Koszits Attila a pécsi kulturális élet alapfelszereltségének elengedhetetlen része, és ez már évtizedek óta így van. Bár a rádiózás és a zenei élet kapcsán sokfelé járt és dolgozott az országban és külföldön, a szívében mindvégig pécsi maradt. „Sokfelé dolgoztam a világban, Budapesten, Párizsban, Bécsben, Londonban is megfordultam, de soha nem költöztem el, hiába hívtak bárhová.”
Miközben az alternatív kultúra hazai központja mindig is Budapest volt, Pécs is jelentős bázisként működött már a kezdetektől. Az októberben megjelenő Pécs Underground ’80 – Ellenkultúra, progresszív és avantgárd tendenciák című könyvében Attila a 80-as évekre fókuszál, de a jelenséget sokkal szélesebb látókörből szemléli. „Már a 60-as években annyi jó zenekar volt a városban, hogy megszületett a Pécs a magyar Liverpool szlogen. Számomra a 70-es évek közepétől, a punk újhullám által vált szimpatikussá ez a zenei közeg. A 80-as évek undergroundjába jól bele is kerültem: akkoriban már rockzenetörténeti előadássorozatokat tartottam, és emiatt az underground eseményekre is engem hívtak, hogy legyek a házigazda. A 80-as évek azért is volt nagyon meghatározó a pécsi művészeti életben, mert a legfontosabb alakulatok mind megfordultak Pécsett: fellépett a Spions, az URH, a Bizottság, az Európa Kiadó, de a Trabant is, és 1985-ben a Velvet Underground kapcsán ismertté vált Nico.” A cikk ezen részénél muszáj megemlítenünk olyan kuriózumokat Koszits Attila életéből, minthogy ő kísérte Nicot a városban mindenfelé, de aközött a 10 újságíró között is ott volt, akik kérdezhettek David Bowie-tól a Szigeten, vagy hogy az ezredfordulón meghívást kapott egy olyan zártkörű klubkoncertre Bécsben, ahol az R.E.M. játszotta a korai dalait. A karakterszámunk többszöröse sem volna elég arra, hogy felsoroljuk, hány újságban és rádióműsorban olvashattuk vagy hallhattuk hozzáértő elemzéseit és interjúit, emellett egyetemi előadásokra hívták, többek között a Magyar Tudományos Akadémia is felkérte előadónak az underground kultúra témájában.
A Pécsi Rádiónál eltöltött több mint két évtized során Attila igyekezett mindenkit megszólaltatni, aki a környékbeli színtéren képviseltette magát. Többek között az ott keletkezett anyagok szolgáltak a könyv alapjául. „A Pécsi Rádióban beszélgetős műsorokat csináltam, amikbe sorra hívtam be a pécsi zenekarok tagjait. Ha valami történt Pécsett zenei és művészeti vonalon, az mind helyet kapott a műsoraimban. Riportokat készítettem, zenét szerkesztettem, műsort vezettem.”
Bár a könyvben a zenei underground van a fókuszban, annak hátterét és a kapcsolódó művészeteket is érinti a kötet. „Az első fejezet Pécs kultúráját mutatja be a 70-es, 80-as években, kultúrtörténeti, kultúrantropológiai megközelítésben: a város akkori jellemzőit, kulturális intézményeit, a különböző művészeti ágakat és kapcsolatrendszereket. A második rész az underground zenei színtérről szól, a fővárosi és külföldi előadókról és a pécsi underground együttesekről. A harmadik részben pedig 31 interjú kapott helyet, többek között olyanokkal, akik sajnos már nincsenek köztünk. Najmányi Lászlóval például több alkalommal rögzítettem a beszélgetéseinket, amik egy része szintén belekerült a kötetbe.”
Nincs azon mit meglepődni, hogy a könyv is a Koszits-féle alapossággal és gondossággal készült. „Bár egyfajta tanú szerepben is vagyok, hiszen részese voltam a megírtaknak, minden csak azután került bele a kötetbe, hogy több forrásból ellenőriztem. Rengeteg az illusztráció a könyvben: fotók, dokumentumok, plakátok, egyéb leiratok, III/3-as akták kivonatai. A grafikai szerkesztést Harnóczy Örs barátom végezte.”
Aki ismeri Koszits Attila munkásságát, az tudja – aki pedig nem, annak most szólunk –, hogy a Pécs Underground ’80 egy egyszerre hiteles és olvasmányos könyv, ami olyannyira hiánypótló, hogy Pécs Város Kulturális Bizottsága is támogatást szavazott meg a megjelentetéshez. Mi pedig most azonnal javasoljuk kötelező olvasmánynak!
(A könyv azóta megjelent, kizárólag a Made in Pécs Caféban kapható - a szerk.)