Hogyan érkezett a felkérés, hogy rendezze meg a Don Quijote-t?

A Nézőművészeti Kft. keretein belül játsszuk ezt az előadást, ők kerestek meg, mint kiderült, Mucsi Zoltánnak és Scherer Péternek már régi terve volt bemutatni a darabot.

Hogyan alkalmazta színpadra a kétkötetes, közel 1000 oldalas regényanyagot?

Tulajdonképpen ez volt a legnehezebb feladat, kitalálni, hogyan lehet színpadra tenni egy ilyen terjedelmű művet. Én előtte nem olvastam a regényt, de volt egy képem róla, főleg az opera miatt. A regény olvasása igazi revelatív, meghatározó élmény volt, ajánlom mindenkinek, habár manapság már ritkán olvasunk olyan műveket, melynek az első kötete is több mint 600 oldal. A regény teljesen modern, bátor és szemtelen asszociációs játék. Don Quijote-nak három nagy utazása van, és mindegyikről rettenetes állapotban tér haza. Én ebből indultam ki a színpadra vitelkor, mintha egy betegágyban zajlanának a történések, onnan vizionálná Don Quijote az eseményeket, melyek körülötte megtörténnek.

Milyen arányban szerepel az előadásban Parti Nagy Lajos átirata, és mennyiben Benyhe János fordítása?

Két jelenet szerepel Partitól, de az eredeti Benyhe-fordítás is olyan, mintha Parti Nagy Lajost olvasnánk. Elsősorban az eredeti szövegből indultam ki.

Milyen volt a Kapa-Pepe párossal dolgozni? Mennyiben befolyásolja a próbafolyamatot és az előadást, ha két színész között ennyire régi és erős szinergia van?

Régebb óta ismerem őket, még a Krétakörből, amely a 2000-es években működött abban a felállásban, mikor mi tagok voltunk, és együtt jó pár évet lehúztunk ott. Az ő kapcsolatuk nagyon intenzív reláció, és talán pont azért, mert nagyon régóta ismerik egymást, sokszor kemények egymással. Olyan ez, mint egy házasság, ők minden szempontból olyanok, mint egy régi pár. De mindenki azért dolgozott, hogy a darab elkészüljön.

Rendezésében nem a társadalomkritika, hanem a főszereplő ikonikus személye, az individuum áll a középpontban. Hogyan viszonyul Don Quijote játékos, örök gyermek figurájához?

Nagyon érdekes kérdés, hogy Don Quijote pozitív vagy negatív figura-e, milyen célból alkotta meg Cervantes, és mennyire lép rajta is túl a teremtett hőse. Don Quijote az író-olvasó emberek által lefitymált ponyvaregényeket olvas, melynek talán most a népszerű napi sorozatok felelnének meg, mint a Szulejmán. Don Quijote ahelyett, hogy a birtokával törődne, állandóan ezeket a könyveket bújja, és annyira belelovalja magát, hogy folyamatosan ezekről fantáziál. Nem vesz részt ennek a valóságnak mondott valamiben, hanem kilép ebből.

Ebből a szempontból irigylésre méltó is.

Ez is benne lehet, de nem tudjuk, hogy ez írói szándék volt-e. A mű olyan, mint egy nagyon erős társadalomkritika az olyan emberekkel szemben, akik nem tudják értelmes dolgokkal eltölteni az idejüket. De épp ettől ikonikus az egész, mert közben egészen másról is szól: magáról az emberről, és az ember végtelen fantáziájáról.