A pécsi köztemető története
A pécsi köztemető története
szerk / 2019-10-30 lokál
Mindenszentek napján (november 1.) és halottak napján (november 2.) rengetegen keresik fel elhunyt hozzátartozóik sírját a pécsi köztemetőben. Az emlékezés pillanataiban mi most a pécsi temető történetét elevenítjük fel, kalandozásunk 1832-ben indul. 

A város központi temetője a Pécs-budai temető volt, ami a mai Tudásközpont és Kodály Központ helyén állt. 1832-ben nyitották meg, első bővítése 1854-ben volt, de a folyamatos terjeszkedések dacára sem tudott sokáig működni, hiszen az utolsó temetésre ezen a helyen 1904. november 2-án került sor. A temetőt 1934-ben végleg felszámolták, a vörös mészkőből készült sírkövekből pedig elkészítették a Széchenyi tér és a Dóm tér régi burkolatát. A Pécsi Napló – mintegy nekrológként – öt évvel a temető felszámolása előtt így írt 1929. november 1-jei számában: „Itt nyugszik a régi Pécs. A halottak közül sokat átszállítottak más temetőbe és rövid időn belül megszűnik temetőnek lenni, akkor a többi elfelejtett tömegsírba fog kerülni, köztük sok olyan, aki annak idején a pécsi társadalomnak ismert tagja volt.” A Pécs-budai temetőben temették el többek között Dischka Győzőt, Littke Lőrincet, Lickl Györgyöt, Mátyás Flóriánt, de 1900-ban Zsolnay Vilmost is, akinek koporsóját innen vitte át a vállán 1903-ban Miklós, Zsolt, László és Tibor a Zsolnay Mauzóleumba.

A Siklósi úti sírkert kialakítását 1903-ban kezdték el, 1904-ben nyitották meg, a budai temetőből a megváltott sírokat átszállították ide. Az első temetés 1904 novemberében volt, a halotti főkönyvbe ezt írta az írnok: „Szemán Józsefné, született Windischmann Anna eltemetődött 1904. november 3-án, 23 évesen. Házasságának második évében.”

A mai köztemető közel 60 hektáros területén 69 parcella található, melyben megközelítőleg 170 ezer elhunyt nyugszik. Négy jelentős nagyságú parcellában katonatemető helyezkedik el, az I. és II. világháborúban elesett 12 nemzet katonái kapták meg itt a végső nyughelyüket. Egységes, úgynevezett amerikai típusú parcellában helyezik el azoknak az embereknek a holttestét, akik végtisztességéről a város köztemetés keretében gondoskodik. Külön parcellában nyugszanak azok, akik haláluk után is az emberiség javát szolgálták, felajánlva testüket az orvostudománynak.

A pécsi köztemető kulturális, művészeti, történelmi emlékei kiemelkedő értéket képviselnek, ezért megóvásuk, gondozásuk mindannyiunk érdeke és feladata.

(Fotó: Cseri László. A kép a jelenkor.net oldalon jelent meg Fotóesszé: A pécsi köztemető címmel.)

lokál
Tettyei Romok: Pécs 2024
 
ételital
Egyletből kettő – avagy a sikersztori folytatódik
 
lokál
Mesél a város – Havasréti József: Állatkerti anzix 1982