n
made in pécs
b c d j k
Tettyei Romok: Ünneprontás kissferóval
kissfero / 2017.04.12.lokál
Az állami ünnepeket a Kádár-kori május elsejék utáltatták meg velem. A nyolcvanas években voltam általános iskolás és mivel testnevelés tagozatos osztályba jártam, minden évben kötelező volt felvonulni a tribünről integető unalmas (és rohadó, de akkor ezt még nem tudtam, csak éreztem) káposztafejek előtt. Egyszer például a Modern Talking You are My Heart, You are My Soul című slágerére emelgettük hosszú percekig a moszkvai olimpia kabalaállatát, Misa mackót. Szóval, nem volt könnyű gyerekkorom. Fullban nyomom a virált, úgyhogy most az jön, hogy EZEKET AZ ÜNNEPEKET RÜHELLI KISSFERO LEGINKÁBB!

Kölni a szememben

Itt van például a Húsvét. Hagyjuk a hülyeséget, hogy ez egyházi és nem állami ünnep, állam és egyház Nagy Konstantin cézár óta puszipajtások a nyugati világban. Sajnos itt is muszáj visszamenni úgy harminc évet az időben, amikor egy kizárólag anyagi haszonszerzés céljából elkövetett locsolkodás alkalmával, egy panellakás előszobájában, a nyomorult versike előadása után szembespréztem magam a fordítva tartott kölnivel, majd nyüszítve és vakon hemperegtem a kitakaríthatatlanul koszos, csehszlovák gyártmányú szőnyegpadlón, míg a kicsit már spicces Fater ki nem vonszolt a lépcsőházba. Ha vallásos nevelésben részesültem volna, biztosan eszembe jut, hogy ez semmi a szenvedéstörténethez képest, de én akkor úgy döntöttem, itt a vége, lefőtt a nyúlpaprikás ünnepkém.

Rezsicsökkentő Szent István

Augusztus 20-a tulajdonképpen nem is annyira borzalmas, kicsit kakukktojás is az állami ünnepek sorában, hiszen az átlagmagyarnak – teljesen érthetően – fogalma sincs arról, mit is ünneplünk akkor. Államalapítás? Szent István? Új kenyér? Alkotmány? Rezsicsökkentés? A nyári szezon vége a Balatonnál? Természetesen teljesen mindegy, és ez így van jól. A normálisabbja simán megússza ezt a napot anélkül, hogy eszébe jusson, miért is nem kell dolgozni, aki meg jobban szeret politikusokat nézegetni, mint a szeretteivel lenni, az úgyis kimegy a Horthy Miklós térre tapsolni dr. Dögvész államtitkárnak.

Gatyába’ köpköd

Március 15-e nagyon jól indult nálam. Egészen hétéves koromig, amíg én voltam minden, többek között a piros-fehér-zöld és a gatyába táncoló Petőfi Sándor is (kivéve Idióta Erzsi néni, a cigarettájával az ujjamat megégető dadus), imádtam márciustizenötöt. Aztán sokáig nem érdekelt. Aztán kialakult ez a máig tartó állapot, hogy a két forradalmi ünnepen egymást hazaárulózzák, köpködik, rángatják szerencsétlen honfitársaim, miközben a háttérben vigyorogva dörzsöli a tenyerét, árulja a hazát és számolja a pénzét néhány gátlástalan alak. Mit lehet ezen ünnepelni?

Túl sok

A karácsonnyal egyetlen baj van: hogy túl hosszú, túl vastag a fa törzse, túl sok sót tettél a halászlébe, mert túl sok volt a fröccs. Ez nem is egy volt.

 

zene
Korai Acoustic Instrumental
 
súgó
H@Hamlet
 
ételital
Külvárosi gasztró: Markó Csárda