A sparhelten kopott alumínium kávéfőző fütyül fel. Mintegy metaforája a négy elnyűtt testnek. Zaccként zömülnek a gondok. Lepárlik a lélek. A korpusz pedig új reményeket pumpálva az agyba, fáradtan kotyog tovább. Ami most történik, számadás. Fogadkozás. Egyfajta lélekstandolás.

A hirtelen zajtól valamiért az örök rangidős érezte megszólítva magát.

- Talán a körömrágás – bökte ki. - Idén azt hagyom abba, talán.

- Ez nagyon derék dolog, Tivadar bá! – szólt erre Előd. - Már azt hittük, a poharat teszi le végre, vagy a gyenge kis nyugdíjából utal majd pénzt Sydneynek és minden héten megment három koalát.

- Korántsem, Főnikém! Ez mind kamuflázs – felelte az öreg, félhold alakú szarudarabkákat köpve a kőre. - Különben meg mindenki sepregessen a saját háza táján. Mert nem attól lesz valaki keresztényi és természetbarát, hogy ökomenikus fohásszal menti meg a lángoló Notre-Dame-ot, hanem ha a kölcsönsétáltatásokon nem a betonra szarassa a kutyám, a Pamacs meccseken pedig nem zacskóba, hanem zsebbe kéri a szotyolát.

- Én is kérek egy olyan Szingli-Kólát! – vette fel a társalgás fonalát Arabella.

- Na, mi van fiatalok? Tart még a turbékozás? – terelte el a szót gyorsan az aktualitásokról Tivadar bá.

- A bajnyavalyát! – felelte keserűen a lány. - Megegyeztünk Sanyával szilveszterkor, hogy megint járunk nyárig. Megpróbáljuk, hogy hát talán. De már aznap este úgy benyalt a forralt meggybortól ott a bódésornál, hogy a visszaszámlálásnál már a Nélküledet énekelte a Csontváry szoborral kánonban, és olyan hülyeségekkel traktált, hogy „két éve te vagy az első, aki megdobogtassa a szívemet, drágám.” Aztán meg összefosta magát. Elegem lett. Lerúgtam a matracról. Visszaköltözött ide a raktárba. Azóta csend van. Állítólag hidratál.

- Tisztítókúra, te ostoba némber! – rúgta ki az ajtót ekkor Sanya, szemlátomást részegen. - Életmódváltás. És elkezdtem a gerincjógát is! – ordította, kezében egy retkes hálózsák. - Még csak nyitogatom a csakrám, de arra biztosan emlékszem, hogy vagy a volt szomszédom mondta, vagy az a rafkós zsidó ember, abból a hegedűs szarból, de a lényeg, hogy beleszerethet a bálna a sirályba, a kérdés, hogy hol raknak majd fészket, otthon gyanánt.

Megint csend lett. A kávé lefőtt. Az idő vaskereke némán szitálta tovább a rozsdát. Arabella meg közben arra gondolt, hogy ha tényleg létezik lélekvándorlás, akkor ő mégis inkább gombának születne újjá.