Lehet, hogy rátaláltunk az önmegvalósításnak egy különleges receptjére, ami feltételezéseink szerint arra épít, hogy minden lehetőséget nyitva kell tartani. Legalábbis Zoli azt mondja, neki gyerekkorában soha nem volt arról elképzelése, mi szeretne lenni, amikor felnő. „Kertvárosban nőttem fel, szerettem ott lakni. A továbbtanulás, pályaválasztás idején rosszul éreztem magam amiatt, hogy elképzelésem sem volt, mit szeretnék csinálni. Jó érzékem volt az informatikához meg a számítógépekhez, de nyilván játszani szerettem jobban, mint dolgozni rajta. Egy ideig ipari alpinista voltam, hőszigeteléseket csináltam nehezen elérhető helyeken. Később valami tisztább munkát szerettem volna, így ingatlanos lettem egy cégnél, amit néhány év múlva át is vettem. Aztán amikor jött a gazdasági válság, az megnehezítette a dolgomat és végül 2013-ban elköltöztem Angliába. Többnyire ott is vállalkozó voltam, és ahogy megtanultam angolul, kinyílt előttem a világ. El tudtam kezdeni tanulni gyakorlatilag bármit. Akkor találtam ki, hogy helyfüggetlenül szeretnék dolgozni és utazni a világban.” Az ötlet megszületéséhez a híres brit időjárási viszonyok is hozzájárultak, legalábbis Zolinak és párjának ez adta az első indíttatást, hogy hosszabb időt töltsenek el télen egy melegebb helyen. „Arról beszéltünk, hogy télen jó lenne elmenni egy melegebb országba, ezért elutaztunk egy hónapra Tenerifére. Akkoriban volt még egy induló vállalkozásom, ami a berendezések miatt helyhez kötött volna, de egyszer csak egy túra közben rájöttem, hogy távolról is tudom működtetni a dolgokat, ha másképp szervezem. Amikor visszaértünk a hotelbe, az első dolgom volt beírni angolul a keresőbe, hogy ‘hogyan lehet pénzt keresni a neten’. 10-11 hónappal később pedig felmondtuk az állásainkat és világgá mentünk. Azóta vagyunk folyamatosan, az év nyolc-tíz hónapjában valahol külföldön, és az év maradék részét Magyarországon töltjük.”
Zoli a digitális nomád lét első időszakában weboldalakat készített, de ma már a fotózás, videózás és a saját fotós képzései jelentik a fő bevételi forrását. „Először saját kútfőből és Youtube-ról tanultam, később fizetős tanfolyamokon is, ebből nőtte ki magát idővel a saját fotós vállalkozás. Szeretem, hogy teljes mértékben én döntöm el, hogy hogyan néz ki egy napon, de arra már az elején rájöttünk, hogy kell valamilyen rendszer. Általában a reggeli az egy szeánsz nálunk, egy órát szánunk rá, közben videókat nézünk, beszélgetünk. Utána dolgozunk pár órát, tartunk egy-két óra pihenőt a nap közepén, és este megint dolgozunk.” Ez a napirend pedig már több mint húsz országban bevált Zoliéknál. „Nagy kedvencünk Bali és Vietnám, imádjuk Ázsiát, de életvitelszerűen Európa azért komfortosabb. Nagyon szeretem a hegyeket, az Alpokat, ezért Ausztria és Olaszország a szívem csücskei. De nagyon kedvelem Angliát és az egyik kedvencem lett Törökország, ahol nemrég három hónapot töltöttünk.”
Általában más digitális nomádok videóiból tájékozódnak egy-egy országról, mielőtt odautaznak, és ha tehetik, autóval mennek, ami a fotózáshoz is praktikus. Gyakorlott utazóként pedig Zoli két táskába be tudja pakolni a teljes fotófelszerelését és mindent, amire szüksége van. Jelenleg még nem döntötték el, melyik ország felé kanyarodnak legközelebb, viszont elérkezett arra az idő, hogy másokkal is megosszák az öt év alatt összegyűjtött tudásukat. „Mára kialakult egy rendszer az életünkben, amiben megélünk abból, hogy online dolgozunk. A következő nagy lépésünk az lesz, hogy csinálunk egy iskolát a hasonlóan szabadlelkűeknek, akik szeretnének helyfüggetlenül élni, saját maguk működtette vállalkozással. Készítünk egy magyar nyelvű oktatóanyagot arról, hogy nekünk hogyan sikerült és hogy hogyan sikerülhet másoknak is.” Aki tehát követni szeretné Zoli példáját, az készüljön, a tervek szerint ősszel induló anyagaikból ellesheti a digitális nomád életforma alapjait.