Sarlós 1938. október 22-én született Szigetváron, ma is ott él. Gépésznek tanult, de szabadidejét a rajzolás, a plasztikázás, a festészet és az ezzel kapcsolatos szakkönyvek tanulmányozása tette ki. Zágon Gyula képzőművész tanár szakkörében fejlesztette adottságait. 1957-től a Pécsi Bőrgyár dekoratőr-grafikus ezermestereként dolgozott a rendszerváltozásig. 1962-ben kezdett képregények rajzolásával foglalkozni. Munkái 1965-től jelentek meg a Tolnai Népújságban, 1972-től a Lobogóban, 1974-től a Füles rejtvényújságban (egészen 1998-ig), de számos más lapnak is dolgozott. 1966-ban Szigetvár török ostromának 400. évfordulójára hirdetett pályázaton 80 darab festménnyel vett részt, melyeket a Szigeti veszedelem című eposzhoz készített. 2004-ben jelent meg első képregényalbuma, a Szigetvár ostromát feldolgozó történet bővített, kiszínezett változata. 2007-től folyamatosan adják ki korábbi munkáit és rendszeresen kap megkeresést magyar történelmi képregények készítésére, illetve lehetőséget a hosszabb ideje asztalfiókjában pihenő munkái megjelentetésére (Elfeledett hősök, 2011; a Trianon-kód, 2014; Mecseki láthatatlanok, 2016). 2007-ben jelent meg limitált példányszámban Az én utam című képregénye, amely Zsivótzky Gyula kalapácsvető olimpiai bajnok pályafutását dolgozza fel rendhagyó módon. 2019-ben több Sarlós-képregény és illusztrált történet jelent meg felújított vagy bővített kiadásban, 2020-ban pedig Seuso mozaik címmel jelent meg új munkája. Ugyanebben az évben képregényes teljesítményéért Korcsmáros Pál-díjat kapott. Az elismerést 2012-ben hozta létre a Képes Kiadó a Magyar Képregény Szövetség közreműködésével. A díjazott olyan aktív magyar alkotó lehet, aki az előző évben kiemelkedő teljesítményt nyújtott, akár hazai publikációkkal és egyéb tevékenységgel, akár külföldi megjelenésekkel. A díj megérdemelt helyre került.
Sarlós Endre és a mecseki láthatatlanok