A versenyre összesen 186 karmester jelentkezett a világ 40 országából, akik közül 40-en jutottak be a budapesti elődöntőbe, majd 15-en a pécsi középdöntőbe. Milyen szempontok alapján választotta ki a zsűri a továbbjutókat?
Orgonaművészként azt gondolom, hogy mint minden zenei verseny, így a karmesterverseny is nagyon szubjektív. A zsűrit neves karmesterekből és menedzserekből állítottuk össze, akik mindannyian egyéni szempontrendszer szerint értékelnek. Ezek a szempontok pedig nem mindig esnek egybe. Fontos az, hogy a karmester az adott mű vezénylése közben mennyire valósította meg a zeneszerző szándékát. Emellett a zsűritagok figyelik a karmester zenekarral való viszonyát is: azt, hogy tud-e azzal kapcsolatot kialakítani, ha tud, akkor milyet; meg teszi-e a zenekar, amit kér tőle; jól reagál-e a hibákra, és amikor javítást kér, figyel-e arra, hogy azt sikerült-e a zenekarnak megvalósítania. És természetesen fontos az is, hogy mennyire vezényel világos, érthető mozdulatokkal.
A versenyen résztvevő karmestereknek fordulónként más, előre megadott repertoárból kell felkészülniük. Mik voltak a repertoár összeállításának szempontjai?
Amikor a Filharmóniával elkezdtük tervezni a versenyt, nagyon fontos szempont volt, hogy az szakmailag magas színvonalú legyen. Ugyanakkor fontosnak tartottuk azt is, hogy – ha már egy televíziós műsor is készül róla –, a klasszikus zene imázsát is erősítsük, és felkeltsük az erre fogékony nézők kíváncsiságát. Így a repertoárt gyönyörű és népszerű dallamok alkotják: az első fordulóban nyitányok, a másodikban versenymű-tételek és klasszikus szimfóniák, a döntőben pedig szimfonikus költemények szerepelnek.
Milyen díjban részesülnek a helyezettek? Mit adhat ez a verseny szakmailag a többi résztvevőnek?
Amikor egy fiatal művész versenyt választ, megnézi, hogy milyen a pénzdíjazás, ami nálunk a kormány támogatásának köszönhetően meglehetősen szép összeg: az első, második és harmadik díj húsz-, tíz-, és ötezer euró. Emellett az is fontos egy jelentkező számára, hogy milyen összetételű a zsűri, és hogy milyen fellépési lehetőségeket nyerhet.
A verseny belföldön és a nemzetközi színtéren egyaránt biztosít érvényesülési lehetőségeket a részvevőknek?
Természetesen főleg Magyarországon, de valamennyire a nemzetközi színtéren is. A verseny ugyanakkor nem csak a magyar karmesterek számára érdekes. Ha a legismertebb hazai karmestert kellene megneveznie, biztos vagyok benne, hogy a japán Kobajasi Kenicsirót mondaná, aki az 1974-es, televízióban is közvetített karmesterverseny győztese volt. Tehát egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy a versenynek egy olyan külföldi karmester lesz a győztese, aki aztán népszerűvé válik a magyar közönség körében. Egyébként nagyon sok izgalmas dolog történik egy ilyen versenyen. Az egyik résztvevő például a New York-i Metropolitan karmesterének, James Levine-nek a pálcájával vezényel. Ehhez fűződik az a kedves történet, amely szerint Levine a versenyen induló helyettesének a következőt mondta: „Használd ezt, mert ez a pálca már nagyon sok darabot tud!” Ezek fantasztikus dolgok, fémjelzik a verseny színvonalát.