricásnál, kutya nem fog megtalálni. Megalapozatlan félelmeimre aztán rádobott egy lapáttal még az is, hogy mikor felnyitotta a csomagtartóját, hogy betegye a táskámat, akkor megláttam, hogy az tele van hatalmas fekete szemeteszsákokkal és különböző szerszámokkal. Kisebb stresszben ültem emiatt az anyósülésen, de fél órával később kiderült, hogy éppen nagy lakásfelújításban van, ezért a sok lim-lom a csomagtartóban. Tök jót beszélgettünk és a mai napig előfordul, hogy szól, ha ezen az útvonalon közlekedik.” Azóta is rendszeresen Oszkározik, problémája még soha nem volt senkivel, bátran tudja mindenkinek ajánlani az utazásnak ezt a formáját. Külön kiemeli, hogy sokkal olcsóbb ez az utazási mód, mint bármely másik.

Orsi sofőrként vesz részt az oszkározásban, igaz, soha nem egyedül, hanem barátjával szállít utasokat. „Kb. két éve oszkározom, eleinte csak utasként, később már sofőrként vettem részt a rendszerben. Egyértelműen gazdasági okai vannak a döntésemnek, jelentőset spórol az ember, nem beszélve arról, hogy milyen hihetetlen emberekkel hozhat össze a sors. Egyszer például utaztam egy vajtesztelővel is, aki pékségek számára választotta ki a tökéletes alapanyagot.

Általában a Pécs-Budapest vonalon utazunk, oda könnyebben is jön össze az utas, viszont van bejáratott utasunk Pécs és Szombathely között is.

Kicsit sem tartok attól, hogy ki utazik velem. Szerintem jól ki van építve a rendszer, a sok visszajelzés az utasokról és a sofőrökről ad egy bizonyos fokú biztonságérzetet.”

Lakás, kanapé

Vannak olyanok, akik az egész lakásukat kiadják néhány napra vadidegeneknek. Ezek közé tartozik Kati is, aki elsősorban az Airbnb-n keresztül fogad vendégeket. Elmondása szerint elsősorban a plusz jövedelem miatt vágott bele ebbe a kalandba.   

Lakása a belváros kellős közepén található, kényelmesen 2-4 főt fogadni. „Két lakás van egymás mellett, aminek közös az előszobája, ebből nyílik a két külön lakás. A nagyobbat adom ki ilyenkor. Van egy nagyon jó tulajdonsága annak, hogy a lakáskiadó ember a közvetlen szomszédja a vendégnek, hiszen ez egy bizonyos kontrollt is jelent. Ekkor talán kevésbé hánynak sugárban és kevésbé tartanak hajnalig bulit.” Tisztában van azzal, hogy ez a tevékenység bizonyos fokú veszélyt is rejt magában, ettől függetlenül még soha semmilyen problémája nem volt egyetlen vendégével sem. A biztonság kedvéért azért ilyenkor a komolyabb értékeket átcsoportosítja a másik lakásába.

Jellemzően külföldiek érkeznek hozzá. „Volt itt már japán teniszcsapat, egy olyan amerikai házaspár, akik Kínában tanítanak matekot, de voltak konferenciára érkező olaszok is.” Átlagosan 3 napra veszik ki a lakását, a leghosszabb idő, amit egy vendég nála töltött, 12 nap volt. „Jellemzően nagyon jó viszony alakul ki a vendégekkel. Volt olyan, hogy néhányuknak városnézést is tartottunk, annyira jól kijöttünk egymással. Nem tudok beszámolni olyanról, hogy az évek alatt bármi is eltűnt volna, vagy összetörtek volna valamit. Csak kedves sztorijaim vannak. A japán teniszcsapat egyik tagja például itt hagyott egy órát, ami utána hónapokig pittyegett valamelyik fikusz kaspójába, mire megtaláltuk.”

Plazi teljesen más módját választotta annak, hogy lakásában vendégeket fogadjon. Ő a couchsurfinget használja, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy egy kanapét ad ki teljesen ingyen az oldalon regisztrálóknak, azaz a couchsurfer közösség tagjainak. Elmondása szerint a fő szempont ennek a szolgáltatásnak a használatánál az, hogy a szállást ingyen meg lehessen úszni, másrészt pedig olyan helybéliekkel való ismeretségkötés, akik autentikus módon be tudnak mutatni egy várost olyan helyszínekkel együtt, amik nem feltétlenül szerepelnek az útikönyvekben.    

Plazi 2005-től fogadott rendszeresen vendégeket, 2009 környékén regisztrált az oldalra. Volt néhány aktív éve, amikor sokan jöttek hozzá, de manapság már egy kicsit visszavett a tempóból. „A fogadott emberekkel kapcsolatban nagyon jó tapasztalataim vannak, de ehhez nyilván kell egyfajta nyitottság. Nagyon sokan nem tudják, hogy ez hogyan működik. Mi a biztosítéka annak, hogy ha valaki bejön hozzád, nem fogja kipakolni a lakásodat. Van ebben némi veszély. De van egy bizalmi struktúrája ennek az oldalnak, amin keresztül ez működik. Referenciákat írhatsz azokról, akik nálad megszálltak. Komoly referenciáinak kell lennie mind az utazónak, mind pedig a fogadónak ahhoz, hogy a kölcsönös bizalom kialakuljon a két fél között, azaz elég szigorú szabályrendszere van az oldalnak, ezért többé-kevésbé tuti képet lehet kapni az emberekről. Nagyon fontos az is, hogy ha valaki hozzád bejelentkezik és neked nem szimpatikus, simán mondhatsz nemet. Egyébként rengeteg olyan arccal ismerkedtem meg a couchsurfing során, akikkel azóta is jó kapcsolatban vagyok. Ez egy nagyon jó lehetőség arra, hogy olyan emberekkel találkozzál, akik emberileg közel állnak hozzád, barátok is lehetnétek, de a couchsurfing oldala nélkül soha nem találkoznátok.”

Átlagosan 2-3 napra veszik igénybe nála a szolgáltatást, a leghosszabb idő, amit egy vendég nála töltött, két hét volt. Negatív tapasztalata még nem volt. Viszont egy problémát kiemel. „Sajnos nagyon sokan összekeverik ezt a szolgáltatást a társkereséssel, és nagyon sok srác emiatt használja az oldalt, abszolút tévesen. A legsúlyosabb sztori, amit hallottam, az is ilyesmi problémából adódott. Bristolban egy kínai lány egy marokkói egyedülálló fiúhoz regisztrált be. A fiú szeretett volna valami komolyabbat arra az estére a lánytól, amiből menekülés, később rendőrségi feljelentés lett. A couchsurfing oldalán, ha valaki kap egy negatív referenciát, azt mindenki olvashatja, illetve, ha valaki bűncselekményt követett el, az azonnal röpül az oldalról.”

Vacsora

Sokan a vacsorájukat osztják meg másokkal. Nem ritka az olyan, hogy valaki túl sok alapanyagot vett a vacsorájához, túlméretezte az adagot, ezért az interneten olyanokat keres, akik alapanyagköltségért vagy éppenséggel ingyen szívesen csatlakoznának hozzá az étkezés során.  

Ennek a kezdeményezésnek az egyik szervezett formája a jópár éve Finnországból indult Restaurant Day, ami már nálunk is népszerű lett az idők során. Kata néhány társával együtt szolgáltatóként vett részt az „éttermcsinálásban”. „Évente két-három hétvégi napot jelölnek ki az ötletgazdák, amikor a vállalkozó szellemű gasztrohősök kinyithatják a saját boltjukat egy napra: azaz, aki bevállalja, egynapos éttermet csinálhat. Kényelmes dolog, mert nem szükséges megteremteni hozzá egy igazi étterem teljes infrastruktúráját, de mégis ki lehet próbálni az élményt, és az érdeklődőknek meg lehet főzni nagyobb mennyiségben is azokat az ételeket, amiket magunk is szívesen látnánk egy valódi étterem étlapján. Bármit ki lehet találni, nincsenek műfaji megkötések az étel vagy a formátum tekintetében: lehet street food, édesség, vagy klasszikus menü is. A résztvevők nevet és arculatot adnak az “éttermüknek”, ami lehet nyilvános helyen vagy akár valakinek a lakásán is, a főztjükről pedig valódi visszajelzést kapnak a vendégektől, akik előre meghatározott összegért vagy becsületkasszás alapon fizetnek az ételekért.”

A kezdeményezéssel Kata a neten találkozott, nagyon megtetszett neki az ötlet és a Szobás-Streat-es lányokkal, Majával és Ilduval meg is valósították elképzeléseiket. „Két alkalom jött végül össze, mindkettő szuper élmény volt. Egyrészt nekünk is nagyon tanulságos volt, másrészt szerencsére a vendégek is szerették a dolgot. És azt hiszem, ez a lényege a Restaurant Day-nek: egy nap, amikor kiélhető a gasztro-kreativitás, jó pillanatokat szerezve barátoknak és kedves idegeneknek.”

 

lokál
Tettyei Romok: Az öt legjobb pécsi hely
 
súgó
1. Pécsi Régizenei Hétvége
 
súgó
Csokoládé Karnevál