A fesztiválközönségnek általánosságban az a véleménye, hogy az Ördögkatlan más, mint a többi hazai fesztivál. Szerintetek mitől más?

BL: Az Ördögkatlanon nagyon sok az „itt és most” esemény. Ez azt is jelenti, hogy több benne a kockázat, de ez bennünket inspirál.

KM: És sok olyan produkció van, amit csak nálunk lehet megnézni. Nincs olyan, hogy „most ezt kihagyom”, hanem ott kell lenni azon a három kicsi településen, abban az öt napban, mert sehol máshol nem pótolható be. Mára közösségteremtő lett ez a fesztivál, barátságok, házasságok születtek nálunk. Nagyon sok embernek az ország vagy a világ különböző pontjairól rendszeres találkozóját jelenti ez az öt nap. Sokan beírják a naptárukba előre, akkor veszik ki a szabadságukat.

BL: Ráadásul nálunk megszűnik a színpad és a nézőtér közötti határ, a fellépőink ugyanúgy buliznak, részt vesznek a programokon, amikor lejönnek a színpadról, és a közönség részévé válnak. Sokan úgy is eljönnek, hogy nem lépnek fel, csak itt akarnak lenni.

Mondanátok néhány megismételhetetlen produkciót az idei kínálatból?

BL: Lesz például egy Cseh Tamás estünk, amit a Balaton zenekar csinál Bujdosó Janival és György Andrea hegedűssel, és rögtön a koncert végén elkezdődik a közös tábortüzes éneklés a Narancsligetben, amihez daloskönyveket osztunk ki. Vecsei Hasi is ideutazik, hogy részt vegyen ezen, és ez a program akár reggelig is eltarthat – a közönségtől függ.

KM: A beremendi strandon lesz egy Vízhang koncert, ahol a medencére építjük a színpadot és hangtechnika nélkül, a víz viszi majd a hangot. Különleges komolyzenei koncert lesz, fáklyafényben. Lesz egy összművészeti világbemutató is magyar-román-francia koprodukcióban: a Drakula-történet némafilmes remake-jét vetítjük, amihez élőben fognak játszani a zenészek, akik workshopon készülnek fel az eseményre. És számunkra személyesen is nagyon fontos a Julie emlékest: a Wombo Orchestra énekesnőjére emlékezünk majd együtt, úgy, ahogy ő szeretné – nem sírással, hanem egy óriási partival.

A Katlan-látogatók közötti menőség egyik mértékegysége, hogy ki milyen színházi előadásokra jutott be abban az évben. Néhányat megemlítenétek az ideiek közül?

BL: Nehéz kérdés, mert az összeset mondanám legszívesebben. Jön a Forte Társulat, a Stúdió K hozza a Nerot, és a Beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház játssza Az Öngyilkost, amit ifj. Vidnyánszky Attila rendezett. Régi barátaink, a K2-ből alakult Apertúra egy gyönyörű előadással érkezik, és a Katona József Színház Lavina című előadását is megnézhetik, akik bejutnak. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy szinte valamennyi színészképzésből érkeznek hozzánk és mi igyekszünk megmutatni a fiatal tehetségeket. Az Ördögkatlannak talán a leglényege, hogy együtt tudjanak játszani a fiatalok, bárhonnan jönnek is.

KM: Hátborzongatóan jó érzés látni, hogy az emberek sorban fekszenek este a másnapi sorszámért, hogy bejussanak egy 50 fokos színházi előadásra egy tornaterembe. De a filmes műfajjal sem maradunk le: vetítjük A kis hatalmasokat, ami sorra kapja a díjakat és a jelöléseket, és Karácsony Péter rendező a trilógia másik két részét is elhozza nekünk. De jön Hajdu Szabolcs és a Kálmán-nap is.

Kik az Ördögkatlan idei díszvendégei?

BL: Idén díszvendég lesz Köles Feri, a Faluturisták szellemi atyja és vezére, aki szerintünk az egyik legjelentősebb magyar színész. Itt lesz Korniss Péter, a magyar fotográfia atyja, aki tárlatot vezet majd és beszélgetésen is részt vesz. Jön még Montanaro, egy olyan francia muzsikus, akinek van magyar kötődése is, és az irodalom területéről díszvendégünk idén Nyáry Krisztián.

Hogy áll össze ez a sokféleség évről évre?

BL: Próbáljuk minél több műfajból megjeleníteni a mezsgyén lévő értékeket. Nem csak a produkciók tekintetében, hanem például olyan helyszínekkel, mint az offline rezervátum. Ahogy a mi létezésünk, úgy az offline létezés is a mezsgyén van, de mi hiszünk benne, hogy ez a jó irány a jövő felé.

További infók ITT.