15 év–15 arc Beck Zoli pécsi életéből
15 év–15 arc Beck Zoli pécsi életéből
szerk / 2015-11-30 lokál
A várost, ahol élek, azt hiszem, úgy ismerem fel magamnak a leginkább, hogy benépesítem azokkal az emberekkel, akik maguk hordozzák az én városomat – azt az elgondolt, személyes várost, amit én Pécsnek ismerek. Másnak másféle város Pécs. Arra gondoltam, ezt a várost, az én városomat ez a tizenöt arc tudja megmutatni leginkább. Olyanok, akik számomra tényleg fontosak. (Beck Zoli)

Pamuki Krisztián – filmes, fotós

Pamuki Krisztián az utóbbi évek 30Y fotósa és klipfelelőse. A 30Y tagjaival egy próbateremben ismerkedett meg, hiszen korábban ő is zenélt. „Próbaterem szomszédok voltunk a Bőrgyárban 2000 környékén, abban az időszakban, amikor a 30Y alakult. Én akkoriban a Sajt  zenekarban doboltam, Ádika volt az első rajongóink egyike” – idézi fel Krisztián az első találkozást Zoliékkal. Sok év elteltével a Bezzeg a kurva Beckek lemez kapcsán kerültek újra kapcsolatba, ebben a projektben már filmesként számítottak a munkájára. „A Bezzeg lemez fontos hozadéka a jelenlegi kreatív stáb létrejötte. Az anyaghoz készült filmek koncepciója már közös gondolkodás eredménye." Ezután következtek a 30Y videók. Együtt csinálták a Csak most ne, az Ahogy elképzeltem, a Dobozember, az Énte és a Messziről szép klipjét. Kíváncsiak voltunk arra, hogy Krisztián szerint melyik közös klipjük sikerült a legjobban és melyik a legkevésbé. „A kedvencem a Rajta leszek, ami egy Beckek dalhoz készült. Ez a sztori utólag arról szólt számunkra, hogy nem kell a fél világot megmozgatni, profi technikára költeni, hiszen egy háromnegyed óra alatt egy százéves VHS-re leforgatott akció pontosan kifejezi a dal lényegét. A legkevésbé szerintem a Dobozemberrel sikerült közel kerülnünk a saját igazságunkhoz. Egyszerűen elvesztünk benne, amikor csináltuk.” Végezetül kitértünk arra, hogy a videóknak, és ezzel együtt az operatőrnek mennyi lehet a szerepe abban, hogy a 30Y a mai napig egy roppant sikeres zenekar. „Ebben a sikerben a kreatív csapat szerepe talán csak másodlagos, ezt nélkülem is elérték volna. Nyilván fontos, hogy ne legyen rossz a mozgóképes megjelenés, vagy bármilyen arculat, de a 30Y-nak van valami titka, ami tőlünk független.” 

Takács Béla – grafikus, zenész, takácsbéláné 

„Fogalmam sincs, hol láttam legelőször a 30Y-t, még az is lehet, hogy a Szenesben, a kezdetük kezdetén. A 2000-es évek elején nem sokat jelentett nekem ez az együttes” – idézi fel Takács Béla első nem létező élményeit a zenekarról. „Talán Ádit és Zazát ismertem elsőként a csapatból, de akkori megszólalásuk nem igazán ért el hozzám. Zolival való kapcsolatunk munkakapcsolatnak indult 2008 környékén, mikor is megkeresett közös barátaink tanácsára (Lucabrasi csoport), hogy lenne-e kedvem nekik dolgozni. Ez volt a No.4. lemez, az első közös munkánk.” Béla azóta dolgozik együtt a bandával grafikusként, dizájnerként. Ebben az időszakban kezdődött Zoli személyes, Szentimentálé projektje is, ami  végül (2012-ben) 30Y lemezé forrta ki magát. Ehhez Béla weboldalt tervezett, és néhány grafikát közösen készített Zolival. „Ezután pár évre szünetelt a közös munka. Az újabb megkeresés akkor történt, amikor a 30Y kicsit visszavonult. A Bezzeg a kurva Beckek kapcsán találkoztunk újra, ezt csinálta a két tesó, a Zoli és a Zaza.” Az egész projekt megjelenése Bélához kötődik, a színpadképtől a fotókon keresztül, a lemezborítón át, gyakorlatilag minden. „Nagy részem van ezekben a dolgokban, de azért ez inkább közös munka, amit Pamuki Krisztiánnal együtt négyesben csináltunk, hogy a Balázst (a menedzsert) ne is említsem. A forgatás, a fotózás, minden nagyon kompakt volt. Mivel csak két tagú a zenekar, talán kicsit könnyebb egymásra figyelni, nem mintha az Ádi, vagy a Papa lassítaná a dolgokat, de ez most ilyen volt. Nagyon szerettem ezt az ügyet  ami az ő megfogalmazásuk szerint a „30Y zenekart alapító Beck testvérek terápiája”. Hogy ez mit jelent, azt persze azóta sem értem, valószínűleg egy olyan szellemi gyakorlatra gondolt a költő, ami tulajdonképpen maga az életük, csak képtelen volt megfogalmazni – mindenesetre ez az egyik kedvenc 30Y műsorom. Ettől az időtől kezdve már nem nekik, hanem velük dolgozom.” A munkakapcsolat idővel barátsággá alakult. Azóta is együtt alkotnak, legyen szó a Beckekről vagy a 30Y-ról, klipről vagy plakátról, így Bélának bőven van rálátása arra, hogy milyen együtt dolgozni Zolival és a zenekarral. „Zolit csak csodálni és irigyelni tudom azért, hogy ilyen erővel tud ennyi mindent csinálni. Van, hogy felhívom hétfő délelőtt, hogy beszéljünk valami folyamatban lévő akármiről, akkor ő Bécsben van, ahol éppen órát tart, felhívom délután, akkor meg már Magyarországon van egy önálló esten, vagy éppen kiállítás megnyitót tart. Hétvégén koncertezik a zenekar, hét közben az egyetemen tanít – elképzelni sem tudom, mikor alkot, és honnan van ennyi energiája. Na meg a lényeg: család, kutya, én – remélem, nem félgőzzel csinálja mindezt.”

Beck Zaza – Zoli öccse, a 30Y dobosa

Kihagyhatatlan ziccer egy zenész testvérpárnál nem azzal indítani a beszélgetést, hogy a kis Beckek sok-sok évvel ezelőtt vajon milyen kapcsolatban voltak a zenével. „13 éves koromig csak a focilabdát ismertem, semmi más nem volt az életemben” – kezd bele történetébe Zaza. „A Zoli viszont nagyon hamar elkezdett gitározni. Ő nyolc évvel idősebb nálam, emiatt már az első emlékeim is úgy maradtak meg róla, hogy egy gitár lóg a nyakában, és az otthoni Videoton magnóval veszi fel a saját dalait. Írt is egy családi slágert, az Otthon címűt, ami egy nagyon jó dal volt.” Kamaszkorára a foci kikopott Zaza életéből, egyre gyakrabban járt le Zoli első zenekarának (Körök) a próbáira, mellette pedig elkezdte zabálni a zenéket a Led Zeppelintől a Black Sabbath-ig, az Európa Kiadótól a Kispál és a Borzig. „Nem hiszem, hogy benne volt a kalapban, hogy mi valaha együtt fogunk zenélni, de ebben az időszakban megnyílt az életemben egy ajtó, és elkezdtem vadul dobolni tanulni. A zenekarosdi azonban guillotine-szerűen érkezett. A Körök zenekar nagykanizsai koncertjére kellett hirtelen beugranom, mert a dobos vakbélgyulladás gyanújával kórházba került. Rettenetesen izgultam, de a koncert rendben lement.” A Körök tagjai nem sokkal később Pécsre költöztek, kisvártatva Zaza is követte őket, azonban az együttes rövid pécsi működés után megszűnt. „Utána kezdtük el a 30Y-t. Endi, Ádi, a bátyám, én, Molnár Kriszta hegedűn, meg két nagyon kedves csajszi, akik közül az egyik a feleségem lett.” A kezdetek kezdetén, 15 évvel ezelőtt nyilván nem tudták, hogy 15 év múlva még mindig az egyik legsikeresebb zenekar lesz a 30Y, de mindent beleadtak, hogy működjön az együttes.  „Az elejétől úgy állt a dolog, hogy ez egy véresen komoly ügy, az első percektől hajtottuk a dalírást és a koncertezést. 2001-ben már az Animának, a Kispálnak, a Heaven Street Seven-nek, és a PUF-nak voltunk az előzenekarai Pécsett. 2004-2005 tájékán már rendes országos turnénk volt.” Természetesen megkérdeztük, hogy mi a titka annak, hogy ennyi ideig élvonalban tudott maradni a zenekar. „Fogalmam sincs. Titkok nincsenek, iszonyat nagy szerencse viszont van. Amikor mi elkezdtünk zenélni, az általunk is ismert módon működtek a dolgok, nem kellett más, mint egy klub, odamenni, játszani és lemezeket kiadni. Ma sokkal nehezebb ez az egész.” Végezetül arra voltunk kíváncsiak, hogy Zoli milyen zenészkolléga és milyen tesó. „Nehéz ezt szétválasztani. Zeneileg nagyjából ugyanaz van mindkettőnkben, ugyanaz lüktet bennünk. Tesónak meg mindenkinek ilyen tesót kívánok, a legfaszább gyerek a világon! Az, hogy én ilyen lettem, amilyen most vagyok, az javarészt rajta múlott.”

Marsalkó Dávid – a Halott Pénz frontembere

„Nehezen tudnám már megmondani, hogyan kerültem kapcsolatba a 30Y zenéjével, inkább az van bennem, hogy valahogy bekúszott az életembe. A legkorábbi koncertemlékem az ócsárdi Mélyvíz Fesztiválhoz köthetők, az egyik legemlékezetesebb pedig a Szigethez akkor, amikor épp a Bogozd ki című dalukhoz forgattak klipet.

Személyesen Zolival egy közös barátunk által, Gróf Balázson keresztül ismerkedtem meg. Az elejétől kezdve nagyon karakteres embernek tartottam. A maga módján távolságtartó, de alapvetően közvetlen srác. A koncertjeiken mindig azt éreztem, hogy először nekünk pécsieknek, és csak aztán az országnak zenélnek, amitől volt egy eszméletlenül közvetlen és személyes jellege a zenekarnak számomra. Mindig tetszett az a kettősség, hogy lágyan és keményen is nagyon jól játszanak, a dalaik minden formában erősek tudnak lenni. A szövegek és az énekhang összetéveszthetetlen. A szövegekben totál el lehet veszni, és minél többet hallom, mindig felfedezek egy új gondolatot, egy új mondatot, amitől akár újraértelmezhetem az adott dalt.

Nem gondoltam volna soha, hogy egyszer együtt fogunk fellépni, amikor is az egyik dalunkba beleszőttük a Városembert egy pécsi koncerten. Zoli lejött a próbatermünkbe, és egyből a kezébe vette a dolgokat. Kész ötlettel érkezett, ami rendkívül szimpatikus és profi hozzáállást mutatott. Nem vette félvállról, hiába csak egy egyszeri „közreműködés” volt ez a részéről. Ami minket illet, azóta minden koncerten benne hagyjuk ezt a részt, a Minden szobába kell álom című számunkat azóta is így játsszuk, ami részünkről egyfajta tiszteletadás mind a 30Y, mind pedig Pécs kiemelkedő zenei élete előtt.”

Felcser Máté – a Punnany Massif egyik frontembere

„Emlékszem, a Zionba jártunk próbálni, és a más zenekarban játszó ifjak gyakran a 30Y-hoz mérték magukat. Én viszont a 30Y zenéjével később találkoztam, mint a barátaim” – eleveníti fel Máté első találkozását Zoliék együttesével. A 2010-es Shen Kick című Punnany albumon viszont már Beck Zoli énekelte Cseh Tamás slágerét, a Csönded vagyok címűt. „A dal kapcsán egyértelmű volt számunkra, hogy azt Zoli fogja felénekelni, ugyanis ő már ezt a dalt egy szál gitárral gyönyörűen eljátszotta. A felmerülő közös munkánkat  megelőzte egy próbatermi látogatás a 30Y bázisra. Ekkor kiderült számunkra, hogy teljesen egyívásúak vagyunk, hiszen welcome pálinkákkal vártak minket, amivel egy életre a szívünkbe zártuk őket.” A közös munka során Zoli és Máté hamar összebarátkozott. „Mind atyai tanácsban, mind konstruktív gondolatokban sokat jelent számomra Zoli. Nagyon jó és büszke apa, valamint nagyon jó zenész. Röviden és tömören, egy egyenes, tisztességes vidéki fazonról beszélgetünk, akit minden alkalommal örömmel pillantok meg a fesztiválokon, mert a közösségükben otthon vagyok, ugyanúgy, mint ők nálunk. A koncertjeiket pedig, amikor csak alkalmam van rá, végigugrálom.”

Gróf Balázs – képregényrajzoló, animációs rendező

"Velem már megtörtént, hogy Beck Zoli elé térdeltem, és karitatív segítség nélkül fel se tudtam kelni onnan. Mentségemre váljék, hogy ezt a harmincadik születésnapomon csináltam, zárt körben, ahol három üveg Minttu is elfogyott, mire az est élő zenéjéért felelős csapata, a 30Y megkezdte műsorát.

Beck Zoliba 2000-ben, a Sétatér nyári színpadán botlottam bele. A Körök nevezetű formációban énekelt, és már ekkor látszott, hogy ez a figura egymagában képes egy teljesen átlagos zenekart is átlagon felülivé varázsolni. Egyáltalán: az látszott, hogy a Zoli egy figura. Zenészből rengeteg van a rockszínpadokon, figurából viszont nem túl sok. A Köröknek aztán Varga Ádi haverom lett az új basszusgitárosa, így tőle hallottam először a zenekar új nevéről. Ezt az azóta eltelt tizenöt évben sikerült szinte teljesen megszoknom, és az olyan újabb zenekarnevek mellett, mint a Kelemen kabátban vagy a Lóci játszik, már nem is tűnik akkora hülyeségnek. Felvillanyozó hatással volt rám a korai 30Y, lelkesen csináltam nekik grafikákat CD-borítóra, molinóra vagy beszélgettem velük rádióműsorban. A városban egyre többen gondoltuk úgy, hogy megszületett a Kispál utáni első igazán jelentős pécsi rockzenekar, ami időzített bombaként ketyeg az országos robbanásáig. A 2006-os Szigeten azért hagytam ki a Scissors Sisters nagyszínpados show-ját, mert muszáj volt látnom pár száz méterrel odébb, ahogy ez a gondolat először válik valóra tömegek előtt. Azóta a Beck Zoli nevű figura rengeteg mindenről meggyőzött egy egész országot: többek között arról, hogy remek ötlet folyóiratok szerkesztőségeiben szocializálódott íróknak és költőknek gitárt nyomni a kezébe, és igazi rockzenészként mellettük lépni a színpadra, vagy akár arról, hogy a rockzene csinálását egyetemen is lehet oktatni laptopba és okostelefonba mélyedő fiataloknak. Tévéinterjúkban elég ártatlan, gyermeki tekintetét a kérdezőre szegeznie, miközben színes (utóbb éppen sárga) haját a homlokából elfésüli a kezével, és riporter plusz tévénézők máris egyszerre érzik: valóban érthetetlen, hogy mehettünk eddig emberek közé olyan pólóban, amire nem Ady vagy József Attila arcképe van szitázva. Azt képzelem, hogy sokkal szegényebbek lennénk, ha nem lenne Beck Zolink, én személy szerint pedig főleg, hiszen egyszer karaokéban is legyőztem őt szilveszterkor. Azt képzelem, hogy Beck Zoli figuráját már azzal bárki meg tudja idézni, ha úgy kezd egy mondatot, hogy azt képzelem."

BéZé – a 30Y első komoly menedzsere

Abban a tudatban éltünk eddig, hogy BéZé volt a 30Y első menedzsere. Beszélgetésünk elején rögtön korrigál. „Ez úgy pontos, hogy én voltam az első menedzserük, aki nem hagyta őket szarban” – mondja. „Előttem volt egy kislány, aki az első demójukat segítette összerakni, és ha jól tudom, ő lelépett azzal a minimális bevétellel és apróságokkal, amije akkoriban a zenekarnak volt.” BéZét egyik barátja, Kugler Tomi rángatta el az első 30Y koncertjére, ami a Kino Caféban volt. Különösebben nem hozta lázba a koncert, de végül úgy alakult, hogy a zenekar menedzsere lett. „Régebben is segítettem fiatal zenekarokat, de a 30Y volt az első, akik megkértek, hogy menedzseljem őket. Akkoriban nem volt pénz a 30Y-ban egyáltalán, viszont ennél sokkal több volt a szeretet, úgyhogy ott ragadtam 4-5 évig.” Amikor arról kérdezzük, hogy kezdetben mi volt a legnagyobb feladat a zenekarral kapcsolatban, meglepő választ ad. „A legnagyobb feladat az volt, hogy a zenekart mindig időben betegyem a turnébuszba. Ezen kívül persze az volt a feladatom, hogy az ország híresebb, nagyobb klubjaiba bejussunk. Négy év alatt a Dunántúlt sikerült beütnünk, játszottak minket a rádiók, telt házakat csináltunk Pécsett, de nagyon jól működtek a veszprémi és a budapesti koncertjeink is.” Természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy a menedzser miben látta akkoriban a zenekar sikerének a titkát. „Amiért ilyen rendkívül sikeresek lettek, az egyrészt a szövegeknek köszönhető, másrészt pedig annak, hogy akkoriban iszonyatos erő volt a 30Y koncertjeiben, amit akkori hangmérnökünk, Bóra Dávid tökéletesen tudott közvetíteni a közönségnek. Nem egyszer volt, hogy kislányokat kellett kiemelni az első sorokból, de volt olyan is, hogy a hangfalakat kellett tartanom, nehogy felboruljanak. Kesztölcön még olyan is történt, hogy a Zoli kislánya aludt félig a karomban, félig a hangfalon, közben meg finoman rugdostam le az embereket a színpadról.” A közös melónak 2008-ban lett vége. BéZé abban az évben nem volt kifejezetten a topon, ezért rövid időn belül kitették a zenekarból. Ezzel egyidőben azonban új kihívások és munkák is megtalálták. „2008. május 20-án a Szenes irodájában közölte velem Beck Zoli, hogy megválnak útjaink. Júniusban bekopogott Kálocz Tamás (a Fishing on Orfű szervezője), hogy hallotta, kirúgott a 30Y, menjek dolgozni hozzájuk. A Varga Zoli (a Rockmaraton szervezője) is akkortájt keresett meg, hogy mi lenne, ha én lennék az építésvezető a Rockmaratonon. Azóta is velük dolgozom, de mindeközben szociális munkásként is tevékenykedem.”

Horváth Zsolt – a Pannon Filharmonikusok igazgatója

Beck Zoli két évadon keresztül közreműködött a Pannon Filharmonikusok felkérésére a Segítség, komolyzene! című sorozat elkészítésében, levezetésében. A két év alatt 12 előadást készítettek közösen. Adja magát kérdés, hogy hogyan találta meg a Pannon Filharmonikusok a rockzenészt erre a feladatra? „Szívesen sajátítanám ki az ötletet, de ez nem az én felvetésem volt, viszont rendkívül örültem neki. Egy fiatal kolléganőnek jutott eszébe” – mondja Horváth Zsolt, a Pannon Filharmonikusok igazgatója. „A Segítség, komolyzene! sorozatunk kilenc éve fut, ami elsősorban a kamaszokat, fiatal egyetemistákat célozza meg. Olyan embereket próbálunk ezzel a rendezvénnyel megszólítani, akiknek semmilyen kapcsolatuk nincs a komolyzenével – a társadalmak 95%-a amúgy nem hallgat komolyzenét. Éppen ezért nagyon izgalmas dolog az, hogy hogyan lehet az első lépésben segíteni a hallgatóságot abban, hogy közelebb jusson ehhez a műfajhoz. Pár évvel ezelőtt azt éreztük, hogy a sorozatra ráférne egy kis frissítés, és egy olyan szereplőre lenne szükségünk, aki nem a mi köreinkből jön, hiszen amit mi el tudunk mondani a komolyzenéről, az értékes, hasznos, informatív, de csak annak, akinek már van valamiféle viszonya ehhez a műfajhoz. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy egy olyan valakire lenne szükségünk, akinek ugyan az élete része a komolyzene, de elsősorban kreatív, eredeti ember, aki képes újabb és újabb szemszögből ránézni erre a komolyzene nevű jelenségre. Erre a felvetésre érkezett a kolléganő ötlete: Beck Zoli. Bevallom őszintén, nem nagyon ismertem a Zoli zenéjét, ezért minden begyűjthető anyagot összeszedtem róla. Végignéztem, hogy ő kicsoda, mit csinál az egyetemen, meghallgattam egy rakás zenéjét, elmentünk a srácokkal egy koncertjükre is. Ezekkel nem akartunk mást, mint egy összképet szerezni róla. Ebben a fázisban el is dőlt, hogy a Zoli a mi emberünk. Hárman vezették ezt az előadást, a zenekar karmestere, Gönczy László zenetörténész és ő. A nagyon jókat kérdező, friss szemű laikust kerestük benne, aki tud kérdezni, és majd a zenetörténész, meg az előadóművész megválaszolja a felmerült kérdéseket. Ez tökéletesen működött, az előadások fantasztikusak voltak! Nagyon szép volt az a két év, amíg itt volt nálunk, új színt hozott az életünkbe. A szakmai munkán kívül el kell mondanom, hogy Zoliban egy nagyon jó barátot is találtam.”

Kiss Móni – az Ördögkatlan Fesztivál egyik szervezője

„Zolit tanárként ismertem meg, és már a diákja voltam, amikor elmentem első zenekarának, a Köröknek a koncertjére” – emlékszik vissza Kiss Móni Zolival való kapcsolatának legelejére. „Az egyetemi előadásai mindig tele voltak, rettenetesen sokat lehetett nevetni az óráin. A lányok száma természetesen mindig nagy volt az előadásain, mert sokan már tudták, hogy ő kicsoda, de ő ezt soha nem érzékeltette. Az egyetemen ő nem zenész volt, hanem tanár, aki izgalmas órákat tartott.” Móninak egy emlékezetes vizsgája is Zolihoz kötődik. „Akkoriban még lehetett dohányozni az egyetemen, és a vizsgára várva dohányoztam a folyosón. Kijött Zoli a szobájából, mondta, hogy bemehetek vizsgázni, mondtam neki, hogy egy pillanat, csak elnyomom a cigimet, de szólt, hogy nem kell elnyomni, csak adjak neki is egy szálat. Úgy vizsgáztatott le, hogy mind a ketten dohányoztunk. Ez volt életem egyik legnyugodtabb vizsgája.” Móni és Zoli kapcsolata természetesen az egyetem után is megmaradt. Ennek ékes bizonyítéka az, hogy a 30Y a második Ördögkatlan Fesztivál óta minden évben fellép az összművészeti rendezvényen, sőt Zoli 3 évvel ezelőtt a fesztivál egyik díszvendége is volt. „Sok művésszel vagyok jó kapcsolatban, legyen zenész, színész, rendező, képzőművész, de kevés olyan ember van, aki ennyire ember tudott maradni, mint ő. Alázattal viseltet az emberek iránt, a zenésztársai iránt, a zene iránt. Az Ördögkatlanon mindig igyekszünk megválogatni a díszvendégeket. Először Kiss Tibi volt, utána a Lovasi, majd következett Zoli. Utána nem is hívtunk zenészt díszvendégnek, mert más érvényes zenész személyiséget nem találtunk. Bebizonyosodott, hogy jó döntés volt kiválasztani őt erre a pozícióra. Ilyen kreatív-bombával, derűs személyiséggel nagyszerű együtt dolgozni. Számomra pedig rettentően megtisztelő, hogy a Zoli ennyire rápörgött a fesztiválra, és együtt rezeg vele.”

Kiss Tibor Noé - író

„Zoli a Romológia Tanszéken oktatott, és a kétezres évek elején tördelőként dolgoztam a keze alá a Wlislocki Henrik Szakkollégium folyóiratában. Azután fociztunk is együtt, a BTK-TTK terembajnokságban mi voltunk a Vardar Szkopje. Olyan barátaim játszottak a csapatban, mint a néhány évvel később prózaíróként ismertté vált Gazdag Jóska. Néha csatlakoztak mások is, mint Ágoston Zoli, a Jelenkor főszerkesztője vagy Takáts Jóska az irodalom tanszékről. Meg a két Beck, Laci és Zoli. Bekötött térddel jöttek, szabadkoztak, de azért elég jól tudtak focizni.

Ez az őskor volt, a kétezres évek legeleje. Hat-nyolc év kimaradt, majd 2009-ben visszaköltöztem Pécsre, és a szépirodalmi dolgaim valahogy bejöttek Zolinak. Felkért, hogy az Aludnod kellene című regényből rakjak össze egy kisebb részletet, amit a 30Y MONO projektje adott elő a Bárka színészeivel közösen. Volt egy másik estünk is, ahol kettőnk írásait (Zoli kisnovelláit és az én regényrészleteimet) olvasták fel a Harmadik Színház színészei. Elég szürreális performansz lett a végeredmény. Zoli gitározott is. Az Ahogy elképzeltem című számba mindig beleborzongok, legutóbb Pécsbányán hallottam tőle.

Amúgy a zenei ízlésünk eléggé eltér. Még akkor is, ha látszólag egyezik. Néhány hónappal ezelőtt például a Kossuth téren megbeszéltük, hogy a grunge-ból ő a Nirvanát és a Pearl Jamet szerette, én meg az Alice In Chainst és a Soundgardent. „Látszik, hogy rocker vagy” – ennyit fűzött hozzá a témához. A 30Y nem is igazán az én világom, a Bezzeg a kurva Beckek jobban tetszett. Illetve az utolsó 30Y EP-sorozat is bejön, kevésbé szabályos, nyersebb, mégis finomabb és okosabb, mint a korábbi albumok.

Zolit „egyetemi emberként” ismertem meg, most is furcsa szembesülni azzal, hogy közben popsztár lett belőle. Én erről valahogy menet közben le is maradtam. Azt hiszem, ez dicséret. Szeretek vele dolgozni, mindig gyorsan egymásra hangolódunk, nem kell felesleges köröket futnunk. Legjobban mégis az érzékenységét csodálom. Hihetetlenül gyorsan tájékozódik maga körül, mindent azonnal észrevesz és feldolgoz. Érti a körülötte zajló történéseket, tisztában van az egyes dolgok súlyával, megőrizte a józanságát. Az ilyesmi engem mindig megnyugtat.”

Uhrik Dóra – Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész

A Pécsi Balett december 18-án tartja beavató előadásának premierjét A kis herceg és a planéták címmel, a januári Kamaraszínházi bemutató  előtt. A beavató előadás zenéjét Beck Zoli és Sárközi Zoltán Papa jegyzik. A beavató előadás a balett teremben lesz, szinte érintés közelben a táncosokkal, ezért egy rendkívül közvetlen hangulatú előadást várható. „A beavató színház a részünkről azt jelenti, hogy a nagy műhöz egy zanzásított, sűrített változatot készítünk. Egy balett teremben a darabot nem olyan díszletekkel, jelmezekkel tudjuk előadni, mint a színpadon, viszont megtöltjük prózával, egyéb játékokkal, a gyerekek bevonásával és interaktivitással az előadást” – meséli Uhrik Dóra, az előadás rendezője és dramaturgja, a Pécsi Balett alapító tagja. „Ez a testközeli élmény lehet már egy beavató gesztus, ennyire közelről látni a táncosokat nagyon különleges élmény. A gyerekek pedig időnként bekapcsolódhatnak a táncba, belekérdezünk, hogy mit gondolnak épp a történésekről.” És milyen lehet a közös munka a 30Y két tagjával egy táncjáték kapcsán? „Zoliék is most avatódnak be a táncművészet műfajába” – mondja Uhrik Dóra. „Azt mesélik Sárközi Papával együtt, hogy rengeteg balettel kapcsolatos filmet és balett órát néztek végig a youtube-on azért, hogy lássák, hogyan is működik ez a világ. Írtunk nekik egy olyan sujet-t, melyben pontosan megfogalmaztunk minden történést percről-percre. Ahhoz, hogy ez az előadás érthető legyen, nagyon fontos az együttműködés, a zene és a tánc hangulatának egyeznie kell. Zoliék nagyon pontosan, precízen és fegyelmezetten dolgoznak.” Uhrik Dóra szerint A kis herceg nem igazán gyermekdarab, hiszen hihetetlenül filozofikus mondanivaló van mögötte. „Mi az Exupéry mese kicsit „boldogabb” változatát visszük színpadra, mert az eredetinek nagyon tragikus a vége. És miért fontos a mese? A gyerek első találkozása azzal, hogy az életben mennyi akadály van. A hős akkor tud hőssé válni, ha ezeket a nagyon nehéz akadályokat – amelyek sokszor fájdalmasak is – le tudja küzdeni. A győzelem azért fontos, mert a mese idealizált világában a happy end során a jónak kell győznie. Ezért a mi előadásunk egy győztes átirat” – teszi hozzá a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, Érdemes Művész.

Cserti Csapó Tibor – Beck Zoli kollégája

Cserti Csapó Tibor Beck Zoli szobatársa a Romológia és Nevelésszociológia Tanszéken, kapcsolatuk a 90-es évek elejére nyúlik vissza. „Amikor alakult a Romológia Tanszék, Zoli épp itt tanult az egyetemen, az akkori tanszékvezető, Forray Katalin figyelt fel rá, Zoli ugyanis cigány irodalomból írta a szakdolgozatát. Később állandó tagja lett a tanszékünknek” – meséli Zoli kollégája. És hogy milyen Beck Zoli, vagy Dr. Beck Zoltán egyetemi oktatóként és kutatóként? „Azt gondolom, laza, mint a civil életében is. Színes, laza, vidám, lendületes, ezért a hallgatókat is tudja motiválni. De a lazaság mellett jelen van egy erős tudatosság, nem lazsázza el az egyetemi órákat, kutatóként is alapos, törekszik a problémák mély megértésére, kontextusba helyezésére. A felszínen uralkodó lazaság mellett követel is, van egy tárgyi tudás, amelyet bevasal a hallgatókon. Az írásaiban is jelen van egy nagyon erős szakmai nyelvezet, amelyet nem könnyű követni.” Cserti Csapó Tibor úgy látja, a Romológia Tanszéké egy előremutató út. „Mikor Zoli idekerült, ez még csak egy munkacsoport volt, a bölcsész hallgatók pedig, akiket érdekelt a cigány kultúra, felvehettek kurzusokat specializációként. Aztán alakult a szak és a tanszék, ahogy pedig bevezették a Bologna-rendszert, az intézetesítés során a Neveléstudományi Intézet részéré váltunk. Ebben volt logika is, hiszen az oktatás az egyik legfontosabb kitörési pont, ha a cigányság mai társadalmi helyzetét a jövőben pozitív irányban képzeljük el javítani.” Kollégája nem csak Zoli tudományos, de zenei munkásságát is követi. „Hallgatok 30Y-t, bár mostanában már inkább a gyerekeim hallgatják. 9 éve élek Kozármislenyben, az egyetemre és a haza vezető úton mindig rádiót hallgatok, és nagyon gyakran találkozok ilyenkor is Zolival, a zenéjével, interjúival. A minap, mikor mentem haza egy nehéz, konfliktusos, hosszú nap után, mikor épp azt éreztem, hogy nem vagyok megértve szakmai körökben – és ezt aznap a Zolival közösen éreztük – benyomtam a rádiót. Nagyon különös élmény volt, mert a legelső hangnál megismertem, hogy ez a Zoli. Utána felhívtam, hogy nagyon ritkán van ilyen élményem, mert bár hallgatok rádiót, annyira nem követem a mainstreamet, hogy egy hangból felismerjem az előadókat. De itt ez megvolt, nagyon megnyugtató érzés volt. Megköszöntem neki, és úgy éreztem, értem, mit akar mondani. Lehet, hogy nem pont úgy értem, ahogy ő elgondolta, mint költő, nem mondja meg konkrétan, hogy mire kell gondolnom, de fontos, hogy közöljön valamit.”

Erzsike néni – Beck Zoliék szomszédja

Erzsike néni 1963 óta lakik a régi Kertváros egyik szép kertes házában, Beck Zoliék 5 éve költöztek a szomszédba. „A Zoliék nagyon jó szomszédok, nagyon szeretjük egymást. Ő is és az egész család nagyon kedves” – mondja Erzsike néni, és akárhogy is szeretnénk, semmi rosszat nem tudunk kihúzni belőle a szomszédról. „Nagyon szeretem, ha a Zoliék kint ülnek a teraszukon, mert akkor ki merek menni este is virágokat locsolni, ilyenkor ugyanis biztonságban érzem magam.” Erzsike néni természetesen ismeri a 30Y-t. „Láttam is az egyik klipjüket a fiaméknál” – mondja. „Megmondom őszintén, hogy a fiatalok zenéje ez. Nem mondok rá semmi rosszat, de én más zenét hallgatok, például operettet operettel, de a komolyzenét is nagyon szeretem. A Zoli zenéje tetszik, de nem a mi korosztályunknak szól.”

Kacat – Beck Zoliék kutyája

„Négyen lakunk – hárman lányok, meg a Zoli. Így vagyunk család” – mondta Kacat, amikor a régi Kertvárosban beszédbe elegyedtünk vele. Póráz nélkül sétáltatja a családot, a vendégeket szereti, mint mondja, de „a macskákat kifejezetten utálom”. Szereti a húst, kedvence mégis a görögdinnye.

(A 15. arc Köles Feri, akit külön rovatban, a Portréban szólaltattunk meg.)

 

 

 

zene
30Y
 
lokál
Made in Pécs-díj 2016 – Az év eseménye
 
lokál
Eximó Jégrém: A varázsló és a próféta