Balázs annyira pécsi, amennyire csak lehet. Itt született, itt tanult, a zenekara és a kávézó is a városhoz köti. „Soha nem sikerült innen elköltöznöm, pedig néhányszor megpróbálkoztam vele. A Janus Gimnáziumba jártam. Végigbukdácsoltam a középiskolát, nagyon sok minden érdekelt, de a tanulás az sajnos sosem. Szerintem eléggé megnehezítettem a tanáraim életét. A Janusban adott volt, hogy ha leérettségizel, menjél egyetemre. Bármennyire is nem éreztem ezt magaménak, de azért megpróbálkoztam vele. Szociális munkásnak tanultam az egyetemen, de félbehagytam. Viszont ez idő alatt kerültem közel a kávézás világához.” Teljesen kezdőként indult a kávé megismerésében, olyannyira, hogy addig még fogyasztóként sem találkozott vele mindaddig, amíg a szükség úgy nem hozta, hogy a pult mögött találta magát. „Nem volt munkám, de el akartam költözni már otthonról. Az Árkádban az akkori Four Seasons Caféba felvettek a take-away kávézóba. Teljesen vakon voltam, hiszen előtte nem is kávéztam. Az ott eltöltött idő alatt megtetszett, hogy mennyi embert meg lehet ismerni úgy, hogy a pult mögött állsz. Olyan emberek vettek körül, akik profi szinten foglalkoztak ezzel, például Béndek Tamás, aki most másodszor nyert meg éppen egy országos bajnokságot. Ő és Fejes Máté – akikkel közösen nyitottuk később a Pécsi Kávét – sokkal jobban képben voltak és meglátták bennem is a lehetőséget. Akkor eldöntöttem, hogy a kávéval szeretnék kezdeni valamit. A Jókai Cukrászdában is dolgoztam egy ideig, miközben összejárogattunk a régi kollégákkal és elkezdtük rágni Tomi fülét, hogy nyissunk egy kávézót. Nagy nehezen megtaláltuk az üzlethelyiséget, összegyűjtöttük az ötleteket és 2015. augusztusában ki is nyitottunk.”

Akkoriban Pécsett sorra nyíltak a kávézók. „Évek óta zajlik egy kávéforradalom, és nagyon jó dolognak tartom, hogy ez a forradalom elért ide is. Szomorú volt, hogy sokáig igazán jó helyeken, akár más városok Michelin-csillagos éttermeiben sem volt jó a kávé. Ez is változik, sok helyen már figyelnek rá, vannak, akik tanácsot is kérnek tőlünk. Nekem jól esik, hogy egy profi séf misztikumnak látja azt, amit én csinálok, mert nekem meg rohadt nagy misztikum, amit ő csinál. Februárban voltunk a KávéBár Bazáron, ami a legnagyobb kávés rendezvény Magyarországon. Beszélgettünk ott emberekkel és kiderült, hogy képben vannak arról, hogy létezik a Pécsi Kávé, és arról, hogy Pécsett vannak jó dolgok, jó helyek. Szóval, felkerültünk a térképre.”

Az interjúra viszont nem egy gasztrorendezvényről, hanem lemezborító-fotózásról érkezett, ugyanis heteken belül érkezik a Kubalibre új albuma. „A lemez címe az lesz, hogy Szeretlek. Ez jól reflektál a zenekar tagjainak és személyesen nekem is a mostani érzéseinkre, nagyon szépen lekíséri azt, ami most van. És talán egy harmadik lemeznek már lehet ilyen súlyú címet adni.” A zenekar történetének kezdetei jóval a kávézás előtti időkbe nyúlnak vissza. „A zenélés középiskolás koromban indult, amikor a rockzenébe nagyon beleszerettem és jött az, hogy muszáj zenekart alapítani a barátaimmal. A Kubalibre egy középiskolás zenekar maradéka. Az énekesünket, Püspöki Petit egy akkori zenekaromon, a Kishableánycsókján keresztül ismertem meg. Neki voltak dalai, de nem volt zenekara, mi meg ott voltunk mint zenekar, csak nem tudtunk rendes dalokat írni. Kovács Marcival együtt hárman kezdtük el a Kubalibrét, azután bővültünk további tagokkal. 2010-ben felvettünk egy lemezt, tök jó felkéréseket kaptunk, fesztiválokon játszottunk, de közben túlságosan nagy lett rajtunk a nyomás, hogy be kell futtatni ezt a zenekart. Ennek az lett a következménye, hogy hagytuk az egészet a francba, a tagok közül többen elköltöztek külföldre. Amikor hosszabb idő után Peti hazalátogatott, elkezdtünk újra együtt zenélni, és amikor hazaköltözött, már egyértelmű volt, hogy folytatjuk. Lett egy új gitárosunk és két további énekesünk is, most nyolcas fogatként működünk, és az új lemez igazán olyan, amiben ez a nyolc ember nagyon benne van. Az a hozzáállás már régen nincs meg, hogy híresek legyünk, ez inkább egy erős hobbi. Heti egy-két próbával tudunk csinálni olyan koncerteket, ahol van egy stabil közönségünk, akik szeretettel fogadnak bennünket és ez igazából elég.”

De ha mégsem lenne elég, akkor ott vannak Balázs újabb tervei. „Néhány hónapja megint tele vagyok ötletekkel meg ambíciókkal. Nagyon érdekelnek a design dolgok, arculattervezés, és nagyon szeretnék belefogni a kávépörkölésbe. Szeretnék a kávéval eltöltött eddigi évekre építkezni. Most, hogy van egy alap, úgy érzem, lehet bátornak lenni.”