A Régi Pécs blog bukkant a sztorira, méghozzá a Dunántúli Napló 1956-os számait lapozgatva. Kik lőttek a 13 éves Farkas Zolira? – ez volt a címe annak a cikknek, ami a Napló 1956. október 31-i számában jelent meg, felidézve, hogy a lövöldözés október 26-án történt. Idézet a cikkből: „Pénteken estefelé háromnegyed hat órakor géppisztolysorozat dördült a börtön ablakából. A börtönnel szembeni egészségház sarkán egy férfi és kisgyerek egyszerre kiáltott fel: 'Segítség, meglőttek!' Bevánszorogtak a szomszédos kapuk alá, ahol a lakók siettek a segítségükre, amíg meg nem jött a menőautó. Lövések még ekkor is dördültek a börtönablakból. Farkas Zolit térdlövéssel, Gyenge Antalt bokalövéssel szállították a belgyógyászati klinika sebészeti osztályára. 'Mondja el, kérem, hogyan történt!' Gyenge Antal kissé féloldalra fordul és elmondja: 'Munkából mentem hazafelé. Az Antónia utcában lakon. Csatlakozott hozzám egy Péter utcai kisgyerek, félt egyedül, mert már lövöldöztek a Széchenyi téren. A Megye utcán mentünk föl és a börtön előtt akartunk kifordulni a Hunyadi út felé. Az egészségház sarkán ránk ordítottak a börtön ablakából: ’Forduljanak vissza!’ Megtorpantunk egy pillanatra, s ahogy fordultunk, már dördült is egy géppisztolysorozat. Hátulról ért minket a golyó. Elvonszoltam a gyereket, amíg segítségünkre siettek az emberséges lakók'”. (Később kiderült, hogy a térden lőtt kisfiút nem Farkas Zolinak, hanem Takács Zolinak hívták). A cikk megszólaltatta a börtönőrség parancsnokát is, aki elmondta, hogy ávósok lőttek az ártatlan emberekre. A blogbejegyzés alatt a főszereplők családtagjai megerősítették a lövöldözés és a sérülések tényét.

Ez a történet is rávilágít arra, hogy nem igaz az, hogy az 1956-os októberi események során Pécsett nem dördült el egyetlen lövés sem. Sőt, Rozs András nyugalmazott levéltáros kutatásai szerint az egyetemisták tüntetései során is voltak lövöldözések, melynek több sérültje és egy halottja is volt.  

A témához szorosan kapcsolódva meg kell emlékeznünk az idézett cikk írójáról, Weidinger Vilmosról is. Az újságírót 26 éves korában, 1958-ban „aktív ellenforradalmár” tevékenységén alapuló terhelő adatok birtokában az állambiztonság beszervezte. Kezdetben „Pécsi” fedőnéven, majd 1962 tavaszától „Kutas Árpád” fedőnéven jelentett. 1958 és 1977 között készült jelentései az ÁBTL-ban hozzáférhetők. Pedagógusok körében, ifjúsági vonalon és a művészeti életben volt aktív besúgó, értékesnek mondott információkat szolgáltatott pécsi irodalmárokról, tanártársairól és újságírókról is.