A rektori irodához vezető út egy somogyi községből indul. „Gölle egyrészt arról híres, hogy IV. Béla király lováról nevezték el, aki állítólag menekülés közben állt meg ott, másrészt pedig a második legolvasottabb magyar író, Fekete István szülőfaluja és számos könyvének helyszíne. 18 éves koromig éltem ott, amíg el nem kezdtem a tanulmányaimat a Pécsi Orvostudományi Egyetemen.” A mondás szerint minden sikeres férfi mögött áll egy nő, ez pedig olykor lehet egy édesanya is, ahogy arról a rektor úr beszámol. „Nem nagyon tudtam, hogy mi akarok lenni, úgyhogy aztán édesanyám eldöntötte helyettem. Bár kezdetben talán kicsit csalódott, hogy nem ’igazi’ orvos lettem, hanem labororvos, de ez a határterület áll közel hozzám, a kémia és az orvoslás között.” Az egyetemi tanulmányokat a sorkatonaság, majd egy amerikai szakmai út követte, ahonnan visszaérkezve Miseta Attilát megszólították az orvoskaron akkor zajló események. „Pont a rendszerváltás kellős közepébe érkeztem vissza, és az akkori orvoskar reformbizottságának legfiatalabb tagja lettem. Később sajnos azt láttam, hogy ahogyan a dolgok fejlődtek, úgy lassan beépültek a saját működésünkbe is olyan elemek, amiket ellenzékiként még kritizáltunk. Amikor pedig az újabb USA-ban eltöltött időszak után hazatértem, azt tapasztaltam, hogy a belső ellentétek nem szűntek meg. Ekkor vállaltam először komolyabban közéleti szereplést, részben azért, mert meg akartam mutatni, hogyan kell jól csinálni. Úgy gondolom, bizonyos mértékig sikerült is, hiszen olyan kollégákkal is sikeresen tudtam együttműködni, akikkel korábban ellentéteink voltak. Az akkortájt erősen deficites orvoskart fejleszteni kezdtük, így lett a következő évek során hallgatói létszámban és oktatási bevételek tekintetében is a legnagyobb kar a PTE-n.” A nagy átalakításokhoz határozott vezetői munka szükséges, amit a rektor úr magabiztosan képvisel. „Köztudomású, hogy sarkos véleményt szoktam nyilvánítani olyan kérdésekben is, amik esetleg kényesebbek. Vezetőként nehezen tolerálom azt a hozzáállást, ha valaki egyszerre elégedetlen az éppen aktuális helyzettel és ugyanakkor minden változtatásnak ellenáll. A PTE-nek is nehézséget jelentett a covid időszaka, most pedig a szomszédos háború hozott egy újabb válságot és a megnövekedett rezsiköltségekkel is meg kell birkóznunk. Ugyanakkor a Modern Városok Programot teljesítettük, a kezdeti célkitűzéseket még meg is fejeltük, az EFOP pályázatokból pedig szintén sok mindent hoztunk létre, például az új Fogászati Klinikát.”
A sikeres vezetéshez természetesen jövőkép is társul. „A mi igazi produktumunk a kiművelt ember, akinek azt a képességet is át kell adnunk, hogyan bánjon a megszerzett tudással. Feladatunk, hogy az erőforrásainkat olyan területekre irányítsunk, amelyek piacképesek és kurrensek, ilyen például a fenntarthatóság, valamint az orvosi és biotechnológiai fejlesztések. Az egyetem most egy olyan transzformáción megy át, ami az alapkutatások irányából inkább az alkalmazott kutatások, illetőleg az innováció irányába történik. Mindeközben mindig nyitottnak kell lennünk arra, hogy új témákat támogassunk, hiszen nem lehet teljes bizonyossággal tudni, hogy a gyorsan átalakuló világunkban mit hoz a jövő. Én abban hiszek, hogy több vasat kell a tűzben tartanunk, a kutatóinkat meg kell becsülnünk, és invesztálnunk kell a fiatal tehetségekbe. Rektorként próbálom azokat a jó gyakorlatokat meghonosítani, amelyeket korábban alkalmaztam és működtek. A Pécsi Tudományegyetem Pécsett, Baranyában, de az egész Dél-Dunántúlon is az egyik meghatározó munkáltató, egy ekkora intézményt pedig csak úgy lehet sikeresen előre vinni, ha jó együttműködésben dolgozunk a kollégákkal. Én ezen vagyok.”
A rektor úr szabadidejében is sok mindennel foglalkozik. „Szeretek kertészkedni és pálinkát is főzök, utóbbiról úgy gondolom, hogy most már kiváló minőségben. A sport is közel áll hozzám, ám jó lenne, ha több időt tudnék fordítani kerékpározásra vagy pingpongozásra. Az autó- és motorsportra azért valahogy mindig találok időt.”