n
HU | EN
made in pécs
b c d j k
Rokokó Rosé
Morvai Zsolt / 2018.03.12.zene
A pécsi zenei palettát mindig is rengeteg különleges zenekar színesítette, de az utóbbi jó néhány év egyik állandó alakja, a Rokokó Rosé ethno-indie zenéje az egyik legkülönlegesebb mind közül. Ebben a hónapban őket kérdeztük ki alkotási folyamatukról és a következő EP-jükről.

A Rokokóval lassan nyolc éve zenéltek szerte az országban és külföldön. Pontosan hogyan történt a 2010-es alakulásotok? Mindig is egy hattagú lányzenekar volt a tervetek?

Az volt az eredeti terv, hogy kiakasszuk a gimis baráti társaságunk fiú tagjait, akiknek akkor már volt zenekara. Meg akartuk mutatni nekik, hogy a lányok is tudnak zenélni. A terv bevált, mi pedig együtt maradtunk. Közben egyszerűen úgy alakult, hogy mi hatan tudjuk megteremteni azt a hangzásvilágot és azt a légkört, amire vágyunk. A 2010-es alakulás tehát valójában név- és koncepcióváltás volt, mert új fejezetet akartunk nyitni, jelezvén, hogy a középiskolás évekre visszanyúló kezdetekhez képest ez már egy magát komolyabban vevő formáció.

A zenétek kifejezetten sokszínű az összeolvadó stílusjegyeknek köszönhetően. Már a megalakuláskor kész vízióval vágtatok hozzá a zenéléshez vagy inkább idővel alakult ki az, ami végül a Rokokó Rosé hangzása lett?

Abszolút az utóbbi. Ahogyan mi változtunk, úgy változott a zenénk is. Az viszont mindig célunk volt, hogy valami olyat csináljunk, ami csak ránk jellemző, és nem akartunk jól körülhatárolt stílusirányzatokat követni. Egyébként most sem mondanánk véglegesnek a hangzásunkat, folyamatosan alakul valamerre. Ezzel nekünk is izgalmas időről-időre szembesülni.

Hat zenész sokszor nehezen találja a közös hangot. Hogyan szokott nálatok kinézni egy dal elkészülése? Nem húzza szét nagyon az írási folyamatot hat ember ízlése?

Leggyakrabban közös improvizációból alakulnak ki a dalok. Mindenki hozzátesz valamit, beleszólunk egymás ötleteibe, próbálgatjuk, megvitatjuk, míg végül összeáll. Feltehetően nem ez a leggyorsabb alkotási folyamat, de talán így lesz leginkább tényleg közös. Tény, hogy nagyon el tudja vinni hat különböző ember elképzelése az alapötletet. Sokszor úgy érezzük, hogy már egy teljesen másik dalt írunk, mint amit elkezdünk, viszont számunkra fontos, hogy nyitottak legyünk egymás ötleteire.

Hazánk nem bővelkedik teljes női tagságú zenekarokban, viszont az utóbbi néhány évben egyre több hölgy lép zenekarok élére (Blahalouisiana, Gustave Tiger, skeemers), vagy kezd nagy sikerű szólókarrierbe (Babé Sila). Van olyan, akivel szívesen készítenétek egy közös számot vagy koncerteznétek?

Ha megtaláljuk a közös hangot egy zenekarral, akkor nagyon szívesen játszunk együtt velük, függetlenül attól, hogy van-e női tagja vagy sem. Van néhány ilyen formáció, akikkel sikerült egymásra találnunk. Akkor igazán hangulatosak ezek a közös alkalmak, ha egymás koncertjén is jól érezzük magunkat, és a közönségünk is nagyjából átfedésben van, így varázslatos este szokott kialakulni. Mondjuk, ha külföldi zenekarban is gondolkodhatunk, akkor a Warpaint előtt elég menő lenne fellépni.

Három kislemezen is túl vagytok, amikkel egyre nagyobb sikereket arattok. Terveztek ebben az évben újabb kiadványt? Folytatjátok az kislemezes formátumot vagy inkább rákészültök egy nagylemezre?

Inkább kisebb egységekben gondolkodunk, ezért maradunk az eddig bevált formátumnál. Nem érezzük szükségét a nagylemeznek, az fontosabb, hogy ha van valamennyi kész anyagunk, az hallgatható legyen különböző csatornákon. Éppen ezért most is egy 3 számos EP-t tervezünk kiadni.

Ha a közeljövőben Rokokó Rosét szeretnénk élőben hallgatni, merre vegyük az irányt?

Most vagyunk túl egy remek hangulatú budapesti és pécsi koncerten, az elkövetkező időszakban viszont inkább a háttérben fogunk munkálkodni az új számok rögzítésén. De érdemes követni minket, mert a nyári fesztiválszezon előtt mindenképpen lesz itthoni és fővárosi koncertünk.

 

ételital
Külvárosi gasztró: Semiramis Garden Panoráma
 
lokál
Tettyei Romok: Boncsukle
 
zene
DAIDAI Bakelitrajongó négyesfogat