A bábszínház műfaját itthon még mindig a gyermekelőadásokhoz kötik, holott a műfaji határokat egyre több társulat feszegeti, sorra születnek izgalmas felnőtt előadások is. Vadon Judit fiatal bábművészt is felnőttként találta meg igazán a műfaj, kiskorában nem volt különös kötődése a bábszínházhoz, hiszen a legközelebbi 50 km-re volt otthonától, Szeghalomtól. Első bábszínházi élménye egy május elsejéhez kötődik, amikor Vésztő-Mágoron látta a Vitéz Lászlót. „Nagyon halvány emlékeim vannak, a palacsintasütőre emlékszem, és a csokipofára.” Aztán mikor Judit Pestre került az ELTE magyar szakára, belekeveredett egy színházi körforgásba, egyetemi színpadok, színjátszók, alternatív színházak világába. „2009-ben találkoztam újra a bábbal egy felnőtt bábszínházi fesztiválon, és már az első előadásnál azt éreztem – Sarkadi Bence marionett-előadása volt a Sirály nevű kocsmában –, hogy ezzel kell foglalkoznom. Az előadásban saját készítésű bábok szerepelt zenével, rengeteg humorral és csodálatos mozgatással, teljesen beleszerettem a műfajba. Mindig is érdekelt a színház, de volt bennem valamiféle gát, melyet nem tudtam átlépni. A báb egy segédeszköz volt ebben a folyamatban, nem az én testem, nem én mozgok, hanem a báb jelenik meg a színpadon, ez nekem nagyon sokat segített a színpadi kifejezésben. Pont akkor írtam a BA-s szakdolgozatomat, és mivel nem volt megkötve a kezünk, a vásári bábjátékokat választottam témámul.” Judit ekkor döntötte el, hogy ugyan jelentkezik mesterszakra is, de párhuzamosan elkezdi a bábos képzést a Kolibri Színházban. „Az első saját előadás Szunyogh Szabolcs Boszorkányszombat című meséje volt, ahol a testünk volt a díszlet, és sok férfikaraktert kellett játszani, mivel csak egy fiú bábművészünk volt. Emlékszem, hogy hazavittem a bábot, a tükör előtt próbáltam, együtt aludtam vele, úgy éreztem, szükségem van erre a szimbiózisra. Szívós Károly rendezte az előadást, aki később a mesterem lett, és már a Bóbitában is rendezett azóta a Fehérlófiában.” Judithoz a legközelebb azok a bábok állnak, melyeket nem csak mozgat, hanem ő is készített. Van egy hatalmas pók-marionettje, valamint Körmöczi György angyalja, ami Kolozsi Angéla mesefigurája – melyek a marosvásárhelyi egyetem egyik vizsgafeladatához készültek, ahol hamarosan végez bábművészet szakon.

Judit a színpadon a naiva-karakterekkel tud leginkább azonosulni. „Könnyebb megszeretnem az olyan karaktereket, mint a Hamupipő vagy a Tündérszép Ilona” – mondja a leginkább valóban egy szőke hercegnőre hasonlító bábművész, majd hozzáteszi: most patkánykirályt és varangyot fog játszani a Hüvelyk Matyi című előadásukban a Bóbitában, ahol Judit három éve a társulat tagja. „Hamupipőke szerepére kerestek bábszínészt három éve, de nem engem választottak. Ekkor nagyon összetörtem, arra gondoltam, hogy lehet, ez mégsem az én utam, megmarad szerelemnek. Aztán Sramó Gábor igazgató felhívott, hogy mégis engem szeretnének a szerepre. Az előadás után pedig szerződtettek.” Judit a Bóbita társulatáról csak szuperlatívuszokban nyilatkozik. „Fiatalos, lendületes, igazi második család! Mindent tudunk egymásról, együtt élünk, reggeltől estig együtt vagyunk. Más színházakból hallani, hogyan fúrják egymást a színészek, nekem viszont tehetséges és elképesztően jófej kollégáim vannak.”

Az oldott légkörbe az is beletartozik, hogy a darabok szövege néha az előadás közben változik. „Ez nem minden darabunkra igaz, Az ember tragédiája szövege például kötött, de ahol kicsit szabadjára van engedve a színész, ott felszabadító érzés improvizálni.” Judit szerint a közönség nagyon hálás egy jól sikerült előadás után. „Az a szeretet, ami a közönségből árad, csodálatos érzés! Mikor kijövünk meghajolni, és látjuk a gyerekeket, akik tapsolnak, vagy csak tátott szájjal figyelnek, nagyszerű. A vásári komédiáknál pedig mindig érkeznek a nézőtérről a beszólások a gyerekektől, ezeken nagyon jókat nevetünk. A bábszínház felszabadítja a gyerekeket is, nem lehet tudni, melyik pillanatban mit szólnak be, ez az izgalmas része az előadásainknak.” A Bóbita darabjaiban mindig előkerülnek olyan poénok is, melyek nem a gyerekeknek szólnak, hanem az óvónőnek, apukának, anyukának. „Nagyon sokszor kapunk olyan visszajelzéseket, hogy a felnőttek elcsodálkoznak, hogy a bábszínház nem az, mikor egy paraván mögött állunk és jobbra kettőt, balra kettőt. Alternatív körökben el is kezdődött egy bábhullám, mivel a báb egy nagyon kifejező eszköz, egyre többen élnek vele. Mi bábosok csak azért, mert bábokkal játsszunk, nem vagyunk kevésbé jó színészek vagy nem színészek. Szeretnénk ezeket a tévhiteket eloszlatni előadásainkkal.”