Az a gyanúnk, hogy Katának eleve kultúra csörgedezik az ereiben. „A családi hátterem miatt nem nagyon volt kérdéses az utam a kultúrához, abban nőttem fel. Volt bennem szociológiai érdeklődés is, de a társadalomtudományok is érdekeltek, és a társadalmi problémák kérdései is közel álltak hozzám, ám a bölcsész vonal erősebbnek bizonyult. Esztétika-magyar szakot végeztem, majd könyvkiadói szakirányú továbbképzésre jártam. Voltam szerkesztő a Jelenkor Kiadóban, később szabadúszó szerkesztő, kiadványszerkesztő, most pedig nemzetközi projektekben dolgozom, főleg kulturális területen. Szeretem a munkámban, hogy sok emberhez tudok kapcsolódni és nagyon sok helyre eljutok, megismerem mások életét és kultúráját. Különböző nemzetközi és határokon átnyúló projekteken dolgozom, illetve menedzsment és kommunikációs feladatokat is csinálunk másoknak. Most éppen egy horvát-magyar program keretében a P’Art projekten dolgozunk a Jelenkorral és egy eszéki folyóirattal, ami egy irodalmi, képzőművészeti és zenei együttműködés”. Kata nevéhez olyan programok is kapcsolódnak, mint az Irodalmi Diszkó vagy a legutóbbi Made in Pécs Fesztivál nemzetközi fellépőinek megszervezése. „Az Irodalmi Diszkó Noé (Kiss Tibor Noé, író - a szerk.) ötlete volt és közösen szerveztük. Attól volt izgalmas, hogy olyasmit próbáltunk csinálni, ami nem volt jellemző a pécsi irodalmi életre: más környezetben, más közönség felé is nyitottunk az irodalmárokon és a bölcsészeken túl. Megközelíthetőbbé akartuk tenni a szövegeket és a szerzőket. Az irodalmi rész után mindig volt valamilyen zenés program, általában a meghívott szerző hozta a zenéket, így egy kicsit más oldaláról is megismerhettük őket. Egy mostani projekt keretében egyébként csináltunk egy kétnapos Irodalmi Diszkó minifesztivált Szegeden is. A 2021-es Made in Pécs Fesztiválon pedig Eszék volt a díszvendég, és az ottani zenekarok kiválasztásában, meghívásában a horvátországi partnerünkkel együtt vettünk részt”.

Kata mindössze két évig élt Pécstől távol, az a két Skóciában töltött év mégis fontos állomásnak bizonyult, meghozta a saját verseit. „Egyedül voltam otthon a kisfiammal, eléggé el voltam szigetelve. Ilyen helyzetben az ember nagyon sokat tud a saját fejében lenni, és az jó. Volt egy ablakunk, amiből ráláttam egy öbölre, a tengerre, és gyakorlatilag egész nap ott ültem, ha épp nem a gyerekkel foglalkoztam, és ez nagyon jó inspiráció volt. Korábban az egyetemen is főleg prózával foglalkoztam, és írtam is, bár nagyon keveset. Ott, Skóciában jött a felismerés, hogy inkább a versekhez kellene nyúlnom, mert ott valósítható meg az a fajta sűrűség, amit valójában keresek. Mindig is volt bennem igény önmagam kifejezésére, ezért furcsa talán, hogy ilyen sokára tudott csak valamilyen formát ölteni. Annyi író-költő vett körül gyerekkoromban, hogy sokáig nem volt elég önbizalmam, hogy akár csak magamnak leírjak valamit. El kell kicsit távolodnom tőlük és felnőnöm. Ehhez képest folyóiratoknak elküldeni a verseket már sokkal könnyebb. Nem tudom, mikortól hívhatja magát valaki költőnek vagy írónak, én viszonylag rendszeresen publikálok folyóiratokban és dolgozom a kötetemen, ami mostanra nagyrészt össze is állt. De alapvetően lassan írok, és az időm is kevés rá. Sokszor napokig-hetekig forgatok magamban sorokat vagy szókapcsolatokat, aztán leülök és fél óra alatt megszületik a vers. Az írás folyamatának van tudatos része, meg nem annyira tudatos része is, amiről nehéz számot adni. Furcsa róla beszélni, mert miközben írom, akkor áll össze, hogy mit miért csinálok, és van olyan rész, ami véletlenül alakul úgy, ahogy, a végén mégis beleillik az egészbe. Azt gondolom, nem jó, ha valaki csak technikával ír, de mindenképp kell hozzá szakmai tudatosság is”. A versek és a megvalósuló projektek mellett Katának hosszabb távú terve is van. „Nagyon szeretnénk Pécsre egy kreatív ipari központot csinálni, aminek többféle funkciója lenne: lehetne inkubátorház, közösségi tér, kávézó, alkotóház, több minden egy helyen. Ez egy nagy álmom, csak még nem találtuk meg hozzá a megfelelő kereteket és forrást”.