A K – egy ország két lóért a harmadik rendezésed. A címadás arra utal, hogy az előadásotokban a Kohlhaas-történet egy új értelmezésével találkozhatunk. Miért éreztétek szükségét, hogy új változatot hozzatok létre, annak ellenére, hogy már több színpadi átirat is készült a műből?

Ennek több oka is van. Az elsődleges az, hogy szerintem ennek a szövegnek ma egészen más vetülete érdekes, mint amit az előző változatok kiemeltek. De nem azért vettük elő ezt a művet, mert aktuálpolitikai kérdésekről akarunk beszélni. A legfontosabb nálunk a JESZ-ben az, hogy olyan előadást csináljunk, amelyben a színészre tudjuk szabni az anyagot. Fontos szempont volt, hogy ha már egyszer nem egy nagyon kötött drámai szöveggel dolgozunk, akkor a társulatunk tagjaihoz, az ő személyiségeikhez, habitusukhoz, véleményükhöz alakítsuk a szerepeket.

Nálatok Kuti Gergely játssza Kohlhaast. Ez egy meglehetősen súlyos, színészt próbáló szerep. Mi jelentette számotokra a legnagyobb kihívást ennek megformálásánál? Hogyan jellemeznéd a ti Kohlhaas Mihályotokat?

Nem akarom lelőni a poént, de annyit elárulok, hogy Kohlhaas figuráját nagyon más aspektusból mutatjuk be, mint a korábbi változatok. Kohlhaast egy rögeszmés egyenesség jellemzi. Az ellene elkövetett sérelmek megtorlása, a saját igazáért folytatott harc kerül az élete középpontjába, és ez minden mást háttérbe szorít. A legfontosabb kérdés itt az, hogy az egyén meddig mehet el annak érdekében, hogy a saját, kizárólagosnak vélt igazát képviselje. A mi értelmezésünk szerint ez valójában egy Prométheusz-történet, a lázadás toposza. Mi is a lázadása tükrében próbáljuk meg Kohlhaast értelmezni. Szerintem az egy nagyon erős drámai szituáció, amikor az ember csakazértis rendbe akar tenni egy ügyet az életében, és ezenkívül senki és semmi más nem érdekli. Az életben is sok ilyen Kohlhaas-történettel találkozhatunk.

Ezek a hétköznapi Kohlhaas-történetek adják a darab színrevitelének aktualitását?

Igen. Manapság azt látjuk, hogy az emberek a saját erkölcsi, vagy ideológiai igazukért egyre több szélsőséges, erőszakos cselekedetet követnek el. Egy ilyen társadalomban, mint a miénk, ez az anyag nem lehet nem aktuális.

2009 óta játszol a JESZ-ben. Emellett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanulsz, és a Szekszárdi Német Színház színésze is vagy. Biztosan sokféle rendezői munkamódszerrel találkoztál. Nálad hogyan épül fel egy próbafolyamat?

Ez mindig más. Amikor a Baalt rendeztem, határozott elképzelésekkel érkeztem. Kőszínházi munkamódszerrel kezdtünk, aztán amikor azt éreztem, hogy ez nem feltétlenül jó, elkezdtünk színészi tréninggyakorlatokkal dolgozni. Most a Kohlhaasnál is igyekeztem tréningek mentén gondolkodni. A JESZ játszói nyilván az itteni színházi nyelvből építkeznek, ehhez kell nekem is alkalmazkodnom. Vannak olyan társulati tagok, akik dolgoztak már a Pécsi Nemzeti Színházban, olyanok is, akik még csak most kezdik a színjátszást. Ez teljesen más kommunikációt, pedagógiát, színészvezetést igényel. Van, akinek a tapasztalataiból adódóan nagyobb szabadságot vagy több feladatot tudok adni, olyan is, akit jobban kell irányítani.

Várható, hogy a jövőben is rendezel a JESZ-ben?

A következő évadról még nem tudok nyilatkozni. Nyilván örülnék neki, de hogy rendezek-e jövőre, azt egyelőre nem tudom megmondani, hiszen nagyon sokfelé kell figyelnem. Játszom Szekszárdon, ott van az egyetem is. De nagyon szeretem a JESZ-es társaságot, azt, hogy nagyon jól lehet velük együtt dolgozni, és hogy szabad kezet kapok a kísérletezésben. Ez számomra pályakezdőként egy nagyon szerencsés szituáció.