Isten szeme ház – Apáca utca 11.
A mai Apáca utca 11. szám alatti ház helyén álló épületet 1903-ban lebontották. Egy pécsi kocsmáros vette meg, hogy a helyén újat építtessen, és abban vendéglőt nyisson. A régi ház a homlokzatán lévő Isten szemét ábrázoló festmény miatt volt nevezetes, ezért a pécsiek Isten szeme háznak is nevezték. Az építtető az abban a korban megszokott épület helyett egy merőben újszerű, szecessziós stílusú házat terveztetett. A tervező egy fiatal, akkor szinte még kezdő építész, Pilch Andor volt. (Találkozunk még a nevével összeállításunkban, most csak annyit róla, hogy többek között ő tervezte a Park mozit, a gyárvárosi templomot, a Francia emlékművet és rengeteg minden mást a városban és a környéken – az Apáca utca 11. alatt található épület Izsa-ház néven szerepel munkásságai között.)
A Der Architecht című építészeti lap 1900-ban közölt egy képet egy zágrábi épületről, melynek homlokzata nagyon hasonló a pécsihez. A képen látható szecessziós ház alsó szintjén egy gyógyszertár volt a Szentháromsághoz címezve. Ezt jelképezte a homlokzatán látható dombormű, ami szinte teljesen megegyezik a pécsi épület homlokzatának ábrázolásával.
(Forrás: kozterkep.hu)
Dominikánus Ház
A Király utcán járva szerintünk sokan nem vették még észre ezt a gyönyörű alkotást, igaz, kicsit kutatni kell érte, mert egy szép nagy fa áll pont előtte. A dombormű a Dominikánus Ház (Színház tér – Király utca sarok) Király utcai oldalán látható.
Ezen a helyen állt a török hódoltság után az 1688-ban Pécsre visszatelepült Domonkosok temploma. Az egytornyos barokk templom képe látható K. Nagy Miklós pirogránit domborművén, ami 1913-ban készült. A rend 1786-os feloszlatását követően világi célokra (raktár, hadifogolyszállás, katonai nevelőintézet) használták az épületet, majd 1835-ben lakóházzá alakították. 1997-től itt működött a Pécsi Kulturális Központ Dominikánus Ház névre keresztelt kulturális intézménye.
(Forrás: Pécs Lexikon)
Pécsi Napló székház – Munkácsy Mihály utca 10.
Láttátok már a Munkácsy utcában a gyönyörűen felújított Pilch-házat, ami egykor a Pécsi Napló székháza volt? Erről a homlokzatát ékesítő felirat is tanúskodik. Ha még nem volt hozzá szerencsétek, gyorsan szaladjatok és nézzétek meg, pompás látvány!
A téglaépületet Pilch Andor tervezte 1906-ban, kivitelezője Tichy Ödön volt. Itt volt a Pécsi Napló szerkesztősége és a Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Rt. is. A szecessziós stílusú épületet 1949-ben államosították, először a Baranya megyei Szikra Nyomda, majd a Pécsi Szikra Nyomda működött itt az 1970-es évek közepéig. A 2000-es években az épület teljesen lepusztult, 2016-ban kezdődött a felújítása, a homlokzatát szinte az eredeti állapotában állították helyre. Az épületben ma többnyire lakások vannak.
A Pécsi Napló egy politikai napilap volt, a korszak talán legjelentősebb orgánuma. Első száma 1892. november 8-án jelent meg. Felelős szerkesztője Várady Ferenc volt, később Lenkei Lajos is bekapcsolódott a munkába. Az újság 1944-ig jelent meg.
Csukás-ház – Perczel Miklós utca 14.
A Perczel utca éke 1871-ben épült, ám a telek és az utca története már az 1700-as évektől nyomon követhető.
A házat Hoffmann Károly bútorgyáros építtette, mostani formáját többszöri át- és hozzáépítések során nyerte el. Miután a bútorgyár az 1880-as évek végére kinőtte belvárosi telephelyét, a siklósi külvárosba kiköltöztetett üzem helyén a Hoffmann cég bemutatótermet és üzletet létesített. Ennek portájaként készült el 1897-ben ez az időtálló, figyelemfelkeltő üzletbejárat. Hoffmann Károly halála után a házat Csukás Zoltán bádogosmester vette meg.
Büszkeséggel említjük, hogy a Made in Pécs magazin elődjének, a Time Out Pécs magazinnak egy ideig a Csukás-házban volt a szerkesztősége. Öröm volt dolgozni ebben a történelemmel átitatott épületben.
Nendtvich Tamás emléktábla – Király utca 8.
Emléktáblákat nem szerepeltetünk ebben az összeállításban, ám Nendtvich Tamás emléktáblájával kivételt teszünk, mert ezer százalékig biztosak vagyunk abban, hogy sokan észre sem vették még ezt a megemlékezést, pedig a tábla a Király utcában található.
Nendtvich Tamás gyógyszerész és botanikus volt, Késmárkon született. 1806-ban telepedett le a városban, de ezt csak kancelláriai engedéllyel tehette meg, ugyanis az újkori Pécs történetében ő volt a városban az első evangélikus. (Sírhelye a Dischka Győző utcai evangélikus templomban található.) Letelepedése után a pécsi Arany Sas patika tulajdonosa és vezetője volt 1848-ig. Munkásságának súlypontja azonban a botanika volt. Pécs flóráját tárgyaló értekezésében több mint 1100 növényt sorolt fel, Baranyának fanemei című munkájában pedig Baranya fáiról számolt be.
Az emléktáblán látható évszám (1858) halálának dátumát jelöli.