Szabina elmondása alapján az a benyomásunk, hogy nincs is annál egyszerűbb, mint hogy egy huszonéves pécsi lány táskatervező legyen. „Ékszerekkel kezdtem, utána egy finn kesztyűgyártó cégnél voltam designer, ott ismerkedtem meg a szakmával és a szakmabeliekkel. Onnan jött az ötlet, hogy táskákat kellene csinálni. Amint elkészítettük az első darabokat, azonnal beindult az üzlet. Körülbelül havi 50 táskával kezdtünk, most havi 150-200 darabnál járunk, ennyit simán eladunk a megrendelések és az üzletek által. Mintha kezdenék az emberek értékelni azt, ha valami egyedi.”
Ezt a mennyiségű megrendelést kevesebb mint két év alatt, és különösebben bonyolult marketingfogások nélkül érte el a Bánkuti Bags. „Szinte inkognitóban csinálom ezt az egészet. Van egy Instagram oldalam a táskáknak és egy Facebook oldal. Mivel ezek világát éljük, így meg is találnak az emberek. A Pécs Plazában van a Moda Sorella üzlet, ahol megvásárolhatók a táskáim. Be szoktam menni a boltba hetente néhányszor. Sokszor van olyan, hogy ott állok, rendezkedek vagy épp üzenetekre válaszolok és közben nézegetik a táskákat, mondják, hogy „jaj, de jó” meg „jaj, de szép”, közben akár rám is néznek, de nem tudják, hogy ki vagyok. Nagyon jó így inkognitóban ott lenni és hallani, hogy ez most szép, ez most kicsi, vagy éppen ez most nagy.”
A siker mögött talán Szabina céljai és a lelkesedése a titok. „Nem szeretem a tömegtermékeket, nem szeretem, ha szembejön velem az utcán, amit hordok, ezért kezdtem el ékszereket is készíteni és ezért olyanok a táskák is, hogy személyre szabhatók legyenek. Szeretem a minimál, letisztultabb cuccokat, ez látszik is a design-on. Az én táskáim olyanok, hogy te tudod összeállítani a színeket hozzá. A táskák anyaga textilbőr, bőr meg strapabíró cordura. Egyébként sokan nem tudják, de nem én varrom a táskákat. Én csinálom meg a szabásmintát, elmondom, mit szeretnék látni, csinálunk egy próbavarrást és ha az rendben van, kijövünk az új fazonnal. A márkával kapcsolatosan viszont én csinálok A-tól Z-ig mindent: az anyagbeszerzést, a rendelések feldolgozását, a számlákat, a csomagolást, a kiküldést. Ez reggel héttől este tízig, éjfélig teljesen kitölti a napjaimat.”
Minden jel arra utal, hogy a vásárlók hálásak ezért a lelkesedésért. „Nagyon sok visszatérő vásárlóm van, ami nagyon jó érzés. Sokszor küldenek fotókat is. Van, aki azt mondja, hogy csak tőlem rendel táskát. Engem az tesz boldoggá, ha látom, hogy örülnek az emberek.” Nem kérdés, hogy ezzel a hozzáállással a kézzel készült termékekre garanciát vállal.
A táskák között vannak elegáns darabok, visszafogottabbak, hétköznapiak, de vannak anya-baba táskák is. A kínálat pedig évente kétszer megújul. „Igyekszem mindig egy őszi-téli és egy tavaszi-nyári kollekciót csinálni. A színeket próbálom a szezonhoz igazítani, mindig vannak fix színek. Nagyon érdekes, hogy a fekete táska nyáron is mindig nagyon megy. Az őszi kollekcióm októberben jelenik meg, ebben az okkersárga, a khaki, és a burgundy lesznek a főbb színek.”
Szabina tősgyökeres pécsi, saját bevallása szerint igazi lokálpatrióta, aki semmi pénzért nem menne el innen. A terveit is ehhez igazította: szeretne több hazai üzletben megjelenni a termékeivel, de ehhez előbb kapacitást kell bővítenie. A külföldi lehetőségeket viszont nem keresi, bár természetesen megrendelés esetén bárhova elküldi a táskát. Ha földrajzi területet nem is, termékskálát szívesen bővítene. „Szeretnék a jövőben egy home design vonalat is elindítani, mert a lakberendezést is nagyon szeretem. Általános iskolás koromban rajzversenyekre jártam, utána építészetet tanultam a szakközépiskolában és elkezdtem az egyetemet is, de ott passziváltam és elvégeztem a lakberendezői képzést. Úgy érzem, az közelebb áll hozzám, de most az is parkolópályán van, mert minden időmet kitöltik a táskák.”
De ne higgyük, hogy maga is nagy gyűjtő, sokkal inkább tudatos vásárló a táskákat illetően. „Mindenki azt hiszi, hogy teli vagyok táskával, biztos van mindegyik fazonból és minden színből legalább egy. Ehhez képest másfél évig egy saját minihátizsákom volt és egy hete szereztem be magamnak a második darabot, ami egy clutch-csá átalakítható tornazsák-fazon, ezt nagyon megszerettem. Szeretem a minihátizsák fazonját, mert pont nem nagy és nem kicsi, belefér minden, ami kell. Eredetileg azért kezdtem hordani, hogy teszteljem, nem is kíméltem, de nagyon jól bírja. Egyébként összesen sincs sok táskám otthon. Abban hiszek, hogy legyen néhány, amit nagyon szeretek és azokat hordjam szakadásig.”