Tettyei romok: Pécs apokalipszise
Tettyei romok: Pécs apokalipszise
kissfero / 2016-09-12 lokál
„Pécs élhető város” – szoktuk hazudni. Felületesen szemlélve persze jó helynek tűnik, majdnem minden városrész fel tud mutatni valamit, ami érv lehet amellett, hogy itt éljük le az életünket és ne Kazincbarcikán a Műszerész utcában. Ha viszont elindítjuk telefonunkon a Górcső appot, olyan gyorsan megjelennek szemeink előtt a problémák, mint közpénzlenyúlás után az offshore bankszámlák a Seychelle-szigeteken. Sajnos bármely városrészben érezhetjük szarul magunkat, ha egy kicsit igyekszünk.

Szeva, királyom!

Sétálgatsz a belvárosban, sok szép régi épület, hangulatos kis utcák, ittas emberek a teraszokon, szóval minden rendben, aztán betérsz a Negyedmislencsillagos Étterembe, ahol a csak látásból ismert pincér így köszön rád: „Szia, Uram!” Ezek után a nagy kedvenced, a konfitált nyúlhere Zsolnay-botrány módra sem ízlik úgy, ahogy szokott, és ezzel még nincs vége, mert pár nap múlva egy pékségi alkalmazott „Cső, möszjő, mit parancsolsz?”-szal küld végleg padlóra, hogy aztán hónapokig csak a házhoz rendelt, a Rákóczi úti szmogban összedobott egyen kebab legyen az egyetlen kapcsolatod a belvárossal.

Horkika nyomában

A Szilárd Leó park és annak játszótere igazi oázis lehetne a lassan, de biztosan rohadó, városképileg 1965-ben ragadt Uránvárosban, ha kétutcánként lenne egy hasonlóan felszerelt kis terület, ahova le lehet rángatni a napi huszonnégy órát tabletező unokákat. Mivel egy sincs, simán előfordulhat, hogy a tömegben a kis Taksony Horka után kétségbeesetten kutatva véletlenül feldöntesz egy nagymamát és rátaposol a frissen beültetett csípőprotézisére, mire a feldühödött bányásznyugdíjasok meglincselnek a népmesei motívumok között.

Csak idézőjelben

Egy városrész, aminek eleve idézőjelben szabadna csak leírni a nevét, különben hazudunk róla. Imádom, amikor azzal jönnek, hogy Kertvárost milyen profi módon tervezték meg, hiszen vannak fák meg bokrok a panelok között. Ja, sőt, levegő is van, és nem telepítettek botlóaknákat a járdákra. A plázamozin kívül semmi nem jut eszembe, amiért érdemes lenne idejönni, de mivel múltkor valaki nyolcszor vette fel a telefonját és intézett munkaügyeket átlagos hangerővel mellettem, miközben Jason Bourne éppen szétkapta a világot, megfogadtam, inkább megnézem otthon századjára a júniusi magyar-osztrákot, mint hogy betegyem a lábam egy olyan helyre, ahol még a kevésbé szociopaták is büdös nachost zabálnak, és legalább kétszer megnézik a fészen, hányan lájkolták a fényképet, amin büdös nachost zabálnak.


MTD DL 46 SP

Sokan gondolják úgy, hogy a pécsi peremterületeken nyugalmas az élet, ezért vásárolnak egy kertes házat Szabolcsfaluban, Újhegyen vagy Patacson. Ez viszont csak akkor lenne jó megoldás számukra, ha nem volnának szomszédjaik, akiknek két napjuk van arra hétvégén, hogy rendbe rakják a kertet. Illetve: két napjuk lenne erre egy ideális világban, ahol szombaton mindenki letudja a zajongós részét a melónak, vasárnapra pedig a csendes, bukolikus komposztálás marad. A valóság ezzel szemben az, hogy a szombat csak laza bemelegítés a vasárnaphoz képest. Nyilván hatalmas érv a vasárnapi fűnyírás, sövényvágás, flexelés mellett, hogy mindez hatóságilag tiltott. „Milyen csendrendelet? Csak az ágakat akartam levágni, de akkor berántom az MTD DL 46 SP önjáró benzinmotorost!.”

Meredek

Nemrég húsz percbe telt, amíg feltoltam a bringámat egy maximum száz méteres szakaszon az egyik mecsekoldali utcában. Amikor felértem, visszanéztem a városra, és azt mondtam a mögöttem vánszorgó, már-már bivakolásra készülő csajomnak: „Szép, szép, de a tököm se jön ide többet.”

lokál
Made in Pécs-díj 2016 – Az év terméke
 
súgó
Hair
 
súgó
Magyar Elektra