Nevétől elválaszthatatlan a Pécsi Galéria, amelynek alapítójaként vett részt a 40 éves évfordulós kiállítás előkészítésében. „A múzeumban nőttem fel. Az időm nagy részét másodikos gimnazista koromtól ott töltöttem. 1969-től folyamatosan ott is dolgoztam, feladatom volt a kiállításrendezés, grafikai tervezés és a grafikai restaurálás. Amikor 1973-ban a Csontváry Múzeum létrejött, akkor a város időszakos kiállítóterem nélkül maradt. Emiatt rezgett kicsit a léc, hogy a biennálék elkerülnek Pécsről, pedig azok a város életében nagyon fontosak voltak. Schenk János, a Művelődési Osztály vezetője keresett meg, hogy érdekelne-e egy önálló galéria működtetése. Elvállaltam. Eredetileg úgy hívták, hogy a Városi Tanács Kiállítóterme, de azt javasoltam, hogy hívjuk Pécsi Galériának, ők meg beleegyeztek. Amikor a galériát létrehoztuk, azt gondoltam, hogy olyan kiállításokat kell rendezni, amik naprakészek. Amennyire az akkori anyagi és egyéb viszonyok engedték, úgy hiszem, sikerült is. Szerettem volna, hogy a keleti és a nyugati művészek a magyar művészekkel együtt bizonyos hívószavak mentén együtt állítsanak ki. Amikor összejött mondjuk 90 művésztől 120 alkotás, abból már fantasztikus kiállítást lehetett rendezni. Ezek a tematikus, meghívásos, csoportos bemutatók voltak a legsikeresebbek, mindig sok látogatót vonzottak. Szem előtt tartottam azt is, hogy a formatervezés, az alkalmazott grafika és a társművészetek, például az építészet, a fotóművészet is jelen legyen. Most valamennyire részt veszek a Pécsi Galéria évfordulós kiállításának előkészítésében is. Előkerülnek mindenféle dokumentumok, levelezések és most döbbenek rá utólag, hogy a csoportos kiállításokon olyan világsztárokat mutattunk be, akiknek ma már horribilis összegekért kelnek el műveik. Ők korábban, nálunk állítottak ki, a Pécsi Galériában!”
Szeptember közepén nyílik az m21 Galériában a Párhuzamos avantgárd című tárlat, ami a Pécsi Műhely 1968-1980 közötti időszakát mutatja be. A kiállítás idén tavasszal bemutatkozott a budapesti Ludwig Múzeumban és a látogatók gyakran azt emelték ki, hogy a kiállított műveket ma is aktuálisnak érzik. „Sokan most jöttek rá, hogy mi is volt az a Pécsi Műhely, mit jelentett az a 10-12 év, amikor mi együtt dolgoztunk. A kiállítás szervezése kapcsán felbukkantak olyan művek is, amiket korábban nem állítottunk ki. Ebben az volt az érdekes, hogy nemcsak hogy aktuálisak lettek, hanem egészen más megvilágításba kerültek.”
A város művészeti életét nem olyannak látja ma, mint amilyen a Pécsi Galéria megnyitásának idejében volt. „Az a vizuális művészeti súlya Pécsnek, ami korábban megvolt, sajnos elveszett. Ezt csak úgy lehetne visszahozni, ha a város képzőművészeti életét visszahelyeznék az ország kulturális palettájára, ehhez pedig következetes kiállításpolitikára, értő szervezésre lenne szükség. Óriási művészeti, szellemi erő van itt, ami nincs kihasználva. Helyzetbe kellene hozni a pécsi alkotókat, használni kellene őket arra, amihez értenek.” A jelenlegi pécsi művészeti képzést is szeretné sikeresebbnek tudni. „A pécsi egyetem a sokféle képzés miatt kivételes helyzetben van. Szerencsés lenne, ha a közgazdász vagy a kulturális menedzser, valamint a művészeti karos hallgatók ismernék egymást: akkor rájönnének, hogy a saját karrierjük építésében is jól tudnának együttműködni. A cél az, hogy a kultúra és a művészet az életünk része legyen.”
A művészet sokféle lehet, Pinczehelyi Sándor folyamatosan keresi az újdonságot. „Mindig a progresszivitás elkötelezettje voltam és leszek. Engem a legfrissebb dolgok érdekelnek, azokat szeretem. De ahhoz, hogy az ember ezeket szeresse, értse, tudnia kell, hogy mi volt azelőtt. Vagyis ahhoz, hogy értő legyél a művészetekben, egy csomó mindent meg kell tanulnod, át kell ereszteni magadon.” Nem meglepő, hogy az új kezdeményezésekre nem csak a képzőművészet terén nyitott. „Nekem az a legfontosabb, ami előre viszi a dolgokat. Ha bármi új megjelenik a városban – legyen az kocsma, szobor vagy valami más –, azt megnézem és van róla véleményem. Egy produkciót soha nem szabad élből elutasítani, meg kell próbálni kapcsolatot teremteni azzal a dologgal. Imádom például a kortárs magyar irodalmat, mert fantasztikus szerzők vannak, köztük sok kiváló fiatal.”
A Pinczehelyi-műhelyben ma is születnek újdonságok. „Aktívan alkotok, rendszeresen kiállítok. Most például van egy nagyon jól sikerült magyar kiállítás New Yorkban, bár azon korábbi munkáimmal jelenek meg. Lesz egyéni kiállításom Wroclaw-ban október közepén, novemberben pedig Budapesten a B32 galériában. Nagy kedvencem a tervezőgrafika, a plakáttervezés, a Magyar Plakát Társaság munkájában aktívan részt veszek. Folyamatosan dolgozom, ezt nem lehet abbahagyni.”