A regény két párhuzamos cselekményből, azok mozaikkockáiból áll össze. A kiindulópont két szimbolikus év: 1914, amikor a gyáralapító Zsolnay Vilmos lánya, Teréz, hatvanéves korában elkezdi írni a család- és gyártörténetet, és 1974, amikor a szenvedélyes műgyűjtő, Vay találkozik az elbeszélővel, akinek közvetítésével az olvasó megismerheti az arisztokrata származású idősödő férfi dekadens, vonzó-taszító, már-már szürreális világát. A két történetet a gyűjtő szenvedélye és a magyar történelem felemelő, fájdalmas 160 éve tartja össze.

Tolvaly új felfedezése Zsolnay Vilmos kódja, amire Teréz német nyelvű naplójában bukkant rá. Valószínű, hogy ez művészettörténetileg csak egy széljegyzet marad mindaddig, amíg fel nem tárják a titkot, amit a kód rejt. Tolvaly regényében ugyan elárulja a kód feltételezett fellelhetőségét, de nem megy tovább. Az olvasóra bízza, hogy felgöngyölítse azt, amit rejt. Egy megfejtést azonban kínál, amit így foglal össze:  „Kutatómunkám során megismerhettem a város külső és rejtett belső szépségét, ami egyben magyarázatot is adott több kérdésemre: hogyan lehet a XIX. században egy olyan helyen, ahol se megfelelő szakemberek, se alapanyagok a környéken, de még megfelelő infrastruktúra sem található, egy világraszóló, korában egyedülálló, útmutató csodát létrehozni, és ezt közel száz évig fenntartani? Ezekre a válasz: Pécs szelleme, a gyáralapító Zsolnay Vilmos és családjának elkötelezettsége és hite az, ami mindezt lehetővé tette.”

(Tolvaly Ferenc: A Zsolnay-kód, Kiadó: Alexandra Kiadó, 2016, 480 oldal, 3999 Ft)

(X)