Mi az előadás aktualitása?

A Magyar Elektra egy nagyon szép, míves darab. Bornemisza Péter 1558-ban írta, amikor az ország három részre szakadt, és súlyos ellentétek voltak az országon belül. Most azért mutatjuk be a darabot, mert úgy gondolom, a mai magyar lélekhez közel álló, ismerős érzések vannak benne. Persze egy ilyen darabot csak akkor veszünk elő, ha van rátermett Elektránk. Én úgy éreztem, Kulcsár Viktóriának nagyon való ez a szerep és megérett rá. Clitemnestrát Herczeg Adrienn játssza, a Chorus vénasszonya pedig Uhrik Dóra bölcsességében jelenik meg. Elektra öccseként és húgaként két főiskolás szakmai gyakorlatosunk, Takaró Kristóf és Bach Zsófia állnak színpadra. Stenczer Bélának pedig remek jutalomjáték a Mester szerepe, főleg hogy a darab végén olyan mondatokat mond el, amik mintha a saját gondolatai lennének.

Felmerülhet a kérdés, hogy mitől magyar ez az Elektra. Szophoklész Elektráját Bornemisza nemcsak lefordította, hanem át is igazította és bővítette. A görög drámákban a szemet szemért, fogat fogért elv, az elrendeltetett áldozatok természetes elemei a mitológiának. Az újszövetségi keresztény kultúrkörben ilyen nincs, ezért a Magyar Elektra története egy csavart vesz. A magyar lélekre oly jellemző áldozati verseny is megjelenik a történetben, mondhatjuk, hogy ettől is válik igazán magyarrá a darab.

Miben más a most színpadra állított előadás az eredeti Bornemisza-műhöz képest?

Az eredeti mű nyelvezete gyönyörű, de a nyelvújítás előtt készült, így a mai fül számára szinte érthetetlen volna. Németh Ákos a felkérésemre szinte „újrafordította”, méghozzá olyan zseniálisan, hogy aki elolvassa, föl sem merül benne, hogy ezt a szöveget nem Bornemisza Péter írta – miközben nagyon jól olvasható és érthető. Az előadásunkhoz Rozs Tamás írt zenét, magyar zenei motívumokat használva. Nem autentikus népzenei betétekre kell gondolni, hanem magyar motívumokból és hangszervilágból építkező zenére. Bornemisza Szophoklésztől eltérően nem írta meg a kórust, azt egy vénasszony karakterként szerepelteti, nekünk viszont van kórusunk is, akik Tamás zenei motívumaival a népet, mint atmoszférát jelenítik meg.

Rendezőként hogyan ajánlaná az előadást a nézőknek?

Úgy szoktam fogalmazni, hogy egy jó színházi előadástól jobb ember lesz az, aki megnézi. Ez érvényes a Magyar Elektrára is. Ez a darab nagyon szép erkölcsi példázat a gonoszságról és az erkölcstelenségről, valamint iránymutatást ad arra, hogy sérelmeinket nem lehet a végletekig sorolni, és mennyire nem jó, ha ragaszkodunk az elszenvedett fájdalmainkhoz. Fontos azt is megjegyeznem, hogy nem kell az előadástól félni. Ha valaki arra gondol, hogy mivel az eredeti mű 1558-ban íródott, ezért biztosan valami archaikus, nagyon unalmas vérdrámáról van szó, azt megnyugtatom: mind vizualitásában, mind zeneileg egy meglepő előadást fognak látni a nézők.