„Minden egy könyvvel kezdődött. A vírus első hullámának idején egy barátom ajánlotta Bartis Attila A nyugalom című könyvét. Az olvasás olyan élményt nyújtott, amit nem tudtam magamban tartani. Ennek nyomán csodálkoztam rá, hogy a baráti körömben milyen sokan és milyen sokfélét olvasnak, mégis erről csak felületesebben beszélgettünk eddig” – ez volt a személyes motivációja az alkotónak, ami rögtön cselekvésre sarkallta. „Így történt, hogy 2020-ban, az édes rokkanás évében, az olvasás mellett egy másik régi-új hobbimmat felhasználva gondoltam visszacsábítani az olvasáshoz azokat, akiknek hozzám hasonlóan valamilyen oknál fogva régen volt már könyv a kezükben és talán csak egy ilyen jelre vártak.”

Mivel az utcai irodalmi arcképcsarnok több városrészben is felbukkant, kíváncsiak voltunk, mi a koncepció. „Ezt a projektet inkább az irányított káosz jellemezi, mintsem a célirányos tudatosság. Hogy ki az, aki kapcsolószekrényre kerül, azt általában az aktuális olvasmányaim határozzák meg, így előfordulhat, hogy a közeljövőben Parti Nagy Lajos, Bodor Ádám, Závada Péter vagy Bertók László portréjával kerülhet szembe a figyelmes járókelő. Szeretek a könyvekről beszélgetni és ennek is hatása van arra, hogy kinek a portréját fújom fel, mások pedig máshogy adnak hangot egy-egy számukra fontos irodalmi élménynek. Például a Hunyadi úton látható József Attila idézet nem köthető közvetlenül hozzám, de ismerem az elkövetőt”. A köztéri irodalom így szerveződhet mozgalommá a PaintTheTownPécs mentén, akinek munkáit virtuálisan az Instagramon is követhetjük. A projekt elnevezése pedig arra az angol kifejezésre is utal, amit a titokzatos kultúrfelelős úgy fordít le magyarra, vagyis inkább pécsire, hogy: „Made in-ben sör, Nappaliban tubi, aztán Est”.