Nem tipikus kocsmázós időpontban céloztuk be a Kismiskát, hiszen szombaton 14 órakor kerestük fel a vendéglátóhelyet. A meglévő, ám igen csekély uránvárosi helyismeretünket felhasználva kisebb fennakadások után rátaláltunk a hőn keresett helyre. A Kismiska a Bánki Donát utcában található, nagyon nyugodt, csendes részen, amit akár szépnek is mondhatnánk, ha a téli időjárás miatt nem lenne minden ennyire kopár. Egy négyemeletes társasház aljában bújik meg a vendéglő. A tömbház alsó szintjein hajdanán mindenhol üzletek voltak, erről az ottmaradt cégérek árulkodnak, de ezek mindegyike mára már bezárt, egyedül a Kismiska tartja magát rendületlenül. A bejárat előtt két vendég cigarettázik, törzsvendégek lehetnek, mert  - mint később kiderült - nagyon otthonosan mozognak a helyen. Bent üvöltve szól a televízió. Éppen a PRO4 csatorna megy, az ott futó Irigy Hónaljmirigy-show bömböl kb. 6 hangszóróból, de a tévét senki nem nézi. A nagyon kedves pultos hölgyet rejtvényfejtés közben zavarjuk meg rendelésünkkel: egy korsó és egy pohár Szalont rendelünk. A korsó olyan, mint amilyennek egy hivatalos söröskorsónak lennie kell, urizálásnak nyoma sincs.

Letelepedünk az egyik asztalhoz, amiből egyébként nincs sok, mindössze négy található a kis térben, mert az egyik helyét teljes egészében elfoglalja egy csocsóasztal. A csocsón kívül vélhetően sakkozni is lehet, hiszen az egyik sarokban megpillantunk egy sakk-készletet. A pult oldalsó részén egy komplett számítógép található, mellette egy tollal írt felirat, miszerint minden megkezdett ¼ óra internet 50 forintba kerül. Belekortyolunk a sörünkbe és közben arról tanakodunk, hogy ezt a fajta internetezési lehetőséget egy divatos, belvárosi kávézóban valószínűleg nem is értenék ma már a wifihez szokott, elkényeztetett vendégek. De a lényeg: a Kismiskában sem kell nélkülöznie senkinek sem az interneteket. Még egy furcsaságra felfigyelünk: az egyik ajtón egy „Elsősegélynyújtó hely” feliratú tábla látható, és ha tényleg az van mögötte, mint ami ki van rá írva, akkor tényleg megnyugodhat mindenki, itt a kisebb sérüléseket akár helyben is orvosolni tudják. De ebbe nem is szeretnénk belegondolni, inkább iszunk tovább. A két törzsvendég közben távozik, de egyikük a kijáratból még visszalép, kivesz a hűtőből egy dobozos Sopronit, mondván, ez elengedhetetlen neki a holnap reggeli tojásrántottájához. Régebben egyébként konyha is működött a Kismiskában, ma már az nincs, viszont kocsonya elvitelre kapható 480 forintért. Lassan szedelőzködünk, elhagyjuk a műintézményt, de egyáltalán nem zárjuk ki annak a lehetőségét, hogy egyszer majd visszatérjünk rendesen is fogyasztani. Ugyanis semmi olyat nem tapasztaltunk itt, ami miatt ezt ne tennék meg jó szívvel.