Az igazság az, hogy jelen tesztalanyunk, a varázslatos nevű Teca Italbár az utolsó pillanatban, a kispadról ugrott be ebbe a rovatba. Történt ugyanis, hogy először a rácvárosi Boldi Borozót szerettük volna szerepeltetni ezeken a hasábokon, de délelőtt 10 órakor már olyan volt ott a hangulat, amilyen maximum éjszaka szokott lenni egy becsületes külvárosi becsületsüllyesztőben. A „holnap reggel már nem lesz mivel enned a pogácsát” kezdetű konfliktusindító mondatnál szépen-lassan elhagytuk a helyet, és úgy döntöttünk, majd később visszatérünk, hátha addig lenyugodnak a kedélyek.
Ezek után kerültünk a Teca Italbárba, pedig eredetileg nem is oda indultunk. Mi a Rouge nevű hely felé vettük az irányt, ám odaérve meglepődve konstatáltuk, hogy a Rouge helyett már a Teca Italbár várja a vendégeket a Surányi Miklós úton. A névváltás miértjére természetesen rákérdeztünk: a csapos úr érdeklődésünkre elmondta, hogy a lánya vette át tőle az üzletet, az ő neve Teca, ezért megváltak a Rouge névtől, és lecserélték a – szerintük – jobb Teca Italbár névre. Lelkük rajta! Egy biztos: a város legjobb, legtrendibb, leglátványosabb logójának semmiképpen nem neveznénk az új kocsmafeliratot, szerintünk sima filctollal rajzolták meg hozzá nem értő kezek.
Annyit azért mindenképpen el kell mondanunk, hogy a Teca Italbár úrias környezetben fekszik, klasszikus külvárosi kocsmának nem is mondanánk, de tény, hogy kevesen ismerik. Kicsit feszélyezve is érezzük magunkat akkor, amikor a kirendelt 2 hosszúkávé mellé automatikusan kihozzák a szódát. Ilyet eddig csak a belvárosban tapasztaltunk, külvárosi portyáink során eddig még sehol.
Ami rögtön elsőre feltűnik, az az, hogy itt gyakorlatilag minden ital mindenféle mennyiségben kapható. A csapon Arany Ászok van, lehet kérni belőle 1 literes korsóval (550 Ft), sima korsóval (295 Ft), pohárral, vagy akár csak piccolóval. Töményital fronton is ugyanez a helyzet: van 5, 4, 3, 2 centes kiszerelés, kommersz szeszesitalból 2 cent például csak 100 Ft-ba kerül. Ezt a végtelen rugalmasságot nagyon pozitívan értékeljük, nem mellesleg pedig a bevétel maximalizálásának egy tanítandó példájával állunk szemben.
Közszolgálatilag elmondható még, hogy a Teca Italbárba a Bors című napilap jár, és kapható 10-es papírzsebkendő is a pultnál 35 forintért, ami ugyancsak nagyon jó gesztus a vendégek felé. Nem is értjük, hogy miért nem árulnak több kocsmában pzs-t, sokszor sokaknak szüksége lenne rá.
Miközben a kávénkat kortyolgatjuk a teraszon, megfogadjuk azt, hogy a következő hónapban a külvárosi kocsmák közül egy igazán izmosba fogunk ellátogatni, mert a Teca Italbár lehetne akár a belvárosban is, mi pedig azokat a helyeket űzzük, melyek ott jók, ahol éppen vannak, és olyanok, amilyenek. A keleti városrészt lőttük be magunknak, májusban onnan jelentkezünk.