Portré: dr. Árkovits Amaryl
Portré: dr. Árkovits Amaryl
Happ Zsuzsa / 2022-12-23 lokál
Vannak, akik a segítő szakmából ismerik, mások a moziból vagy valamelyik önkéntes munkája kapcsán, de az is lehet, hogy együtt főztek vele. Árkovits Amarylt és a szívügyeit mutatjuk be portrénkban.

Amaryl útja a babáktól indult és vezetett a pszichoterapiás rendelőig. Gyerekkoromban iparművész szerettem volna lenni, meg olyan tervem is volt, hogy nyitok egy bababoltot, mert igazán szép babákat csináltam, jól tudok varrni ma is. Alapvetően nagyon gyakorlatias vagyok, tudok például horgolni, kötni, főzni, falat festeni, glettelni, kosarat fonni, kertészkedni, szőlőt termeszteni a telepítéstől a borkészítésig. Végül mégis az orvosi egyetem irányába indultam. Ajkáról azért Pécsre jöttem, mert úgy éreztem, ebben a kisvárosi hangulatban otthonosabban tudok boldogulni, mint Budapesten. Az orvosi képzésben töltött évek alatt persze megtanultam a vizsgákra, amiket kellett, de főleg moziba jártam, könyveket olvastam, vagy varrtam a kollégiumban a többieknek ruhákat. A diploma után a szigetvári kórházban kezdtem dolgozni és igazán csak az első néhány hónap után jöttem rá, hogy megtaláltam a helyem, merthogy ehhez a szakmához kapcsolódóan lehet olvasni, moziba járni, vagy bármit csinálni, mert mindenre azt mondhatom, hogy hozzátartozik a foglalkozásomhoz, hiszen ez egy kultúrába ágyazott szakterület.” Azt gondolnánk, hogy aki két módszerspecifikus egyesület – a Magyar Családterápiás Egyesület és a DREAM – elnöke egyszerre, leendő pszichoterapeutákat és egyetemi hallgatókat oktat, csoportokat vezet, miközben terapeutaként is aktívan dolgozik, az kifejezetten törekvő ember – ő mégis azt mondja, egészen más van emögött. „Egyáltalán nem vagyok ambiciózus, soha nem motivált a szakmai előrejutás. Sokkal inkább arról van szó, hogy nagyon praktikus és megbízható vagyok, tulajdonképpen egy háziasszony: olyan gyakorlatiassággal kezelek mindent, mint egy háztartást, egy konyhát vagy egy kertet. Amikor tanítok, akkor is ezt a szemléletet viszem, mintha mondjuk egy receptről beszélnék: a kezdő szakácsoknak nem sokat mond a ‘só ízlés szerint’ instrukció, ezért én meg szoktam mondani pontosan, hogy mennyi ‘sót’ használok, aztán később persze mindenki annyit használ majd, amennyit gondol, de van miből kiindulnia.”

A megbízhatóan végzett munkán kívül ott vannak még Amaryl életében a másfajta vállalások, az úgynevezett szívügyek. „Az önkéntes munkáim nagyon fontosak nekem. Az egyik ilyen a pécsi S.O.S. ÉLET Telefonszolgálat és a mögötte álló alapítvány vezetése, ami nélkül el sem tudnám képzelni az életem. Ez egy anonim szolgálat, ezért amíg aktív ügyeletes voltam, addig nem beszélhettem róla, de most már elmondhatom, hogy harminc éve tartozom oda. Az egyik legfontosabb dolog az öngyilkosság-megelőzés és a lelki elsősegély, ami egy nagyon izgalmas műfaj. A szolgálat ügyeletesei 47 éve minden nap este 7 órától másnap reggel 7-ig várják a krízisben lévők hívásait a 06-80-505-390-es telefonszámon, és ennek különösen aktualitása van a nagyobb ünnepek környékén. Még ennél is régebb óta, a 70-es évek elejétől létezik a Stark Filmklub – bár korábban Micimackónak hívták –, amit Stark András halála óta vezetek az Apolló moziban. De van egy demenciával foglalkozó filmklubom is a Pécsi Zsidó Hitközséggel, és nemrég kezdtem egy online kísérleti filmklubot a szegedi pszichoterapeuta képzésben résztvevőkkel. Az önkéntes munkáimnak ezen kívül fontos része a JóSzatyor nevű vállalás, amit Rádóczy Bálinttal találtunk ki és amivel rászorulóknak gyűjtünk csomagokat időről időre. Gyakran szervezem össze az önkéntességet a főzéssel, mint vállalással, mert nagyon szeretek másoknak főzni.”

Hogy mi lehet a közös ennyiféle tevékenységben, az Amaryl szerint nagyon egyszerű. „Nekem nagyon fontos kapcsolódni, kapcsolatban lenni másokkal. A munkámban és a többi feladatomban is kulcsszó a szeretet. Nagyon sok ingerre van szükségem az életben, amit igyekszem megteremteni magamnak úgy, hogy másoknak is jó legyen.” A kapcsolódás és a tudáson való osztozás igénye hozta a Bizalom Magán Pszichoterápiás Központ ötletét is. „Nagyon sokat kaptam azoktól, akik tanítottak és arra jutottam, hogy valójában ezt úgy tudom visszaadni nekik, ha továbbadom a fiatalabbaknak. A Bizalom alapításakor az volt a fő célom, hogy egy olyan hely jöjjön létre, ahol fiatalok és idősebbek együtt dolgoznak, így mást és mást tudnak tanulni egymástól, miközben az idősebbek átadják a tapasztalataikat, a fiatalabbak pedig a kíváncsiságukat és az energiájukat.”

 

 

 

lokál
Portré: Uhrik Dóra
 
súgó
Művészportré: Fülöp György
 
lokál
Hangos (a) könyvtár