NB II.
NB II.
szerk / 2015-03-17 ételital
A magyar emberek többségének még mindig az a jó étterem, ahol degeszre eheti magát úgynevezett „magyaros ételekkel”. Részünkről nincs is ezzel semmi probléma, ízlésekről nem szívesen vitatkozunk, ráadásul fontosnak tartjuk azt, hogy legyenek ilyen éttermek is a városban. Viszont az, hogy ezeknek az éttermeknek a többsége a hatalmas adagokon túl vajmi keveset ad a minőségre (minden tekintetben), szerintünk eléggé problematikus, hiszen lehetne ezt a műfajt jobban, sokkal jobban is csinálni. Ettől függetlenül, valami különös indíttatástól vezérelve mi néhanapján megfordulunk ilyen vendéglőkben, vállalva mindenféle kockázatot.

Az élvonalból kiesett NB II-es éttermekből mutatunk most be ötöt, melyekbe ilyen-olyan indokkal néhanapján mi is betérünk. Megbántani senkit nem akarunk, csupán arról van szó, hogy ezek a helyek néhány leckével lemaradtak gasztronómia tantárgyból. Az NB III-as vendéglőket pedig soha nem fogjuk bemutatni.   

Iparos Kisvendéglő

(Rákóczi út 24-26.)

A pécsi vendéglátós élet ikonikus alakja, Fischer János úr hatalmas kedvencünk. Az általa vezetett Iparos Kisvendéglő évtizedek óta ugyanazt a minőséget hozza, elfelejtve azt, hogy ami 20 évvel ezelőtt sikeres volt, az ma már nem biztos, hogy az. Mi mégis szeretünk ide betérni, elsősorban a főnök úr miatt, aki pillanatok alatt jókedvre derít mindenkit, legyen bármilyen rossz napja is.

Az adagokra itt aztán nem lehet panasz. Ember legyen a talpán, aki beburkol egy komplett főételt, mondjuk egy Bánffy májat (sült máj, rajta pirított velő és tükörtojás) vagy egy Iparos egyszemélyes tálat. Azon sem kell felháborodni, ha a kirendelt savanyú uborka helyett mondjuk uborkasaláta érkezik. Az Iparosban inkább azon szoktunk meglepődni, ha elsőre azt kapjuk, amit kértünk.

Barna Vendéglő

(Szabadság utca 44.)

A Barna Vendéglőben ugyanolyan ikonikus alak az üzletvezető Barna úr, mint az Iparosban Fischer úr. Iszonyatos precizitással és profizmussal hozzák azt a szintet, amit tudnak, és ezért tényleg tiszteljük mindkettejüket.

Legutóbbi látogatásunkkor nem sokkal zárás előtt érkeztünk, és a vaskos étlapot lapozgatva (amin tényleg MINDEN van) érdeklődtünk, hogy még mit lehetne enni a végtelen kínálatból. A válasz roppant egyszerű volt: mindent. Zárás előtt tehát van MINDEN, a rántott borjúlábtól a halászléig!

Azt mindenképpen szeretnénk még elmondani, hogy a Barnát kizárólag jó időben látogatjuk, mert olyan ételszag van bent, hogy az valami döbbenet. A Szabadság út melletti teraszon szeretünk helyet foglalni, egészen különös hangulata van attól a száz busztól, ami 1 óra alatt azon az útszakaszon megfordul. 

Piccola Perla

(Ybl Miklós utca 2.)

Uránváros ékköve, a környék egyetlen népszerű étterme, melyet nagyon helyesen, előszeretettel látogatnak az ott élők. Délidőben a négyféle menü az egyetemistákat is gyönyörűszépen bevonzza a helyre. Néhány éve nagygenerálon esett át a Piccola, ami becsülendő, de azért az esetlenségből adódó báját szerencsére megtartotta.

Természetesen a magyar konyha ízvilága dominál itt is egészen elképesztő kínálatú étlappal, és az adagokra sem lehet panasz. Amivel régóta szemezünk már, de még egyszer sem mertük kipróbálni, az a Töltött teknő négy személyre című fogás, ami a leírás szerint húskavalkádot ígér az egész családnak. Abban maradtunk, hogy ha majd valamelyikünk az eljegyzését a Piccolában tartja, kirendelünk ebből a tételből 4 adagot, hiszen az ilyen ünnepi alkalmakkor meg sem kottyan senkinek a 6000 Ft-os teknő tál.  

Diana Vendéglő

(Diana tér 10.)

Ahogy a Piccola Perla Uránvárosnak, úgy a Diana Vendéglő Kertvárosnak a megingathatatlan ékköve. Gyakorlatilag meg sem merjük tippelni, hogy az álmos emeletes házak között mióta van nyitva ez az étterem, maradjunk annyiban, hogy igencsak régóta. Stílusa mindenképpen erről árulkodik.

Az étlapon természetesen a magyaros fogások viszik a prímet, de ki kell emelnünk a rengetegből a vadételeket, amihez igencsak kevés helyen lehet manapság hozzájutni. Az igaz, hogy csak szarvas van, az is négyféleképpen elkészítve, de legalább van.

Ami verhetetlen a Dianában, azok a programok. Hétvégenként élőzene szórakoztatja a vendégeket, de szerveznek extra bulikat is, melyek tényleg hihetetlenül népszerűek. Aki nem hiszi, járjon utána! 

István Pince

(Kazinczy utca 1.)

Az István Pincével kapcsolatban rögtön az elején elfogultságot kell bejelentenünk, ugyanis szeretjük ezt a helyet, ezáltal gyakran monitorozzuk is. Nagy gasztronómiai elvárásokkal soha nem térünk be ide (mint ahogy az eddig bemutatott helyek egyikébe sem), de amit lehet kapni, az ezen a szinten korrekt, és ami még fontosabb, olcsó. Elfogadjuk, hogy vannak olyanok, akik messze elkerülik a helyet, hiszen aláírjuk, hogy az Istvánka nem való finnyásaknak. De mivel mi nem vagyunk finnyásak, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy a belvárosi csillogás kellős közepén megmaradjon ez az üde színfolt, bátran térünk be ide. Problémánk még soha nem volt semmivel. 

 

 

súgó
1. Pécsi Régizenei Hétvége
 
zene
Bella Sarris
 
ételital
Teszteltük: Eleven