n
HU | EN
made in pécs
b c d j k
Kisesti
Morvai Zsolt / 2018.08.09.zene
Az átlag zenész mindig nehezen veti papírra aztán önti zenébe a gondolatait, élményeit és érzéseit, de ebben a hónapban egy olyan zenekarral beszélgettünk, akik már évek óta mesteri szinten űzik a dallamos történetmesélést. A Kisesti zenekar frontemberét, Büki Richárdot kérdeztük zenéjükről, szövegeikről és a következő nagy dobásukról.

A Kisesti már 2012 óta működik, de persze akkor még egészen más néven, más felállásban játszottatok. Hogyan alakult a zenekar története egészen idáig?

Kezdetben instrumentális zenét játszottunk, majd külső felkérések miatt egyre több feldolgozást csináltunk. Egy ponton, 2015-ben döntenünk kellett: inkább feldolgozás-zenekar leszünk vagy saját dalokat játszunk? Az utóbbi mellett döntöttünk.

Dalaitokban sok mindenből keveredik egy kicsi, de mégis egy lendületes és erős elegyet alkotnak. Mindegyikőtök ugyanúgy gondolkodik a zenétekről, vagy teljesen eltérő zenei hátterekből hozzátok az ízeket a muzsikátokba?

Négyen négyfélét gondolunk a zenéről. Érdekes, hogy mindannyian voltunk zenesulisok, sőt hárman zeneművészeti főiskolán diplomáztunk, ketten klasszikus szakon, míg Atti jazzdobon. Atti és Tomi funk és hip-hop fogyasztó, ők a húzós groove alapot préselik a dalokba. Zsolti mindenevő, ő hozza a „stranger things”-es témákat, mindig fő mércéje a „poposság” mértéke-minősége. Én alternatív vonalról közelítek, a szövegcentrikus gondolkodást rakom a zenekarba.

Dalszövegeitek igazán életszagúak, a történetek néha kiváltanak egy jó kacagást, zavart nevetést, vagy épp együttérzést. Ezek mind élettapasztalatokból íródtak, vagy azért közrejátszik az alkotói szabadság?

Jelen van a fikció és a valóság egyszerre. Egy dalban bőven elfér valami megtörtént dolognak, vagy életérzésnek a kiszínezése. Végül ki kell állni és el kell énekelni az üzenetet vagy a történetet, amivel azonosulni kell, hogy az őszinte legyen. A cél, hogy adott pillanatban, amikor megszületik egy felvétel, vagy előadunk egy dalt, az a valódi állapotunkat adja akkor és ott.

2015-ben adtátok ki első kislemezeteket, azóta pedig készítettetek klipeket és dalokat, sokat koncerteztetek, és ami igazán kiemelkedően izgalmas, zenét írtatok iskolásokkal. Hogyan jöttek képbe a bólyi és a nagypeterdi fiatalok?

A zenekar életében meghatározó volt 2015, amikor a PTE Zenélő Egyetemével egy popzenei oktatási projektben dolgozhattunk darányi, karancslapujtői, majd szécsényi fiatalokkal. Aztán ezt továbbgondolva lett a bólyi és a nagypeterdi ügy. Bólyban a próbatermi munkafolyamatokba vontuk be a Montenuovós srácokat, ami egyszerű volt, hiszen ott van fizikailag a műhelyünk. Nagypeterden sulidalt csináltunk, itt egy popdal megírása volt a fő cél, hogy lássák a tinik, hogy csoportban dolgozva nincs határa a kreativitásuknak.

Várhatunk nemsokára egy újabb kiadványt, vagy még várat magára az a bizonyos nagylemez?

Igen! Nyakig benne vagyunk egy lemez előkészületeiben. Október végén kezdjük a stúdiómunkákat, egy társadalomkritikus anyagot gyúrunk. Várhatóan 2019 február-március környékén jön majd ki „A nulladik napon” munkacímű anyag. Izgalmas a meló, nagy mélységeket jár meg most a zenekar a próbafolyamatok során.

Ha szeretnénk látni a Kisestit Pécsett, merre induljunk?

Jelenleg tényleg a lemez foglalkoztatja legjobban a bandát. Szeptember 8-án Orfűn lépünk fel az Akadálymentes Turizmus Napján, ami ugyancsak egy fontos ügy számunkra. És persze ki nem hagynánk a 2019-es Made in Pécs Fesztivált, a helyi zenekarok ünnepét!

súgó
Országos Könyvtári Napok
 
súgó
Szárnyas Malac Nap
 
súgó
Lourdes-i keresztút