Portré: Biacsics Renáta - Renya
Portré: Biacsics Renáta - Renya
Happ Zsuzsa / 2018-06-26 lokál
Biacsis Renáta (Renya) jött, látott és maradt. Még csak pár éve él Pécsen, de már meghatározza a város vizuális életét, figurái és betűi szembe jönnek a Renyagyár pólókon, a partikultúrában, a Made in Pécs Fesztiválon vagy éppen a Nappali falain. Most diplomázik és nemsokára régi nyomdagépekkel teli műhelyt nyit a barátaival.

Renya úgy lett pécsi, hogy maga is meglepődött rajta. „Sopron környékéről tizennyolc évesen Budapestre költöztem, ami őrületes Pest-szerelem volt, el sem tudtam képzelni, hogy máshol éljek. Felvételizgettem az ottani művészeti egyetemekre, de nagyon nagy túljelentkezések voltak és nem sikerült bejutnom. Amikor hallottam, hogy Pécsett indul grafika szak, akkor beadtam ide a jelentkezésemet és felvettek. Hát jó, akkor irány Pécs! – gondoltam. Azonnal megszerettem a várost, egészen más, mint amilyen elképzeléseim voltak róla. A terveimben az szerepelt, hogy majd visszamegyek Pestre, de itt ragadtam és most már nem is szeretnék elmenni Pécsről.”

Az egyetem csak a kezdet volt, ami hozta magával a többit, elsőnek a kultikussá vált Szent Kávé Rajzszakkört. „Az egyetemnek nagyon sok mindent köszönhetek. Ott szereztem olyan barátokat, akikkel együtt tudtunk működni, hasonló ízléssel. Ebben a legkiemelkedőbb Csató Csenge volt, akivel a Szent Kávé Rajzszakkör duóját alkottuk. Folyton a Nappaliban rajzolgattunk, így született meg a Rajzszakkör, ami egy bohóckodásnak indult. Azt gondoltuk, csak a haverok röhögnek majd rajta, de egy csapásra nagyon népszerűek lettünk szélesebb körben. Kialakult az a szokásunk, hogy miközben kávéztunk, füleltük a környezetünket és a barátok mondatait megjegyeztük, azokról rajzoltunk. A rajzokat aztán feltöltöttük a Facebookra és a printekből kiállításunk is volt. Tök jól együtt tudtunk dolgozni, de aztán mindketten más irányba mozdultunk el, ő fel is költözött Budapestre, nélküle pedig nem éreztem volna fair-nek folytatni a Szent Kávét.”

Renya a modern néprajzi megfigyelést viszi tovább, csak közben a szakkörből gyár lett. „Akkoriban is már szinte függőség-szerűen csináltam a gyűjtést, minden mondatra figyeltem és ha valami elhangzott, azonnal kaptam elő a cetlit vagy a kis füzetet és feljegyeztem. Ez ma is tart, rengeteg füzetet kaptam a barátaimtól erre a célra. Továbbra is a gyűjtésre, elhangzott mondatokra és aranyköpésekre alapozok. Készítettem erre a sémára két artbook-ot is és amikor a hozzájuk tartozó Facebook oldalnak kerestem nevet, akkor jött a Renyagyár ötlete. Ennek is van egy sztorija az egyetemről: annak idején volt egy manuális dühöngőnek nevezett műtermünk, ahol rendszeresen késő estig bent voltam. Az én sarkomban olyan munkákat csináltam, amik nagyon koszosak voltak, tocsogtam a festékben, ragasztóban, és közben termeltem a szemetet. A fél műtermet betemettem a lim-lomjaimmal, amire azt mondták a csoporttársaim amikor jöttek be, hogy na, már megint beindult a Renyagyár.”

A jegyzetek olyan mennyiségben gyűlnek, hogy Renya diplomamunkája egy könyv lett Csicskagyász címmel, ami a Reggeliben összegyűjtött mondatokra épít. „Nem érzem azt, hogy művészetet akarok csinálni, hanem valójában csinálok valamit terápia-szerűen, amiben jól érzem magam, és látok rá visszaigazolást, hogy ez teljesen laikusoknak is tetszik. Ez azt erősíti meg számomra, hogy a kreatív gondolkodásnak mégiscsak van értelme, ami egy nagyon jó dolog.”

Sok megrendelése kötődik rendezvényekhez és a zenei kultúrához. „Úgy szoktam emlegetni, hogy partigrafikus vagyok. Rengeteg bulihoz és szórakozóhelyhez kötődő munkára kérnek fel. Van egy zenekari felkérésem is, az MsU613-nak fogok lemezborítót csinálni linómetszet technikával, amit nagyon szeretek. Azt tapasztalom, hogy akik felkérnek, tudják, mit csinálok és nem is nagyon tesznek kikötéseket, hanem rám bízzák. Vannak olyan jellegzetes betűim és figuráim, amikről felismernek és azt mondják, hogy ezeket szeretik és szeretnék is viszontlátni.”

A Renyagyárban jelenleg ketten melóznak. „A Szent Kávés időkben is segítségünkre volt Tóth Marci. Amikor tavaly arra jutottam, hogy jó lenne pólókat csinálni ezekből a szövegekből, akkor őt kértem fel, hogy segítsen, így lett a Renyagyárból duó felállás.” Ők tehetnek például arról, hogy egyre többen jönnek szembe Alsó tízezer feliratú pólóban. „Az Alsó tízezer szlogen Radó Ákostól és Gáspár Viktortól ered, tőlük hangzott el egy Felső tízezer koncerten, hogy ha ez a felső tízezer, akkor mi vagyunk az alsó tízezer. Olyan sok embernek tetszett aztán ez a szöveg, hogy csináltunk egy Alsó tízezer bulit a Létrában, ahol workshop keretében pólókat szitáztunk, a Nappaliban pedig kiállítás és buli követte.”

Kiállítások és bulik nyáron is lesznek, két meghívásuk van már Budapestre és ott lesznek fesztiválokon, például az Ördögkatlanon. Ősszel pedig elfoglalják a Király utca-Felsőmalom utca sarkán lévő üzlethelyiséget. „Alapítottunk egy egyesületet és nyitunk egy látványnyomdát! Teljesen manuálisan működő régi nyomdagépekkel fogjuk előállítani a könyveket és a zine-eket.”

súgó
Pécsi Nyári Színház
 
lokál
Újra szakad a POSzT
 
film
Vissza a moziba! minifesztivál