Magát a hip-hop kifejezést Steven Hager használta először nyomtatott formában 1982-ben a Village Voice hasábjain. Az akkor még gyermekéveit élő New York-i szubkultúra mára a világ szinte összes országában otthonra talált, sőt mindenütt belépett a magabiztos felnőttkorba, és a benne megszülető zenei műfajt napjaink legnépszerűbbjeként tartják számon. De mitől válik a hip-hop undergrounddá? Nem egyszerű kérdés, de azt biztosan kijelenthetjük, hogy a 90-es évek amerikai hip-hopjában volt egy pont, mikor egészen élesen kivehető határvonal húzódott a Puff Daddy vezette „fényes öltönyös” és a Fat Beats lemezbolt/kiadó nevével fémjelzett „független” hip-hop között.
Hasonlóan éles határ választotta el egymástól itthon 1993-ban a Rapülők zenekart és a minden, magát kicsit is kúlnak gondoló középiskolás walkmanjében pörgő Mega Sound Systemet. A pécsi és egyben a hazai földalatti hip-hop origója az amerikai lemezekről, klipekből már ismert, leginkább explicit tartalmakat ültette át rendkívül szórakoztatóan magyarra, egészen „új sportokat” alkotva. A scratchekkel, filmbejátszásokkal fűszerezett szinti-groove-okból álló alapok tetején megtudhattunk mindent a korabeli társadalmi problémákról, de még többet a partykról, a szomszéd csajról, és arról, hogy milyen is egy igazi pécsi éjszaka.
Az első teltházas hip-hop esteket 1996-1997-ben az egykori Boccaccioban az O.F.P. (Oldschool Flava Production) partijai jelentették, ahol Dj B-Ware már vinylről pörgetett, és többek között Wolfie is rímelt. A következő években a Millenium Battle névre keresztelt break- és dj-párbajok az egész országból vonzották a táncosokat és a műfaj lelkes rajongóit. A szervezésben is nagy szerepet vállaló Dj Zefil és Zsigabá 2000-ben indították el mixtape-szériájukat: a Buktad a projektet című debütálást egy fitnesz kiadvány közjátékaival operáló, végtelenül szórakoztató Smoke Some Aerobic, majd a Mix-Tép követte. Ezeken a kiadványokon már hallhatjuk a Boom Da Bip tagjait: Wolfie-t, Berkót, Rogi-t és Dj Blaze-t. A négyes nemcsak a Pepsi Sztárcsinálón szerepelt jól, de Luc Besson Yamakasi című filmjének magyar promóciójához is forgattak egy klipet (Az erő) 2001-ben. A földalatti zenei berkekben imádott GFM rádió Kész Face című műsorából az ország legfelkapottabb hip-hop partyjai váltak, ahová nemcsak Budapestről, de a legtávolabbi megyékből is levonatoztak havonta. A város lemezjátszóit ekkor már a Funky Beatz tagjai (Air-Dee, Arno, B-Ware, Zee, Zolitron) is rendszeresen kezelik, óriási mennyiségű minőségi hip-hop lemezt szállítva a megyeszékhelyre.
Egyértelműen az underground kategóriába tartoznak a 2004 és 2010 között készült Halott Pénz felvételek, akárcsak a Punnany Massif 2006-os debütálása a Körkorkép.
Az underground hip-hop alkotói bázisa a következő években a belvárosból Kertibe tevődött át. Innen érkezett Dj Maxell és Chicheck, a háromfős Heii Pletykaak pedig egyenesen a Rózsadombról szentelt egy teljes albumot Kulturális Fő’vágós címmel a város egészének. Napjainkban ennek a közegnek a mozgatórugója, az egyfajta földalatti all-star csapatként működő Stereo Kollektív (Chicheck, Dózi, Slam, Stika, Zsigabá), akik az országos vérkeringésbe bekerülve nemcsak a Stíluspakk válogatásokon vagy Dj Mango és Busa Pista lemezein működtek közre, de a Can You Kick It?! partyk megszervezésével a város fiatal tehetségeinek is teret nyújtanak.
(A cikk megírásához nyújtott segítségért köszönet Erdei Krisztiánnak (Air-Dee), akinek A pécsi hiphop: Egy stílusközösség kultúrája című könyvét megtaláljátok a város könyvtáraiban.)