Miről szól az előadás?

Részvételi színházról van szó. Az előadásban a nézők csapatokban ülnek, minden csapat egy szegénységben élő négyfős családot képvisel, amiben van két szülő, egy csecsemő és egy iskoláskorú gyerek. Megkapják az összes támogatást, amit egy ilyen család alanyi jogon megkap, ezek után pedig harminc játékmezőn keresztül egy hónapot kell túlélniük. Vannak bevételi lehetőségek és vannak kiadások is, de mindig több opció közül kell a csapatnak közösen választania.

A pécsi előadás viszont ezen a formulán is csavar egyet. Miben lesz ez nálunk más?

A pécsi Szociopoly annyiban lesz különleges, hogy lesz egy folytatása is. A Mentortársas nevű játék a hátrányos helyzetű gyerekek iskolai életére fókuszál. A  résztvevők a Szociopolyban a szülők helyzetéből hoznak döntéseket, a Mentortársasban a saját hátrányos helyzetű gyerekük szerepébe kerülnek, és azokkal a döntésekkel kell szembenézniük, amit a Szociopolyban meghoztak: ha ott úgy döntöttek, hogy nem vesznek cipőt a gyereknek, akkor itt ez a kérdés már fel sem merül – nincs cipő.

A klasszikus színházi előadás mellett hogyan lehet még „használni” a darabot?

Háromféle felhasználási lehetősége van ennek az előadásnak. Az egyik, hogy középiskolákban, egyetemeken játsszuk fiataloknak, érzékenyítő céllal. A másik, ha klasszikus színházként játsszuk, amire jegyet lehet venni. A harmadik pedig, ha civil közösségek meghívnak bennünket. De a legfontosabb irányunk az iskola. Az osztályteremben találkozhatunk súlyosan szegényellenes, vagy akár rasszista diákokkal is. Ők az igazi célközönség, őket szeretnénk leginkább elgondolkodtatni.