- Fantom, Tivornya bá! Hányszor mondtam, fantom! – javította ki az öreget sírós hangon Sanya. - És különben is kőbányai, de mindegy!

A pultos éppen a kocsma előtti padon hencsergett. Félreérthetetlen pózban, lecsúszott terpeszben, néma dühtől párás szemmel kínlódott. Ágyékát, nyitott sliccén keresztül egy múlthavi médinpéccsel legyezgette. Másikkal görcsösen markolta a karfát.

- Nem kéne röhögni! Kurvára fáj ám! Nagyon megcsípett az a rohadék! – nyögte Sándor. - Egyébként magát is láttuk nemrég hasonló állapotban, úgyhogy inkább mellőzzük a személyeskedést.

Tudniillik Tivadar úr tavaly szüretkor három teljes napon át delirált ugyanezen a padon valami ismeretlen eredetű donátusi murcitól, aminek az utólagos vérképből megállapított 85%-os trisó tartalma alkohollal katalizálva úgy felborzolta az öreg központi idegrendszerét, hogy utána még hetekig burnuszban járt, tartotta a ramadánt, és eredeti nyelven olvasgatta a Koránt. Komoly trip volt. Csudájára jártak az idült prófétának. Utólag persze egzotikus zebraszúnyog támadásra hivatkozott, és enyhe lefolyású nyugat-nílusi lázzal magyarázta az esetet.

- Ha sárga-fekete a potroha, akkor darázs volt. Az meg nem csíp, hanem szúr, Sanyika!– terelte újra medrébe a témát egy önjelölt parazitológus higgadtságával Tivadar.

- Faszomat érdekli! Tegnap zárás után lusta voltam visszamenni a retyóra. Elengedtem itt a sarkon, és akkor történt – sziszegte felhabzó nyállal szája sarkában Sanya.

- Alighanem német darázs. Apró termet, de annál nagyobb venomitás – mondta szakszerűen az öreg, és botjával a kocsma frontja fölött, a parapetről lógó fészek felé bökött.

- Hagyja már abba ezt az etemborós halandzsát! Felét se értem! Inkább azt mondja meg, mit kell ilyenkor tenni? – könyörgött a tehetetlen áldozat.

- Friss levegő és Aloe Vera! – hangzott a tárgyilagos válasz.

- Elmegy a francba most már! Direkt sebeket tép fel? Tudja, hogy nyár elején szakítottunk a Verussal. Át is kérte magát a fehérhegyi CBA-hoz a húspultba.

Egy darabig csend volt, aztán Tivadar bá elérkezettnek látta az időt, hogy témát váltson.

- És mi csöpög belőle? Ezt már valaki lekezelte? – bökött újra a csatorna felé az öreg.

- Ja! – vette fel a fonalat újra Sanyi. – Hívtam rájuk egy szakembert a netről. Ki is jött valami Merlin nevű fószer egy Verolexel, de tényleg úgy nézett ki, mint aki casting nélkül beférne a Gyűrűk Urába, mint Szarumán. Kikevert egy vödör taknyot, és valami hosszú csővel rápermetezte az említett objektumra. Azt mondta, a vegyszer nem veszélyes. Csak a hidegvérűekre hat. Ha mégis szájba kerülne, akkor sincsen baj. Talán kicsit beáll tőle az ember. Három nap múlva visszanéz. Köszönt, aztán köddé vált.

Tivadar bácsi egy darabig sokatmondóan meredt maga elé, aztán, mint akinek hirtelen ötlete jött, felállt és a kocsmába sietett. Két felespohárral tért vissza. A csöpögő eresz alá tartotta őket, majd az egyiket Sanyi felé nyújtva, annyit mondott: „Bevárlak Mekkánál!”